Ugrás a tartalomhoz

Gackt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Gackt
Gackt a 28. Tokiói Nemzetközi Filmfesztiválon 2015-ben
Gackt a 28. Tokiói Nemzetközi
Filmfesztiválon 2015-ben
Életrajzi adatok
Születési névÓsiro Gakuto (大城 ガクト)
ÁlnévGackt Camui (神威 楽斗; Hepburn: Kamui Gakuto?)
Született1973. július 4. (51 éves)
Okinava, Japán
Származás Japán
Pályafutás
Műfajokrock, pop
Aktív évek1993–
Kapcsolódó előadó(k)Cains:Feel, Malice Mizer, S.K.I.N.
Hangszerzongora, gitár, dob
Hangbariton
Tevékenység
KiadókNippon Crown, Avex Trax, G&Lovers
Gackt weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gackt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ósiro Gakuto (大城 ガクト; Hepburn: Ōshiro Gakuto?; Okinava, 1973. július 4. –),[1] ismertebb nevén Gackt, japán énekes, zeneszerző, dalszövegíró, színész, producer. 2009 óta művésznevét nagybetűvel stilizálva, GACKT formában viseli.[2]

Rjúkjúi családba született, korán elkezdett zongorázni tanulni, klasszikus zenén és enkán nőtt fel. Pályafutása 1993-ban kezdődött, először a rövid életű Cains:Feel együttes frontembereként, majd a Malice Mizer visual kei rockegyüttes énekeseként. 1999-ben szólókarrierje is elindult. Kilenc stúdióalbumot és 48 kislemezt jelentetett meg. A japán zenetörténelemben ő az első férfi szólóénekes, akinek egymás után tíz olyan kislemeze jelent meg, amely mind felkerült az Oricon heti slágerlistájának első tíz helyezettje közé.[3] 2007. június 20-án jelent meg Returner (Jami no súen) című kislemeze: az egyetlen, amelyik vezette a slágerlistát.[4] Szólóelőadóként mintegy tízmillió lemezt adott el.[5]

Gackt dalait felhasználták videójátékok (például a Dirge of Cerberus: Final Fantasy VII), animék (például a Sin Hokuto no ken vagy a Mobile Suit Zeta Gundam) és televíziós sorozatok betétdalául. Színészként is tevékenykedik, szerepelt például az általa írt Moon Child című filmben, nemzetközileg pedig a Bunraku című akciófilmben debütált. Szerepelt a Fúrin kazan című televíziós sorozatban. Játszott színdarabokban is, Moon Saga: Josicune hiden címmel pedig maga is írt és rendezett színdarabot. A hangját felhasználták a Gackpoid szoftverhez, mely az Internet Co., Ltd. első Vocaloid szoftvere volt.[6]

2012 óta Malajziában él, ahol saját ingatlancége is van.

Neve és születési ideje

[szerkesztés]

Gackt pontos születési nevét egészen 2017-ig nem lehetett tudni. Egy ideig úgy vélték, a születési neve Kamui Gakuto (神威 楽斗?), latin betűsített formájában Gackt Camui,[7][8][9] de a Zeneszerzők, szerzők és kiadók amerikai szövetsége (ASCAP) a Gackt és Gackt C nevek mellett Gakuto Ooshiro néven is listázta.[10][11] 2017. december 26-án Gackt megerősítette, hogy ez a valódi neve.[12][13] Születési éve sem volt biztos, csak 2009. november 5-én derült rá fény. Korábban a hivatalos profiljában 1540 szerepelt, amely a pályafutása elejéhez köthető vámpír-imidzsének a része volt.[1][14][15]

Gyermek- és fiatalkora

[szerkesztés]

Gackt háromgyermekes rjúkjúi családban nőtt fel[16] Okinava szigetén.[16] Édesapja zenetanár volt, trombitán játszott, édesanyja szintén tanár volt. Egy nővére és egy öccse van.[16] Édesapja munkája miatt több településen is laktak: Jamagucsiban, Fukuokában, Sigában, Oszakában és Kiotóban.[16] A középiskolát Sigában végezte, majd felvételt nyert a Kiotói Gakuen Egyetemre.[17]

