Nagyrőce
Nagyrőce (Revúca) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Nagyrőcei | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1357 | ||
Polgármester | Eva Cireňová | ||
Irányítószám | 050 01 | ||
Körzethívószám | 058 | ||
Forgalmi rendszám | RA | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 11 484 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 330 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 352 m | ||
Terület | 38,87 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 41′, k. h. 20° 07′48.683333°N 20.116667°EKoordináták: é. sz. 48° 41′, k. h. 20° 07′48.683333°N 20.116667°E | |||
Nagyrőce weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyrőce témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, https://obce.info |
Nagyrőce (szlovákul Revúca, korábban Veľká Revúca, németül Gross-Rauschenbach) város Szlovákiában. A Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásának székhelye, Kisrőce tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Rimaszombattól 50 km-re északkeletre, a Murány-folyó bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A városkát német telepesek alapították a 13. században. A Murány-völgy központi települése. Első írásos említése 1357-ből származik „Nagy Reucze” alakban. 1435-ben „Rewcze”, 1453-ban „Noghrewche” néven említik. 1427-ben 70 adózó portája létezett. A felvidéki vasgyártás egyik központja volt, 1556-ban 8 vaskohó működött a településen. Ebben az évben a török kirabolta és felégette Nagyrőcét. Ezután 1690-ig a töröknek is adózott. 1557-ben városi rangot kapott. Német telepesei a 17–18. századra a pusztítások és a szlovák betelepülés miatt elszlovákosodtak. 1690-ben már csak 33 család élt a településen, közülük 20 zsellér és 13 parasztcsalád volt. Ebben az időben alakultak első céhei: 1694-ben a csizmadiák, 1697-ben a molnárok alapítottak céhet. Jelentős vasércbányászattal, posztó- és szövőiparral rendelkezett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Rőcze, Nagy Rőcze, Revucza, Rausenbach. Két népes tót helységek Gömör Várm. földes Uraik Gr. Koháry, és más Uraságok, lakosaik katolikusok, és evangelikusok, fekszenek Csetnekhez 1 mértföldnyire; vas hámorjai nevezetesek, hegyein kristály, és más jóféle kövek találtatnak. Nagy Rőczénak határja jelesebb, javai külömbfélék; amannak határja pedig hegyes, és nehezebb mívelésű, réttyei jók, legelőjök elég, fája mind a’ kétféle; a’ vashámoroknál módgyok van a’ keresetre.”[2]
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Rőcze (Nagy), Rauschenbach, Welka Rewucza, tót mv., Gömör vmegyében, ut. p. Rosnyóhoz nyugotra 4 mfdnyire, a Rewucza és Jolsva vizek összefolyásánál: 524 kathol., 1342 evang. lak. Evang. anyaszentegyházzal. A kath. templom 2 tornyu, s benne egy 13-ik századbeli harang függ. Határa hegyes; lakosai földmivelésből, kézmüvességből, vasbányászatból, vászon- és gyolcsszövésből táplálják magukat. F. u. h. Coburg.”[3]
1862-ben itt nyílt meg az első szlovák gimnázium és a szlovák kulturális élet egyik központja lett. A város a szlovák nemzeti mozgalom egyik központja is volt, szlovák gimnáziumát 1874-ben a magyar hatóságok betiltották.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint (részletek): „Nagyrőcze multjáról az Árpádházi királyok idejéből semmi bizonyosat nem tudunk. IV. Béla 1243-ban a Bors család uradalmait Bebeknek adományozta, az adománylevélben meg vannak említve a jolsvai várművek is s a Jolsva fölötti birtokrész ugyanazon okmányban Mártonföldének (terra Martini) neveztetett. E kerületbe kellett tartoznia Rőcze városának is. Annyi bizonyos, hogy Nagyrőcze Revche, Nogrewche néven 1427-ben Jolsva tartozéka volt, mert itt az akkori jolsvai uraknak 70 portájuk volt. A husziták e portákat 1440-ben elfoglalták s felépítették a mai róm. kath. templom felét, a szentélyt, melyet az idő vasfoga sem tudott elpusztítani. Az itt lakó nép szájhagyománya sokáig emlegette Mátyás nevét, tehát Mátyás király alatt a város lakóinak nem lehetett rossz sorsuk. A