Ugrás a tartalomhoz

Játékszín (Budapest)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Teréz körúti színházról szól. Hasonló címmel lásd még: Játékszín (egyértelműsítő lap).
Játékszín
A színház bejárata a Teréz körúton
A színház bejárata a Teréz körúton
Általános adatok
Korábbi neveiFerenczy Kabaré (1912–1913)
Pesti Kabaré (1913–1916)
Érdekes Kabaré (1916–1917)
Intim Kabaré (1917–1923)
Terézkörúti Színpad (1923-1939)
Kamara Varieté (1939–1951)
Artista (1954-ig), majd Kamara Varieté (1951–1977)
Alapítva1978
Fenntartó2012-től a Játékszín Nonprofit Kft. 2012-ig a mindenkori kulturális minisztérium
Személyzet
FőigazgatóBank Tamás
Gazdasági vezetőMárkus Mihály
DramaturgLőkös Ildikó
Elérhetőség
Cím1066 Budapest,
Teréz körút 48.
Postacím1066 Budapest Teréz körút 48.
HonlapJátékszín honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Játékszín témájú médiaállományokat.

A Játékszín a budapesti színházak egyike, amely a VI. kerületben a Teréz körúton található. 1978-as alapításakor Magyarország első befogadó színháza volt, ami később produkciós színházi tevékenységet is folytatott. A saját társulattal nem rendelkező, de saját produkciókat létrehozó teátrum 2012 óta magánszínházként működik. Játszóhelyisége nyitása, 1899 óta mindig színháznak adott helyet.

Története

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]
A Kamara Varieté épülete 1960-ban a Lenin körúton

Az 1898-ban – az 1925 előtti Gyár utca, utána – a Jókai utca 21. szám alatt épült ötszintes társasház[m 1] földszintjén jó lehetőség kínálkozott színházterem kialakítására.[3] A hosszúkás kabaréhelyiséget eredetileg garázsnak vagy kocsiszínnek szánták. 1907-től kezdve kabaré működött benne.[3] 1912. október 30-án itt nyílt meg a Ferenczy Károly által irányított Ferenczy Kabaré is, de három hónap után, 1913-ban, a csökkenő bevételek miatt ez megszűnt. Az terem két tulajdonosa novemberben Paulini Bélának engedélyezte újabb színház nyitását, amely Pesti Kabaré néven szintén csupán két hónapig működött.

1916-ban a városligeti Kis Színkör igazgatója, Sziklay Kornél vette át a helyiséget, mint Érdekes Kabaré, amely 1917-ig működött. Ekkor került a főbejárat a Teréz körútra (akkor még 46. szám alatt), amivel nagyobb nyilvánosságot biztosított. Utána új tulajdonosa lett a teremnek, Dobos István, aki Bella Andort bízta meg a színház üzemeltetésével, ami szeptemberben Intim Kabaré néven nyitott meg. Később Leopold Gyula igazgatása mellett Erdősi Dezső dramaturggal működött. Ez volt itt az első, hosszabb ideig fennmaradni képes színház, ami 1917 decemberétől 1923 márciusáig szórakoztatta nézőit. A folytonosság és a színvonalas műsor a kabarét ismertté és népszerűvé tette.[3]

1923-ban a Terézkörúti Színpad nyitott meg a helyiségben. Ügyvezető igazgatója Roboz Aladár, a művészeti igazgató Nagy Endre, az igazgató Salamon Béla lett. Megnyitás előtt átalakították és modernizálták a színháztermet,[4] kivitelezője Székely Dezső építőmester volt Dévényi Frigyes tervei alapján. A teljes befogadóképesség ekkor 364 fő volt. Ebben a korszakban jelent meg először Vadnai László felejthetetlen párosa, a Hacsek és Sajó, akiket Komlós Vilmos és Herczeg Jenő alakítottak. A kabaré 1938-ig működött.

1939-ben Sallay György vezetésével megalakult a Kamara Varieté, amely 1951-ig működött. 1950 elején került sor a „népszórakoztató üzemek", így a varieté államosítására is. 1951-ben kivált a kabarérészleg, ami a Révay utcában Vidám Színpad néven kezdte meg tevékenységét.[5][6]