Hároméves korában kezdett el zenét tanulni, zongoraleckéket vetettek vele a szülei. Hétéves korára beleunt a zongorázásba, a költözések miatt pedig állandóan tanárt kellett váltania. Csak négy évvel később engedték meg neki a szülei, hogy abbahagyja. Édesapja révén Gackt a rézfúvós hangszereket is jól ismeri.[16] Általános iskola felső osztályában egy másik fiúval vívott zongoraversenyben alulmaradt, ekkor magától kezdett el otthon gyakorolni és kottát írni.[18] Úgy nyilatkozott, a legnagyobb hatással a zenéjére Frédéric Chopin volt: „ő tanította meg nekem a zene szépségét, mélységét, örömét, bánatát, jóságát; hogy a zene bátorságot adhat az embereknek, és a hang rétegeinek jelentését. Nem túlzást azt állítanom, hogy Chopin képezi a zeném alapjait.”[19] Gyermekkorában csak klasszikus zenét és enkát hallgatott, egészen a középiskoláig nem érdekelte a rockzene. Ekkor sajátította el a dobolást. Először nem akart amatőr együttesekben játszani, mert a nagyzenekari játékhoz képest silányabbnak tartotta a minőséget. Fokozatosan vonzani kezdte azonban a közönség lelkesedése, kedvére való volt, hogy az együttes tagjaira felelősség hárul, és úgy gondolta, így tudott igazán kibontakozni a személyisége.[16]

Pályafutása

[szerkesztés]

1993–98: Első zenei próbálkozásai és a Malice Mizer

[szerkesztés]
Bővebben: Malice Mizer
Gackt 1998-ban, utolsó koncertjén a Malice Mizerrel. Az együttesre ekkoriban jellemző barokkos vámpír-koncepcióhoz illő jelmezt visel.

Az 1990-es évek elején Gackt egy kaszinóban dolgozott krupiéként és hosztként, miközben egy együttesben beugró dobosként működött közre. Szeretett volna többet kezdeni a zenei tudásával, de ekkoriban negatívan szemlélte az életét. A kaszinóban ismerkedett meg egy üzletemberrel, aki megváltoztatta a felfogását és inspirálta, hogy megtalálja a célját az életben.[16][18] Egy évvel később kilépett az együttesből, többféle munkát is végzett, többek között hangtechnikus volt a stúdióban, ahol a dobolást gyakorolta.[16][17] Húsz éves volt, amikor megismerkedett YOU-val (Kuroszaki Jó) egy kiotói live house-ban és megalapították a Cains:Feel együttest. YOU később a szólóénekessé váló Gackt háttérzenekarának tagja lett.[16] Mivel nem volt énekesük, Gackt lett a frontember, egy demófelvételt fel is vettek.[16]

1995-ben bemutatták a Malice Mizer visual kei együttesnek, mely épp kényszerpihenőt tartott, miután frontemberük, Takano Tecu távozott. Gackt Tokióba költözött és csatlakozott az együtteshez 1995 októberében.[16][17] Amellett, hogy énekelt az együttesben, zongorázott és ő volt a fő szövegíró is. Ezen kívül két dalt írt az együttesnek, Regret és Le Ciel címmel. Utóbbi az együttes legsikeresebb kislemeze volt, negyedik helyet érte el az Oricon slágerlistáján.[20][21] A Malice Mizer a visual kei média által new visualnak hívott korszakának egyik olyan együttese volt, mely a részletesen kidolgozott, androgün, vámpír-ihletésű jelmezekkel és sminkekkel kitűnt a hasonló együttesek közül az 1990-es években.[22]

