Házi egér

Házi egér
	Házi egér a közönséges színváltozatban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Egérfélék (Muridae);
Alcsalád:	Egérformák (Murinae);
Nem:	Mus; Linnaeus, 1758
Alnem:	Mus;
Faj:	M. musculus;
Tudományos név
	Mus musculus; Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
	a faj szinonimái: Mus albula Kishida, 1924; Mus cinereomaculatus Fitzinger, 1867; Mus molossinus Temminck, 1844; Mus nordmanni Keyserling & Blasius, 1840; Mus reboudi Loche, 1867; Mus tantillus G. M. Allen, 1927; Mus varius Fitzinger, 1867; Mus yonakuni Kuroda, 1924; a Mus musculus musculus szinonimái: Mus musculus albicans Billberg, 1827; Mus musculus amurensis Argyropulo, 1933; Mus musculus arenarius Migulin, 1938; Mus musculus bicolor Tichomirow & Kortchagin, 1889; Mus musculus borealis Ognev, 1924; Mus musculus decolor Argyropulo, 1932; Mus musculus funereus Ognev, 1924; Mus musculus gansuensis Satunin, 1902; Mus musculus germanicus Noack, 1918; Mus musculus gilvus Petényi, 1882; Mus musculus hanuma Ognev, 1948; Mus musculus hapsaliensis Reinwaldt, 1927; Mus musculus helvolus Fitzinger, 1867; Mus musculus heroldii Krausse, 1922; Mus musculus hortulanus Nordmann, 1840; Mus musculus kambei Kishida & Mori, 1931; Mus musculus kuro Kuroda, 1940; Mus musculus longicauda Mori, 1939; Mus musculus manchu Thomas, 1909; Mus musculus mongolium Thomas, 1908; Mus musculus niveus Billberg, 1827; Mus musculus nogaiorum Heptner, 1934; Mus musculus orii Kuroda, 1924; Mus musculus oxyrrhinus Kashkarov, 1922; Mus musculus pachycercus Blanford, 1875; Mus musculus polonicus Niezabitowsky, 1934; Mus musculus raddei Kastschenko, 1910; Mus musculus rotans Fortuyn, 1912; Mus musculus rufiventris Argyropulo, 1932; Mus musculus sareptanicus Hilzheimer, 1911; Mus musculus severtzovi Kashkarov, 1922; Mus musculus solymarensis Kretzoi, in Jánossy, 1986; Mus musculus striatus Billberg, 1827; Mus musculus synanthropus Kretzoi, 1965; Mus musculus takagii Kishida & Mori, 1931; Mus musculus takayamai Kuroda, 1938; Mus musculus tomensis Kastschenko, 1899; Mus musculus utsuryonis Mori, 1938; Mus musculus variabilis Argyropulo, 1933; Mus musculus vinogradovi Argyropulo, 1933; Mus musculus wagneri Eversmann, 1848; Mus musculus yamashinai Kuroda, 1934; Mus musculus yesonis Kuroda, 1928; a Mus musculus castaneus szinonimái: Mus musculus albertisii Peters & Doria, 1881; Mus musculus bieni Young, 1934; Mus musculus canacorum Revilloid, 1914; Mus musculus commissarius Mearns, 1905; Mus musculus dubius Hodgson, 1845; Mus musculus dunckeri Mohr, 1923; Mus musculus fredericae Sody, 1933; Mus musculus manei Gray, 1843; Mus musculus manei Kelaart, 1852; Mus musculus mohri Ellerman, 1941; Mus musculus momiyamai Kuroda, 1920; Mus musculus mystacinus Mohr, 1923; Mus musculus nipalensis Hodgson, 1841; Mus musculus rama Blyth, 1865; Mus musculus sinicus Cabrera, 1922; Mus musculus taitensis Zelebor, 1869; Mus musculus taiwanus Horikawa, 1929; Mus musculus tytleri Blyth, 1859; Mus musculus urbanus Hodgson, 1845; Mus musculus viculorum Anderson, 1879; a Mus musculus domesticus szinonimái: Mus musculus abbotti Waterhouse, 1837; Mus musculus adelaidensis Gray, 1841; Mus musculus airolensis Burg, 1921; Mus musculus albidiventris (Burg, 1923); Mus musculus albinus Minà Palumbo, 1868; Mus musculus albus Bechstein, 1801; Mus musculus ater Fraipont, 1907; Mus musculus azoricus Schinz, 1845; Mus musculus brevirostris Waterhouse, 1837; Mus musculus deserti (Loche, 1867); Mus musculus candidus Laurent, 1937; Mus musculus caudatus Martino, 1934; Mus musculus corsicus Kratochvil, 1986; Mus musculus faeroensis Clarke, 1904; Mus musculus far Cabrera, 1921; Mus musculus flavescens Fischer, 1872; Mus musculus flavus Bechstein, 1801; Mus musculus formosovi Heptner, 1930; Mus musculus gentilis Brants, 1827; Mus musculus gerbillinus Blyth, 1853; Mus musculus helgolandicus Zimmerman, 1953; Mus musculus helviticus Burg, 1923; Mus musculus homourus Hodgson, 1845; Mus musculus indianus Wied, 1862; Mus musculus jalapae J. A. Allen & Chapman, 1897; Mus musculus jamesoni Krausse, 1921; Mus musculus kalehpeninsularis Goodwin, 1940; Mus musculus lundii Fitzinger, 1867; Mus musculus makovensis Orlov, Nadjafova, & Bulatova, 1992; Mus musculus maculatus Bechstein, 1801; Mus musculus major Severtzov, 1873; Mus musculus melanogaster Minà Palumbo, 1868; Mus musculus microdontoides Noack, 1889; Mus musculus modestus Wagner, 1842; Mus musculus muralis Barrett-Hamilton, 1899; Mus musculus mykinessiensis Degerbol, 1940; Mus musculus nattereri Fitzinger, 1867; Mus musculus niger Bechstein, 1801; Mus musculus nudoplicatus Gaskoin, 1856; Mus musculus pallescens Heuglin, 1877; Mus musculus parvulus Tschudi, 1844; Mus musculus percnonotus Moulthrop, 1942; Mus musculus peruvianus Peale, 1848; Mus musculus poschiavinus Fatio, 1869; Mus musculus praetextus Brants, 1827; Mus musculus rubicundus Minà Palumbo, 1868; Mus musculus simsoni Higgins & Petterd, 1883; Mus musculus subcaeruleus Fritsche, 1928; Mus musculus subterraneus Montessus, 1899; Mus musculus tataricus Satunin, 1908; Mus musculus theobaldi Blyth, 1853; Mus musculus orientalis Cretzschmar, 1826; Mus musculus vignaudii Des Murs & Prévost, 1850;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Házi egér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Házi egér témájú médiaállományokat és Házi egér témájú kategóriát.

