Ugrás a tartalomhoz

herausfallen

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /hɛraʊ̯sfallɛn/

Ige

herausfallen (gyenge, E/3 jelen herausfallt, múlt herausfallte, befejezett geherausfallt, segédige haben)

  1. ?

Igeragozás