1951–1954 között Artista Varieté néven új intézménnyel működött a színház. Műsora majdnem cirkuszi jellegű, olyan varieté volt, amely főleg artista számokat adott. Ezen kívül bohóctréfák, énekes magánszánok, táncok, politikai strófák és minden elődsban egy-egy rövid bohózat is színesítette a két hetenként változó műsort, míg szöveges része igyekezett szorosan kapcsolódni a politikai aktualitásokhoz.[7] Az Artista Varieté mágnesként vonzotta a fiatal és kevéssé ismert humoristákat, akik az előző korszakban nemigen tudtak „labdába rúgni”. Játszottak kabarét is, de a műsorok gerincét az artistaszámok alkották.[8] 1952-ben áttértek a nonstop műsorokra.[9] 1954-től ismét Kamara Varieté néven működött a színház, egészen 1977-ig. Ekkortól az épp megalakított Országos Cirkusz és Varieté Vállalat kötelékébe tartozott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 540.109/1/1954. számú határozata alapján a Vidéki Népszórakoztató Vállalattal, a Fővárosi Nagycirkusszal, és a Nagy Varietével, a Magyar Cirkusz és Varieté jogutódjaként.[10][11] A programját továbbra is artista és kabaré jellegű programok alkották. Egy-egy élvonalbeli színművész – Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Kabos László, Rátonyi Róbert, Rózsahegyi Kálmán, Salamon Béla, Tolnay Klári – vendégszereplésével megerősített, kabarétréfákkal, ének-, zene-, tánc- és artistaszámokkal „elegyített” műsorok váltották egymást a színpadon.[12] 1959-ben jelentősen növelték a színpad méretét és elkészült egy új előcsarnok is.

1977-ben a Kulturális Minisztérium határozata alapján megszűnt a Kamara Varieté. Az ekkor a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalt művészeti igazgatójának kinevezett Gálfi János 1978 januárjában még próbálkozott egy gyermek varieté létrehozásával, de márciusban már Bicskei Gábort nevezték ki, hogy megszervezze és továbbvigye egy akkor rendhagyó, új, befogadó színházat. Az épületben októberig belső átalakítások folytak, ami nézőtere 375 néző befogadására volt alkalmas.[13][14][15][16]

Játékszín

[szerkesztés]
A Játékszín épülete a Teréz körúton
A Játékszín bejárata 1982 nyarán.

Kőszínház

[szerkesztés]

1978. október 4-én nyílt meg a Játékszín, Kozák András és a Kaláka együttes Hamletjével,[15][16] Kőváry Katalin átdolgozásában.

Befogadószínházként működött Magyarországon elsőként, de később változott a színház jellege és már létrehoztak saját előadásokat is. Pályázati rendszerrel, adott művészi cél érdekében létrejött szabad társulatoknak adott otthont a színház a maga felszereltségéivel és állandó személyzetével.[15][16] 1983. január 1-i hatállyal került a Művelődési Minisztériumtól a Fővárosi Tanács felügyelete alá azzal a feltétellel, hogy 1985. december 31-ig (a VI. ötéves tervidőszak végéig) a Központi Kulturális Alapból változatlan kapja meg támogatását, profilja ez után változott.[17] 1992-től újra a tárcaszínházak közé tartozott, azaz nem a fővároshoz, hanem a Művelődési Minisztériumhoz.[18] Tavasszal Berényi Gábor bejelentette nyugdíjba vonulási szándékát. Ekkor a főváros is szívesen megszerezte volna, a minisztérium is, változtatva a státusán, valamilyen formában a Nemzeti Színházhoz rendelte volna, ahogy, bejelentette igényét rá a Budapesti Kamaraszínház is. Végül ekkor még megmaradt állami fenntartású, válogatott színészcsapatok által létrehozott előadásokat befogadó színháznak.[19] November 1-ével Balázsovits Lajost nevezték ki a teátrum élére,[20] aki 1993-ban bejelentette, hogy egy német nyomdatechnikával foglalkozó cég, a Drescher Ungarn GmbH alaptőkéjével létrejött a színházat támogató Teréz Körúti Színházért Alapítvány.[21][22]

1980-ban részleges felújításra került sor, 1988-ban pedig teljesen felújították az épületet. 1999. április 1-től a Játékszín átalakult Játékszín Teréz körúti Színház Közhasznú Társasággá, majd 2009-ben[23] megalakult a Játékszín Nonprofit Kft.. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2011 decemberi döntésének értelmében, 2012. január 1-től azonnali hatállyal megszüntette a teátrum állami támogatását, amely működésének ellehetetlenülését jelentette. Később vállalták az évad végéig történő támogatást.[24][25][26]

Magánszínház

[szerkesztés]

