Ugrás a tartalomhoz

Shelley Winters

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shelley Winters
Született1920. augusztus 18.[1][2][3][4][5]
East St. Louis
Elhunyt2006. január 14. (85 évesen)[6][7][8][2][3]
Beverly Hills
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
Foglalkozása
  • színész
  • filmszínész
  • színházi színész
  • televíziós színész
  • író
  • önéletrajzíró
Iskolái
  • The New School
  • Thomas Jefferson High School
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeHillside Memorial Park
Színészi pályafutása
Aktív évek1943–1999
Díjai
Oscar-díjak
Golden Globe-díjak
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
Bob Hope Presents the Chrysler Theatre (1964)
A Wikimédia Commons tartalmaz Shelley Winters témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Shelley Winters (Shirley Schrift) (St. Louis, Missouri, 1920. augusztus 18. – Beverly Hills, Kalifornia, 2006. január 14.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.

Fiatalkora

[szerkesztés]

1920. augusztus 18-án született St. Louisban a férfiruhatervező Jonas Schrift és az énekesnő Rose Winter lányaként. Zsidó születésű édesapja Ausztriából emigrált az Egyesült Államokba, édesanyja szintén ausztriai zsidó származású volt, de már St. Louisban látta meg a napvilágot. A család Winters hároméves korában Brooklynba költözött, ahol a New York-i The New Schoolban végezte tanulmányait.

Karrierje

[szerkesztés]

Részt vett Charles Laughton Shakespeare iskolájában, és dolgozott az Actors Studionál is diákként és tanárként egyaránt. A '40-es évek elején egy másik tehetséges hollywoodi kezdővel, Marilyn Monroeval lakott egy albérletben. Első filmje az 1943-ban bemutatott What a Woman! volt, ami után több kisebb szerep következett. A figyelmet George Cukor Kettős élet (1947) című drámájával sikerült felhívnia magára Ronald Colman partnereként. Karrierje gyorsan felfele kezdett ívelni, A nagy Gatsbyben (1949) Alan Ladd mellett és a Winchester '73-ban (1950) James Stewart oldalán is megkapta a női főszerepet. Viszont a méltó elismerést az Egy hely a nap alattban (1951) nyújtott alakításáért kapta, melyért az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra jelölte "legjobb női főszereplő" kategóriában.

Az '50-es években is intenzíven dolgozott. Ebből az időből a legemlékezetesebb filmje A vadász éjszakája (1955) című thriller volt Robert Mitchum és Lillian Gish oldalán. Legkevésbé sikeresebb munkája pedig talán a Julie Harris és Laurence Harvey főszereplésével készült Sally Bowles című brit gyártású produkció volt. A '60-as években kétszer is elnyerte az Oscar-díjat "legjobb női mellékszereplő" kategóriában: Anna Frank naplója (1959) és Fekete-fehér (1965). Az előbbi filmért kapott arany szobrát az amszterdami Anna Frank Háznak ajándékozta.

Figyelemreméltó alakítást nyújtott Stanley Kubrick Lolitájában (1962), a fiatal Michael Caine mellett az Alfieban (1966) vagy a balvégzetű Belle Rosenként A Poseidon katasztrófában (1972), mely az utolsó Oscar-jelölését hozta el számára, de a Golden Globe-díjat sikerült megnyernie vele.

Az Associated Press így írt róla: "50 éves pályafutása alatt szélesen ismert személyiséggé vált, Winters ritkán maradt ki a hírekből. Viharos házasságai, románcai híres sztárokkal, politikai és feminista nézetei a nevét állandóan a nyilvánosság előtt tartották. Örömmel adott provokatív interjúkat, és úgy tűnt mindenről van véleménye." A színészet mellett az írással is foglalkozni kezdett. Bár nem volt elsöprő szépség, színészi teljesítménye, szellemessége és "pimaszsága" a riválisa, Marilyn Monroehoz hasonló szerelmi életet kölcsönzött neki. Önéletrajza szerint romantikus kapcsolatot ápolt olyan színészekkel, mint William Holden, Sean Connery, Burt Lancaster, Errol Flynn és Marlon Brando.

Winters súlya jelentősen gyarapodott az idősebb éveiben, de sokat fogyott, amikor az egy Oscar-díjról készített televíziós produkcióban (1998) szerepelt. Ez a műsor tisztelgés volt a korábbi nyertesek előtt, fellépett benne Gregory Peck, Claire Trevor, Jennifer Jones és Luise Rainer is.

Utolsó filmes munkái mellékszerepek voltak: egy étteremtulajdonos és egy túlsúlyos szakács édesanyja a fiatal Liv Tyler főszereplésével készült Heavyben (1995), Nicole Kidman és John Malkovich oldalán az Egy hölgy arcképében (1996) és egy megkeseredett idősek otthonabeli adminisztrátor a Gideon című vígjátékban (1999) Christopher Lambert és Charlton Heston mellett.

Magánélete

[szerkesztés]

Winters négyszer ment férjhez:

  • Mack Paul Mayer századoshoz 1942. január 1-jén ment hozzá, majd '48 októberében váltak el. Mayer képtelen volt kibékülni feleségének hollywoodi életmódjával, egy tradicionálisabb értelemben vett házastársra vágyott. Bár a válás után Winters halála végéig hordta a Mayertől kapott jegygyűrűjét, és kapcsolatuk nagyon magánjellegű maradt.
  • Vittorio Gassmannal 1952. április 28-án kötött házasságot , és 1954. június 2-án váltak el. Vittoria leányuk - aki egyben Winters egyetlen gyermeke - 1953. február 14-én született.
  • Anthony Franciosához 1957. május 4. - 1960. november 18. között fűzte házasság.
  • Gerry DeFordhoz 2006. január 14-én, mindössze néhány órával halála előtt ment hozzá. DeFordhoz már 19 éves kapcsolat fűzte. A házasságra - mely ellen Winters leánya tiltakozott - a halálos ágyán került sor. Az esküvői ceremóniát Sally Kirkland színésznő vezényelte le.

Halála

[szerkesztés]

Winters 2006. január 14-én halt meg Beverly Hillsben 85 évesen szívelégtelenségben, aminek előzménye 2005. október 14-én kapott szívinfarktusa volt. Harmadik férje Anthony Franciosa öt nappal később hunyt el strokeban. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően Winters csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.

Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés]
  • Oscar-díj
  • Golden Globe-díj
    • díj: legjobb női mellékszereplő - Poszeidon katasztrófa (1973)
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - Következő megálló: Greenwich Village (1977)
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - Alfie (1967)
    • jelölés: legjobb női főszereplő (dráma) - Lolita (1963)
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - Anna Frank naplója (1960)
    • jelölés: legjobb női főszereplő (dráma) - Egy hely a nap alatt (1952)
  • BAFTA-díj
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - Következő megálló: Greenwich Village (1978)
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - Poszeidon katasztrófa (1973)

Jelentősebb filmjei

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shelley_Winters című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.nytimes.com/2006/01/15/movies/15winters.html
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  8. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  9. ↑ angol, https://walkoffame.com/shelley-winters/, 2024. február 1.
  10. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1960
  11. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1966

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Shelley_Winters&oldid=26703293”