1999 januárjában jelentették be, hogy Gackt kilépett az együttesből.[17] Önéletrajzi könyve szerint a tagok közötti nézeteltérések, a megszállottság, a hirtelen meggazdagodás és az együttestől való elszigetelődés vezetett a távozásához.[16]

1999–2001: Szólókarrierje kezdetei: Mizérable, Mars és Rebirth

[szerkesztés]

1999-ben Gackt szólókarrierbe kezdett, melynek első lépéseként 11 helyszínen adott koncertet Japán-szerte a 99 Gackt Resurrection turné keretében.[23] Május 12-én megjelent első középlemeze, a Mizérable a Nippon Crown kiadónál. Az album 12 hetet töltött az Oricon slágerlistáján és a második helyig jutott.[24] Azonos címmel kislemez is jelent meg, mely kilenc hetet töltött a listán és harmadik helyezett volt.[25] A lemez megmutatja Gackt „tehetségét a hangszerelés terén, összeolvasztva a klasszikus elemeket a rock műfajával. [...] Stílusa a romantikusan klasszikustól a kísérletező és kibontakozó progresszív rockig terjed.”[22] Júliusban az oszakai és tokiói Shock Wave Illusion fesztiválon lépett fel.[23] Augusztus 11-én megjelent második kislemeze, a Vanilla. Negyedik helyen végzett a slágerlistán, és tíz hétig szerepelt rajta.[25] A Japán Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAJ) még abban a hónapban aranylemezzé nyilvánította.[26]

2000. február 9-én és 16-án két újabb kislemez látott napvilágot, a Mirror és az Oasis. Kilencedik, illetve hetedik helyen végeztek, és hat hétig voltak a listán.[25] Ötödik kislemeze, a Szekirei: Seki-ray március 8-án került a boltokba, hetedik helyet ért el az Oriconon és hat hétig maradt a listán.[25] Az év elején az énekeshez csatlakozott a gitáros és producer Chachamaru. Gackt ebben az időben két gitárt tervezett a Caparison Guitars számára, „Marcury” és „Venus” néven, melyeket néha a koncertjein is használt.[27] Első stúdióalbuma, a Mars április 26-án jelent meg, harmadik helyezett volt a slágerlistán, öt hétig szerepelt rajta,[24] és aranylemez lett.[28] Április 27-től Mars szora kara no hómonsa: Kaiszó címmel 16 koncertből álló országos turnéra indult, melyet július 1-jén a Yokohama Arénában fejezett be.[23] Augusztus 30-án kijött következő kislemeze, a Szaikai (Story), mely hat hétig szerepelt a listán és hetedik helyig jutott.[25] Ezt a Secret Garden című dal követte november 16-án, mely tizedik helyezést ért el.[25] December 16-án Gackt megjelentette az első Platinum Boxot VHS-kazettán.[23]

2001. március 14-én jelentette meg Kimi no tame ni dekiru koto címmel nyolcadik kislemezét, mely 18 hétig volt az Oricon listáján és a hatodik volt a legmagasabb helyezése.[25] Április 25-én ezt követte a nagylemez, Rebirth címmel. Ez volt az első koncepcióalbuma, mely a második világháború idején játszódik és „Requiem et Reminiscence” címmel fiktív narratívát mesél el. A lemezen a korábban megjelent Szekirei: Seki-Ray és Secret Garden dalok is szerepeltek. Harmadik helyezett lett az Oriconon, 21 héten át volt a slágerlistán.[24] Május 3-án indult a Requiem et Reminiscence turné, 14 állomáson 18 koncerttel.[23] A zárófellépésre június 23-án került sor a Yokohama Arénában.[23] Szeptember 5-én megjelent az Another World című dal, mely második helyig jutott és 17 hetet töltött a listán.[25] Több mint 250 000 példányban fogyott.[29] A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően Gackt dalt írt a világbékéért.[30] 2001 decemberében jelent meg Dzsúnigacu no Love Song címmel és ötödik helyezést ért el a slágerlistán.[25] 2004-ig angol, koreai és kínai nyelven is megjelent, mindhárom esetben karácsony előtt.[25] Szilveszterkor előadta az Another Worldöt a Kóhaku uta gasszen című presztízses tévéműsorban, ahová először hívták meg.[31]