2012-től magánszínházként kezdett működni. Az akkor végelszámolás alatt lévő, százszázalékos állami tulajdonban lévő Játékszín Nonprofit Kft.-t négy magánszemély, Németh Kristóf és Bank Tamás színészek, Metz Alexandra jogtanácsos (30-30 százalékban), valamint Szűcs Attila közgazdász, a Budapesti Kamaraszínház egykori gazdasági igazgatója (10 százalékban) vette meg. A 3,1 millió forintos vételár miatt, amely az ingatlan használati jogán és a névhasználaton túl a teljes infrastruktúrát is tartalmazta, nagy volt a felhördülés a szakma részéről. Németh Kristóf erre reagálva nyilatkozatot adott ki, miszerint a kft.-t a végelszámolás alatt keletkezett 10 millió forintos nagyságrendű adósságállománnyal együtt vették át, továbbá – állami segítség nélkül – elő kellett teremtenie a színház működési költségeit is, az épületet pedig a terézvárosi önkormányzattól bérlik. Kezdetben a két korábban bezárt színház – a Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín – produkcióit játszották tovább saját erőből, amihez a magánvállalkozás a Budapesti Kamaraszínház 13 előadásának eszközparkját vásárolta meg, a következő év tavaszától pedig saját bemutatókkal jelentkeztek.[18][27][28][23][29][30][31][32]

2012-ben megalapították a Kránitz Lajos-díjat, amelyet minden évadban kiemelkedő munkájáért vehet át egy-egy művész,[33] és a Kishonti Ildikó-díjat, melyet a színház háttérdolgozói közül annak ítélnek oda, aki munkájával jelentősen hozzájárult a produkciók megvalósításához.

2012. október 30-án, a színházépület 100 éves évfordulóján nyitotta meg ismét kapuit a Játékszín, Németh Kristóf igazgató irányításával immáron magánszínházként. 2013 nyarán felújításra került az előcsarnok és a nézőtéri büfé, ami kávézóvá alakult. A földszinti társalgóhelyiséget egybenyitották a régi büférésszel, így növelve a nézők által igénybe vehető területeket. A Művészbejáró elnevezésű klubban helyet kapott egy kis pódiumszínpad, ami irodalmi, zenei és egyéb szórakoztató programok helyszíne lett. 2014 nyarán átalakult a főbejáratnál lévő jegypénztár, ami akkortól jegyirodaként üzemel és felújították a nézőtér padlószőnyegét, valamint a nézőtéri székeket is. Az ekkor 269 néző befogadására lett alkalmas kiegészülve az erkély utolsó sorában 13 fixen beépített pótszékkel.

2016-ban Németh Kristóf lemondott az igazgatói posztról. Őt az addigi társtulajdonos és produkciós igazgató, Bank Tamás váltotta.[28][23]

Igazgatói

[szerkesztés]
Fővárosi fenntartású színházként
Magánszínházként

Művészek (2024/2025)

[szerkesztés]