A házi egér vagy laboratóriumi egér (Mus musculus) rágcsálóféle, a biológia és az orvostudomány igen fontos modellszervezete. Úgy tartják, hogy ez a második legnagyobb egyedszámú emlősfaj az ember után. Mindig az emberekhez közel lakik, akikkel kommenzalista, azaz asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. Ezt az emlőst használják leggyakrabban a laboratóriumi kísérletekben és rengeteg különböző transzgenikus fajtája létezik, melyeken emberi genetikai betegségeket modelleznek. Gerinces állat, elsősorban növényevő (magfélék), rendkívül szapora, 6 hetenként 8-10 utódot képes világra hozni egy egérpár.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

A házi egér Északnyugat-Afrika, Spanyolország és Kelet-Ázsia sztyeppjeiről és félsivatagaiból származik. A lakóházak közvetlen közelében mindenütt megtalálható. Az Arktisz és az Antarktisz területén, valamint néhány esőerdő borította területen, ahol emberek sem laknak - a házi egér nem telepedett meg. A szabadban bozótosokban, gabonatáblákon és dűnék között él. Mindenütt rendületlenül szaporodik. Magyarországon is közönséges. Mint valaha a pusztákon élő állatnak, nedvességre alig van szüksége, és szinte mindenütt talál megfelelő búvóhelyet.