2002–03: Moon, Moon Child (film) és Crescent

[szerkesztés]

2001 második felében Gackt elindította második koncepcióját „Moon Saga” címmel. 2002. április 4-én megjelentette 11. kislemezét, Vaszurenai kara címmel, mely negyedik helyezett volt az Oricon heti slágerlistáján.[25] Június 6-án újabb országos turné következett az új koncepcióval; a zárókoncertre július 10-én került sor a Zepp Sendaiban.[23] Június 16-án megjelent a koncepcióhoz tartozó stúdióalbum is, a Moon. A lemez második lett a slágerlistán[24] és aranylemez státust ért el.[32] Szeptember 22-én Gackt részt vett a kínai–japán kapcsolatok normalizálásának 30. évfordulójára rendezett koncerten a pekingi Munkások Tornacsarnokában.[23] Október 14-én folytatta a turnézást, Kagen no cuki (下弦の月; Hepburn: Kagen no Tsuki?, ’A fogyó hold’) címmel 15 helyszínen 22 koncertet adott.[23] Az utolsó fellépést december 24-én, a Yokohama Arénában tartotta.[23] Szilveszterkor ismét fellépett a Kóhaku uta gasszen műsorban, ezúttal a Dzsúnigacu no Love Song című dalát adta elő.[33]

2003-ban Gackt a Moon Child című filmen dolgozott, a forgatókönyv társírója volt, és az egyik főszerepet is ő alakította. A filmet Tajvanon forgatták.[34] A másik főszereplővel, Hyde-dal közösen a film betétdalát is felvették, Orendzsi no taijó (オレンジの太陽; Hepburn: Orenji no Taiyō?, ’Narancs nap’) címmel. A filmet április 19-én mutatták be Japánban, majd május 13-án a cannes-i filmfesztiválon és 2004. április 12-én a Philadelphiai Filmfesztiválon is.[35] A március 19-én kiadott Kimi ga oikaketa jume című kislemeze második helyezést ért el az Oriconon[25] és aranylemez lett.[36] Május 4-én elindult a Dzsógen no cuki (上弦の月; Hepburn: Jōgen no Tsuki?, ’A növekvő hold’) turné, nyolc állomáson 13 koncerttel.[23] Június 11-én újabb kislemez látott napvilágot, a Cuki no uta, mely harmadik lett[25] és aranylemez státust ért el.[36] Július 6-án a Yokohama Arénában ért véget a turné.[23] Szeptember 26-án megjelent önéletrajzi könyve, a Dzsihaku (自白; Hepburn: Jihaku?, ’Vallomás’).[37] Szeptember 27-én fellépett a TV Asahi 45. évfordulójára rendezett Kingdom Rock Shown.[38] Október 2-án előadta John Lennon Love című dalát a Yoko Ono által szervezett Dream Power: John Lennon Super Live koncerten a Saitama Super Arenában.[39] A „Moon Saga” koncepció részeként egy regénye is megjelent, a Moon Child Requiem (Moon Child 鎮魂歌?).[40] November 12-én ötödik helyezést ért el a slágerlistán 16. kislemeze, a Last Song,[25] mely aranylemez lett.[41] December 3-án újabb koncepcióalbum került a boltokba, a Crescent, mely az ötödik helyig jutott az Oriconon[24] és platinalemez lett.[41] Szilveszterkor Gackt fellépett a Kóhaku uta gasszenben a Last Songgal.[42]

2004–05: The Sixth Day és The Seventh Night, Love Letter, Diabolos

[szerkesztés]