Égi társulat

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Teréz körút 48. alatti épület Nay Rezső és Strausz Ödön építészek saját bérháza, amit Dániel György kivitelezett. 301 négyszögöles telke 1894. október 4-én került a tulajdonukba. Engedélyezési terveit 1898. április 8-án hagyta jóvá a Fővárosi Tanács. A négyemeletes épület földszintjén üzlethelyiségek, az emeleteken két, három és négyszobás lakások sorakoznak az udvar körül. A ház belső terei szokatlanul gazdag díszítésűek.[1][2]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Mándl Evelin: Teréz körút 48., budapest100.hu (hozzáférés: 2019. február 14.)
  2. ↑ Rozsnyai József: Neobarokk építészet Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia idején, különös tekintettel Meinig Arthur építész munkásságára, doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, doktori.btk.elte.hu - 2011.
  3. ↑ a b c Alpár Ágnes: A cabaret - A fővárosi kabarék műsora, 1901-1944 (185, 205, 621. old.), MSZI, Budapest, library.hungaricana.hu - 1978.
  4. ↑ A Terézkörúti Színpad ragyogó, új köntösben, Világ 14. évfolyam 265. szám - 1923. november 23. (online: adtplus.arcanum.hu)
  5. ↑ Kamara Varieté Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  6. ↑ Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében 57. old.; Gajdó Tamás: Színház és politika, Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, library.hungaricana.hu - 2007.
  7. ↑ Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), library.hungaricana.hu - 1951. október 12.
  8. ↑ Szilágyi György: Konyhakés repült a színpadra, Kurír - reggeli kiadás 4. évfolyam 215. szám - 1993. augusztus 8. (online: adtplus.arcanum.hu)
  9. ↑ Szilágyi György: Felmentés szibériai tornából, Kurír - reggeli kiadás 4. évfolyam 228. szám - 1993. augusztus 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
  10. ↑ Négy állandó vidéki varietét létesít az Országos Cirkusz és Varieté Vállalat, Délmagyarország 10. évfolyam 37. szám, library.hungaricana.hu - 1954. február 13.
  11. ↑ Cirkuszművészet a fővárosban : december 19-én megnyílik a korszerűsített Fővárosi Nagycirkusz (44-45. old.), Budapest 18. évfolyam 12. szám - 1980. december (online: adtplus.arcanum.hu)
  12. ↑ Szilágyi György: Előrekacagás, Kurír - reggeli kiadás 4. évfolyam 235. szám - 1993. augusztus 29. (online: adtplus.arcanum.hu)
  13. ↑ Lőcsei Gabriella: A cirkusz és varieté terveiből, Magyar Nemzet 34. évfolyam 9. szám - 1978. január 11. (online: adtplus.arcanum.hu)
  14. ↑ Téli karnevál - látványos gyermekvarieté két résiben — hirdeti a Kamara Varieté plakátja, Pajtás 33. évfolyam 8. szám - 1978. február 23. (online: adtplus.arcanum.hu)
  15. ↑ a b c Mi lesz a Játékszínien?, Magyar Ifjúság 22. évfolyam 38. szám - 1978. szeptember 22. (online: adtplus.arcanum.hu)
  16. ↑ a b c Színház — a tizedik sorból, Szabad Föld 34. évfolyam 47. szám - 1978. november 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  17. ↑ A Játékszín fővárosi tanácsi felügyelet alá helyezése határozat, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1), - 1982. december 22.
  18. ↑ a b Színjáték a Játékszín körül, Magyar Nemzet 75. évfolyam 306. szám - 2012. november 9. (online: adtplus.arcanum.hu)
  19. ↑ Játékszín, Pest Megyei Hírlap 36. évfolyam 144. szám, library.hungaricana.hu - 1992. június 19.
  20. ↑ Balázsovits igazgatói programja, Nógrád Megyei Hírlap,(3. évfolyam 251. szám, library.hungaricana.hu - 1992. október 25.
  21. ↑ Játékszín Hátra van még a feketeleves!, Magyar Nemzet 56. évfolyam 91. szám - 1993. április 20. (online: adtplus.arcanum.hu)
  22. ↑ Játékszín Alapítvány, Köztársaság 2. évfolyam 17. szám - 1993. április 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  23. ↑ a b c Hermann Irén: Színház állami pénz nélkül Magyarországon? Nagyon is lehetséges. forbes.hu, 2017. április 17. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 30.)
  24. ↑ Barátok közt – A Játékszín elkótyavetyélése (magyar nyelven). m.magyarnarancs.hu. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 30.)
  25. ↑ „Balázsovits Lajos: "Nem mindegy, hogy az embert mikor teszik lapátra"”, 168.óra, Színház.org, 2016. november 10.. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 30.) 
  26. ↑ Balázsovits Lajos a Játékszín után - Szabad Föld Online. Szabad Föld Online szabadfold.hu, 2012. augusztus 11. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 30.)
  27. ↑ a b Katalin, Szemere. „Ezért nem vezeti tovább a Játékszínt Németh Kristóf”, NOL.hu, 2016. április 12. (Hozzáférés: 2018. március 30.) (hu-HU nyelvű) 
  28. ↑ a b Bóta Gábor: Németh Kristóf: nem értek egyet a kettős ügyvezetéssel, nepszava.hu - 2016. április 13.
  29. ↑ „„A közönséget hidegen hagyja, ki a színházigazgató””, 7óra7 (Hozzáférés: 2018. március 30.) (hu-HU nyelvű) 
  30. ↑ MMM Magazin On-line. www.mmmonline.hu. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 30.)
  31. ↑ „Tíz évre titkosították a Játékszín privatizációját” (Hozzáférés: 2018. március 30.) (magyar nyelvű) 
  32. ↑ Csicsely Zoltán: Játékszín 2.0: két színház egy helyen Archiválva 2019. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, magyarteatrum.hu - 2012. okt. 30.
  33. ↑ Milyen lesz az új évad?, kultura.hu - 2018.június 10.
  34. ↑ A Játékszín második éve, Magyar Ifjúság 23. évfolyam 45. szám - 1979. november 9. (online: adtplus.arcanum.hu)
  35. ↑ Kft., New Wave Media Group. „Lemondott Németh Kristóf, a Játékszín igazgatója”, https://www.origo.hu/. [2016. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 30.) (magyar nyelvű) 
  36. ↑ „"A magas színvonalú szórakoztatást tűztük ki célul" - Bank Tamás a Játékszínről”, Színház.org, 2017. április 20.. [2018. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 30.) (hu-HU nyelvű) 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Teréz Blvd., 48 (Nay-Strausz house)
A Wikimédia Commons tartalmaz Teréz körút 48 témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Játékszín_(Budapest)&oldid=27514018”