Kislaposnok
Kislaposnok (Lăpușnicel) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Krassó-Szörény |
Község | Kislaposnok |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 327240 |
SIRUTA-kód | 53078 |
Népesség | |
Népesség | 431 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 389 m |
Terület | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 59′, k. h. 22° 14′44.983333°N 22.233333°EKoordináták: é. sz. 44° 59′, k. h. 22° 14′44.983333°N 22.233333°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kislaposnok (Lăpușnicel), település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Fekvése
[szerkesztés]- Herkulesfürdőtől északnyugatra fekvő település
Története
[szerkesztés]Kislaposnok nevét 1603-ban említette először oklevél Lapusnik, Lapusniczel néven. 1774-ben Lapusnicza, 1808-ban Lapuschnicsel, 1913-ban Kislaposnok néven írták.
Lapusniczel katonai határőrvidéki falu volt, mely az oláhbánsági végvidéki ezred petniki századához tartozott. A fennmaradt hagyományok szerint a falu eredetileg a Selistie nevű vidéken terült el. A török háborúk idejében lakosai többször is elmenekültek, a közeli erdőkben keresve menedéket. Visszatértükkor agyagból és fűzfavesszőkből épült házaikat mindannyiszor más helyre rakták, ezért a falu fekvése gyakran változott.
1910-ben 977 lakosából 954 román, 2 magyar volt. Ebből 975 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Bozovicsi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- 2–3. századi római építmény a falutól északra 2 kilométerre, a Vineşti domb teraszán; a romániai műemlékek jegyzékében a CS-I-s-B-10847 sorszámon szerepel.[1]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. október 1.) Hozzáférés: 2017. január 28.
Források
[szerkesztés]- Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. 2. kötet. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1878. 292. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.