2004. február 25-én megjelent első válogatáslemeze, a The Sixth Day: Single Collection, melyen korábbi kislemezek szerepeltek, néhány dalt újra fel is vett hozzá. Harmadik helyezett volt az Oriconon és 23 hetet töltött a listán,[24] valamint platinalemez lett.[43] Április 29-én elindult a The Sixth Day & Seventh Night turné, mely országosan nyolc állomást érintett és 15 fellépést jelentett.[23] Május 26-án The Seventh Night: Unplugged címmel újabb válogatáslemez jelent meg, melyen korábbi dalainak akusztikus verziója szerepelt. Ötödik volt az eladási listán[24] és aranylemez lett.[44] Október 27-én újabb kislemeze látott napvilágot, a Kimi ni aitakute.[45] Második helyezésig jutott[25] és szintén aranylemezzé nyilvánították.[46] December 4-én Gackt fellépett a koreai M.net/Km Music Video Festivalon, ahol elnyerte a legjobb ázsiai rockelőadónak járó díjat.[47] Ezen az éven is meghívást kapott a Kóhaku uta gasszenbe, ahol ezúttal a Kimi ni aitakute című dalt adta elő.[48]

2005. január 26-án megjelent 20. kislemeze, az Arittake no ai de, mely hetedik helyezésig jutott az Oriconon,[25] majd az akusztikus tematika folytatódott az ötödik stúdióalbummal, a Love Letterrel, mely Bálint-napon került a boltokba és ötödik helyezett volt a slágerlistán.[24] A RIAJ aranylemezzé nyilvánította,[49] majd június 14-én koreai nyelven is megjelent a dél-koreai piacon Love Letter-for Korean Dears címmel.[50] Április 29-én újabb kislemez jelent meg Black Stone címmel,[51] mely harmadik helyezésig jutott[25] és szintén aranylemez lett.[52] Május 25-én ezt követte a Metamorphoze című kislemez, mely a Mobile Suit Zeta Gundam betétdala lett.[53] Ez volt a negyedik kislemeze, amely második helyet ért el az Oricon heti listáján;[25] és szintén aranylemez lett.[54] Augusztus 10-én újabb kislemez következett, a Todokanai ai to sitteita no ni oszaekirezu ni aisicuzuketa...,[55] mely harmadik lett[25] és aranylemezzé vált.[56] Szeptember 21-én hatodik stúdióalbuma is megjelent Diabolos címmel.[57] Koncepcióját tekintve a Moon-lemezek előzményének tekinthető. Negyedik helyig jutott az Oriconon,[24] és az aranylemez státust is megkapta.[58] Akkori leghosszabb országos turnéja következett, a Diabolos: Aien no si (Diabolos ~哀婉の詩~; Hepburn: Diabolos: Aien no Shi?), 36 fellépéssel; az utolsó koncertre a Tokyo Dome-ban került sor karácsonykor.[23][57]

2006–07: Első ázsiai szólóturnéi, a Fúrin kazan és a S.K.I.N.

[szerkesztés]
Nem tudod lejátszani a fájlt?

Gackt pályafutása első ázsiai szólókoncertjét 2006. január 14-én adta Szöulban, a Vívóstadionban.[59][60] Ugyanebben a hónapban jelent meg 24. kislemeze, a Redemption, mely a Square Enix-játék Dirge of Cerberus: Final Fantasy VII egyik betétdala volt.[61] Február 28-án az énekes részt vett a hjógo prefektúrai Maiko Középiskola ballagási ünnepségén, ahol beszédet mondott és előadott egy, kifejezetten az alkalomra írt dalt, melyet 2007. február 7-én No ni szaku hana no jó ni címmel jelentetett meg.[62][63] Gackt azóta többször is részt vett különféle ballagási eseményeken.[64][65][66]

Augusztusban az Otakon rendezvényen bejelentették, hogy S.K.I.N néven új supergroup alakult, Gackt, az X Japan alapítója, Yoshiki, a Luna Sea gitárosa, Sugizo és Miyavi részvételével.[67][68] Az együttes ugyan fellépett 2007. június 29-én az Anime Expón Kaliforniában, azóta nem volt aktív.[69] December 24-én Gackt kisebb rajongóiklub-turnéra indult D.r.u.g. Party címmel, melyet további koncertek követtek Dél-Koreában és Tajvanon.[70][71][72]

Gackt mint Ueszugi Kensin Dzsóecu városának 83. Kensin-fesztiválján 2008-ban. 2007 óta alakítja a hadurat a fesztiválon.