huszita-invázió előtt Nagyrőcze lakosai germán eredetű bányászok, kohósok voltak s csak a csehek letelepülése után népesült be jobban a vidék szlávokkal. Midőn Giskra rablócsapatait a murányi várból kiverték, valószinűleg Rőcze is felszabadult s 1500-ig a murányi vár parancsnoksága alá helyeztetett. Mátyás király Murány várát és a város területét Szapolyai Istvánnak, ez pedig Tornallyay Jakabnak adományozta. Ennek fia Jánoska, teljesen gyámja, a rabló Basó Mátyás hatalma alatt állott. Végre a murányi várat Basótól Szalm Miklós pozsonyi gróf, Bebekkel szövetkezve, 1549 augusztus 15-én elfoglalta. A törökök 1556-ban állitólag Rőczét is elpusztították. A szájhagyomány szerint ekkor égett el a levéltár is. Murány várát 1605-ben a Rottál grófok megvették. Rottál Jánostól Széchy Tamás megvásárolta a hozzátartozó uradalmakkal együtt. Bethlen Gábor 1620-ban az egész birtokot Széchy Tamás fiának, Széchy Györgynek adományozta. Rőcze város a Széchyekben kiváló patronusokra talált, a kik teljes jó szívvel igyekeztek a város javát elősegíteni s azért a várost sok adományban, jótéteményben részesítették. A Széchy Mária és Wesselényi közt támadt viszony s Murány várának Wesselényitől 1644 júl. 5-én történt elfoglalása, majd Wesselényi halála után a vár elfoglalása Károly lotharingi főherczegtől, sok zaklatást okoztak a rőczeieknek is. Murány vára s az egész vidék 1670-ben teljesen a császári hadak tanyája volt már, a kik kegyetlenül sarczolták a népet. Majd bekövetkezett a legteljesebb vallási villongás s a Rákóczy-, Thököly-féle fölkelés. E mozgalmak hullámai e várost sem kímélték s erejét annyira kimerítették, hogy a nép a legnagyobb mérvű szegénység keserű sorsára jutott. A murányi uradalom 1700-ban Koháry István birtokába került. Ekkor Kohárynak, mint a protestánsok ellenségének, első dolga volt Leporini András rőczei papot 1712-ben a templomból (a mai róm. kat. templom) katonáival kiűzetni. Ez időtől számítva 71 évig a rőczei protestáns egyház pásztor nélkül maradt és a hívők Ratkóra, Bisztróra vagy Tiszolczra jártak Isten igéjét hallgatni. II. József türelmi parancsa a rőczei protestánsokat is életre hívta. De Koháry az elfoglalt templomot nem adta vissza. Más templom építését határozták el, de e templom helye miatt Koháry özvegyével elegyedtek vitába s csak a megyebeli buzgó nemességnek köszönhető, hogy a rőczei protestánsok az egyesektől felajánlott telken és adományokból 1785-ben a mai lutheránus templomot felépíthették. E templomban az első istentisztelet 1785 okt. 16-án volt. Még ebben az évben nagy tűzvész pusztított Rőczén. Leégett 179 ház, az összes melléképületekkel, a városház és a plébánia. Az egész lakosság fedél nélkül maradt. Ekkor égett el a város levéltára másodizben. 1809-ben kezdték meg a városháza építését. A franczia háboru költségeihez 5544 frttal járult a város. 1815-ben a város censualis tartozása egyezség utján 4000 frtban állapíttatott meg, melyért a város az erdőt, a sör-, pálinka- és bormérést szabadon kezelhette; a dézsma terhét csak bizonyos irtványok után viselte; az uradalmi munkára nem volt kényszeríthető. 1829-ben felfedezték a fürdőt. 1842-ben építették a Vashegyre vezető útat; de mert a város ez út építését az uradalmi erdőkön is átvezetni megengedte, a várost az uradalom beperelte. A per 1852-ben a város javára dőlt el, de a városnak 50,000 frtjába került. Az 1848/49-iki magyar szabadságharczból a rőczei polgárság is kivette a maga részét. Mint nemzetőrök a murányi csatát vívták a jolsvaiakkal, pelsőcziekkel együtt, Latinák Frigyes vezetése mellett. A tótok Hurbán vezetése mellett özönlöttek Murányba, de szétverték őket. A város ágyut öntetett, négy lovát odaadta, 100 verbunkost adott s igen sokan a veressapkásoknál teljesítettek önkéntes szolgálatot. A szabadság, egyenlőség, testvériség első ünnepét 1848 május 15-én nagyszabású vendégséggel a város régi fürdőjében ünnepelték meg; ott volt az egész Murányvölgy lakossága.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásának székhelye.