Igénytelensége és erőteljes szaporodása miatt szerepel a Föld száz legkárosabb invazív fajának listáján.^[1]

Alfajai

3 alfajt fogadnak el, de egyesek ezeket inkább külön fajoknak tartják:^[2]

Mus (musculus) musculus Linnaeus, 1758 - (kelet-európai házi egér)
Mus (musculus) castaneus Waterhouse, 1843 - (délkelet-ázsiai házi egér)
Mus (musculus) domesticus Schwarz & Schwarz, 1943 - (nyugat-európai házi egér)

Az Arab-félszigeten egy negyedik alfajt is leírtak:^[3]

Mus musculus gentilulus Thomas, 1919

A következők korábban külön alfajoknak számítottak, de azóta összevonták a fentiekkel:

Mus musculus homourus
Mus musculus molossinus (Japán házi egér; valóban a kereszteződése a musculus-nak, a castaneus-nak és a domesticus-nak)^[4]
Mus musculus bactrianus Blyth, 1846 - (délnyugat-ázsiai házi egér)
Mus musculus praetextus
Mus musculus wagneri

Megjelenése

A házi egér fej-törzs-hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm. Szőrzete meleget és védelmet nyújt, a szaga dohos, egérszagú. Színe a sárgásbarnától a szürkésfeketéig terjedhet. A kolónia tagjai kölcsönösen tisztogatják egymás bundáját. A házi egér olyan jól alkalmazkodott az emberi környezethez, hogy hideg körülmények között különösen hosszú szőrzetet növeszt; így képes akár egy hűtőház fagyos helyiségében is utódokat nevelni (−7 Celsius-fok). A látása nagyon gyenge; az egér csak közvetlen közelről ismeri fel a tárgyakat. A szaglása kifinomult; a táplálék, illetve más egerek nyomára vezeti az állatot. A hallása is fejlett; az egér érzékeli a 100 kHz-es hangokat is (80 kHz-cel többet, mint az ember). Amikor egymással kommunikálnak vagy elveszett kölykeiket keresik, magas hangon cincognak. Több, földrajzilag elkülönült alfaja ismert, amelyek jól alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, megkülönböztető bélyegeik genetikailag is rögzültek.

Életmódja

Laza szerkezetű kolóniákban él. Kelet-Európában, nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak. A házi egerek szürkületkor és az éjszaka első felében a legaktívabbak, napközben többnyire búvóhelyükön rejtőznek. Igen jól másznak, gyorsan futnak és úsznak. Kisebb-nagyobb családi közösségekben élnek, a tagok ezen belül a fészek, illetve a csoport szagjeléről ismerik fel egymást. A betolakodó fajtársakat rendszerint elkergetik. Rendkívül elővigyázatosak, a hagyományos csapdákkal nem könnyű elkapni őket. A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes hasznosítani. A patkányokhoz hasonlóan veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg. Legfőbb ellenségei: a macska, a nyest, sas és a gyöngybagoly. A szabad természetben 1,5-3 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire egész évben van. A vemhesség 19-20 napig tart, ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik. Igen nagy egyedsűrűség esetén a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége csökken. Csak a domináns nőstények fialnak, de ők is kevesebbet, mint rendesen. Az állomány ily módon önmagát szabályozza, nagy összeomlások nélkül, tehát folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A házi egér kiirtása ezért is nagyon nehéz.