2007 januárjában Gackt Ueszugi Kensin daimjót alakította az NHK Fúrin kazan című történelmi televíziós sorozatában.[73] Június 20-án kiadta 27. kislemezét Returner (Jami no súen) címmel, mely első olyan kislemeze volt, amely vezette az Oricon slágerlistáját.[4] Augusztus 23-án meghívták, hogy részt vegyen Dzsóecu város hagyományos Kensin-fesztiválján, mint Ueszugi Kensin. A fesztivál mintegy 203 000 látogatót vonzott.[74][75] Októberben a ginzai Apple Store-ban tartott sajtótájékoztatót, ahol az első iPhone reklámozása mellett bejelentette, hogy teljes korábbi diszkográfiája, valamint élő koncertfelvételei is elérhetővé válnak az iTunes Store-ban, valamint hogy a The Greatest Filmography című DVD-je Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is megjelenik. Október 26-án a Diabolos 18 európai országban jelent meg.[76][77][78] Novemberben fellépett a koreai M.net/Km Music Video Festivalon,[79] majd Pekingben a 2007-es japán-kínai kulturális koncerten.[23][80] December 10-én részt vett a pekingi China Fashion Awardson, ahol elnyerte az Év japán előadója díjat.[81] December 19-én újabb válogatáslemeze jelent meg, a 0079–0088, melyen a Gundam-franchise-ban szereplő dalai is helyet kaptak.[82][83] Év végén szokásosan fellépett a Kóhaku uta gasszen tévéműsorban.[84]

2007-ben Gackt jótékonysági kampányt indított Save Our Dears néven, mellyel a 2007-es csúecui part menti földrengés áldozatainak segítettek Niigata prefektúrában.[85] Gackt a kampányhoz kulcstartót és karkötőket tervezett, valamint a kampány része volt két Orico UPty MasterCard bankkártya is.[85] Az énekes rajongói klubja, a Dears[* 1] kétmillió jent (kb. 26 000 amerikai dollárt) gyűjtött össze. Az összeget Gackt Dzsóecu városának adományozta a 83. Kensin-fesztiválon 2008-ban.[85]

2008–09: Requiem et Reminiscence II turné, Re:Born

[szerkesztés]

2008. július 31-én az Internet Co., Ltd. kiadta a Gackpoidot, egy Vocaloid-verziót, melyhez felhasználták Gackt hangját.[89] December 3-án, egy év szünetet követően megjelent 28. kislemeze, a Jesus.[90][91] Hetedik helyezett volt az Oriconon és tíz hetet töltött a listán.[25] December 14-én Gackt országos turnéra indult, mely az addigi legnagyobb szabású volt a pályafutása során. A Requiem et Reminiscence II: Szaiszei to kaikó (Requiem et Reminiscence II -再生と邂逅-; Hepburn: Requiem et Reminiscence II -Saisei to Kaikō-?) több mint 45 állomást és 60 koncertet foglalt magába, és összesen 210 000 fős közönséget vonzott.[92]

2009. január 28-án megjelent 29. kislemeze, a Ghost,[93] mely hatodik helyig jutott a slágerlistán.[25] Május 18-án Szöulban adott volna koncertet, azonban a gazdasági világválság miatt a szponzorai kivonták magukat, így le kellett mondania a fellépést.[94] Szólókarrierjének tizedik évfordulója alkalmából egymás után négy kislemezt jelentetett meg, sorban: Koakuma Heaven, Faraway, Lost Angels és Flower címmel, június 10. és július 1. között.[95] Mind a négy felkerült az Oricon top 10-es listájára.[25] Június 13-án folytatódott a turné, majd július 4-én a Jojogi nemzeti sportcsarnokban a rajongói klub tagjai számára rendezett koncerttel ünnepelte a születésnapját.[96] A turné záró koncertjeire július 11-én és 12-én került sor a Saitama Super Arénában.[97]