1963-ban városi rangot kapott, 1996 óta újra járási székhely.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 1897 lakosából 204 magyar és 1569 szlovák anyanyelvű.
1890-ben 1817 lakosából 299 magyar és 1474 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1812-en lakták, ebből 844 magyar és 933 szlovák anyanyelvű.
1910-ben 1925-en lakták: 1000 magyar és 884 szlovák anyanyelvű.
1921-ben 1663 lakosából 240 magyar és 1294 csehszlovák.
1930-ban 1691 lakosából 119 magyar és 1415 csehszlovák volt.
1991-ben 14 232-en lakták, ebből 457 magyar és 13 054 szlovák.
2001-ben 13 466 lakosából 291 magyar és 12 405 szlovák volt.
2011-ben 12 828 lakosából 10 948 szlovák, 360 roma és 189 magyar.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1824-ben Samuel Ormis evangélikus lelkész, gimnáziumi tanár.
- Itt született 1825-ben Rochlitz Gyula építész, a Keleti pályaudvar központi épületének tervezője.
- Itt született 1873-ban Zorkóczy Gyula festő, középiskolai tanár.
- Itt született 1890-ben Rudolf Viest szlovák tábornok, a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetője, illetve a két háború közti Csehszlovákia egyetlen szlovák származású tábornoka.
- Itt született 1916-ban Simon Miklós Széchenyi-díjas magyar orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár.
- Itt született 1974-ben Andrej Danko szlovák politikus, 2012 óta vezeti a Szlovák Nemzeti Pártot.
- Itt született 1992-ben Gyömbér Norbert szlovákiai magyar labdarúgó.
- Hisnyóvízen született Fabinyi Tihamér jogász, politikus, képviselő és felsőházi tag, kereskedelmi és pénzügyminiszter.
Nevezetességei
[szerkesztés]- 14. századi eredetű a Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szentelt gótikus, római katolikus temploma, korabeli értékes szárnyasoltárral. Eredetileg két tornya volt, az alacsonyabb torony 1892-ben egy tűzvészben égett le.
- Evangélikus temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban, tornyát 1788-ban építették.
- Az első szlovák nyelvű gimnázium 18. századi épülete. Eredetileg rokokó kúria volt. 1862 és 1874 között itt működött az első szlovák középiskola, ahol ez idő alatt 566 diák tanulhatott.
- A városháza épülete 1809-ben épült klasszicista stílusban.
- A városi kórház 1875 és 1877 között épült fel, neoklasszicista stílusban.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Nagyrőce város hivatalos oldala
- A város virtuális oldala
- Tourist-channel
- Nagyrőcei Polgár Info – független hírportál[halott link]
- A nagyrőcei katolikus plébánia honlapja Archiválva 2007. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Alapinformációk
- Nagyrőce Szlovákia térképén Archiválva 2008. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- E-obce.sk
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Július Botto 1899: Miestopisné úryvky z Gemera. Sborník museálnej slovenskej spoločnosti IV.