Tartása

Célszerű nagy teret adni nekik. Alomnak lehet alulra homokot tenni és rá faforgácsot, de van aki csak forgácsot tesz. Vizet mindig kell nekik adni, ha bepiszkolják, akkor szorgalmasan hordjuk nekik a tiszta vizet. Mivel laza kolóniákban élnek, ezért egy egeret ne tartsunk, legyen társa. Az mindegy hogy hím(ivartalanított)-nőstény vagy hím-hím, vagy nőstény-nőstény párost választunk. Magasabb falú edénybe helyezhetjük el a vizet, mert akkor nem koszolódik be olyan könnyen. Élelmet is rakjunk eléjük bőven. A kukoricát nagyon szeretik, de lehet nekik adni napraforgómagot, búzát, diót, mogyorót, sajtot, sajtos tallért, perecet, ropit, minden ilyesmit szeretnek. Az adott élelem hamar eltűnik, mert általában elássák. Ekkor már lehet adni a következő adagot. Elég gyorsan szaporodnak, ha a kis utódokra nincs szükség, be lehet vinni őket az állatkereskedésbe.

A helyük takarítása a méretétől függ, egy-másfél hetente takarítsuk, mert addigra már jól érzik magukat, berendezkednek. Elég hamar megszelídülnek, az ember tenyerébe hamar bele tudnak szokni. Ha sokat foglalkozunk velük, akár a padlóra is kivehetjük őket, nem szaladnak el, hanem a gazdájuk közelében keresgélik a búvóhelyet. Szagról jobban ismernek, látásuk elég rossz. A helyükön legyen kis búvóhely, pl. üreges fadarab, agyagházikó, esetleg egy vekni kenyér (amit majd maguk kirágnak), amit telerakhatnak forgáccsal.

Képek

A fajra jellemző bevágás a felső elülső fogakon
Táplálékot kereső házi egér
A jól ismert laboratóriumi fehér egér

Jegyzetek

↑ 100 of the World's Worst Invasive Alien Species. Global Invasive Species Database. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)
↑ Mitchell-Jones AJ, Amori G, Bogdanowicz W, Krystufek B, Reijnders PJH, Spitzenberger F, Stubbe M, Thissen JBM, Vohralik V, & Zima J. The Atlas of European Mammals. T. & A. D. Poyser (1999). ISBN 0856611301
↑ Prager EM, Orrego C and Sage RD (1998). „Genetic variation and phylogeography of Central Asian and other house mice, including a major new mitochondrial lineage in Yemen”. Genetics 150, 835–861. o.
↑ Bonhomme F, Miyashita N, Boursot, Catalan J and Moriwaki K (1989). „Genetic variation and polyphyletic origin in Japanese Mus musculus”. Heredity 63, 299–308. o. DOI:10.1038/hdy.1989.102. ISSN 0018-067X.

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).

További információk

Nature Egér különszám (angol nyelvű)
Ensembl – egér genom
Létrehozták a bátor egeret (Index, 2007. november 12.)

[100WW-1] 100 of the World's Worst Invasive Alien Species. Global Invasive Species Database. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)

[2] Mitchell-Jones AJ, Amori G, Bogdanowicz W, Krystufek B, Reijnders PJH, Spitzenberger F, Stubbe M, Thissen JBM, Vohralik V, & Zima J. The Atlas of European Mammals. T. & A. D. Poyser (1999). ISBN 0856611301

[3] Prager EM, Orrego C and Sage RD (1998). „Genetic variation and phylogeography of Central Asian and other house mice, including a major new mitochondrial lineage in Yemen”. Genetics 150, 835–861. o.

[4] Bonhomme F, Miyashita N, Boursot, Catalan J and Moriwaki K (1989). „Genetic variation and polyphyletic origin in Japanese Mus musculus”. Heredity 63, 299–308. o. DOI:10.1038/hdy.1989.102. ISSN 0018-067X.

[1]

[2]

[3]

[4]