Mivel Gackt is és a Kamen Rider-sorozat heiszei-kori sugárzása is a 10. évfordulóját ünnepelte, felkérték, hogy vegyen részt a 2009-es Kamen Rider Decade munkálataiban és adja elő a betétdalokat. Ezek az első olyan kislemezei, amelyeket nem ő maga komponált. Márciusban jelent meg 30. kislemezeként a sorozat nyitódala, a Journey Through the Decade, mely második helyezett lett és 25 hetet töltött a listán.[25][98] A RIAJ aranylemezzé nyilvánította.[99] Augusztusban megjelent a sorozathoz tartozó All Riders vs. Dai-Shocker című film betétdala, a The Next Decade, mely negyedik helyig jutott az Oriconon.[25] Gackt szerepelt is a filmben, Júki Dzsódzsit (Riderman) alakította.[100] Az együttműködés 2010. január 10-én ért véget az utolsó kislemez, a Stay the Ride Alive megjelenésével,[101] mely ugyancsak negyedik helyezett volt a slágerlistán.[25]

Szeptemberben újra fellépett Koreában, ezúttal az Ázsiai Dalfesztiválon.[102][103] Ugyancsak részt vett a 2009-es Animelo Summer Live koncerten.[104] Októberben fellépett a Jojogi nemzeti sportcsarnokban rendezett Wow Live! Thanks For Music koncerten.[105] December 2-án megjelent hetedik nagylemeze, a Re:Born, mely a 2001-ben útjára indított koncepciót folytatta. Kilencedik lett a slágerlistán.[24] December 12-én a Saitama Super Arénában a rajongói klub számára tartott koncertet, melynek tematikája egy fiktív iskola, a „Camui Gakuen” volt.[106]

2010–11: Első európai turné, csatlakozás az Avex Grouphoz, The Eleventh Day

[szerkesztés]
Gackt – Yellow Fried Chickenz, Barcelona, 2010.

2010. február 14-én Gackt részt vett az Asia Pops Festivalon Niigatában, melyet a 2007-es földrengés áldozatainak emlékére rendeztek.[107][108] Március 6-án és 7-én a Koei által rendezett fesztiválon lépett fel, ahol a cég új Wii-játékának, a Samurai Warriors 3-nak a betétdalait adta elő.[109][110] Április 17-én bejelentette, hogy a Nippon Crown kiadótól az Avex Grouphoz szerződik át.[111] A kiadótól való távozása előtt létrehozta a Yellow Fried Chikenz együttest, melynek tagjai közé tartozott Chachamaru és Jamada Sinja (Luna Sea).[112] Júniusban és augusztusban országos turnéra indult velük,[113] közben júliusban első európai turnéja keretében Londonban, Párizsban, Barcelonában, Münchenben és Bochumban lépett fel.[114][115] Július 21-én még a Nippon Crown kiadásában megjelent a The Eleventh Day: Single Collection válogatáslemez.[116] Augusztus 23-án újra részt vett a Kensin-fesztiválon, ezúttal 240 000 látogató előtt.[117] December 14-én a Message! to Asia jótékonysági programban működött közre, fellépett a Tokyo Dome-ban rendezett koncerten, melynek bevételeit kambodzsai és fülöp-szigeteki utcagyerekek megsegítésére terveztek fordítani.[118][119] A rendezvényhez kapcsolódó aukción áruba bocsátotta 1999-es, Pontiac Firebird Trans Am MS6 típusú autóját, mely 6 015 000 jenért (kb. 72 000 dollárért) kelt el.[120]

2011-ben a tóhokui földrengés és cunami áldozatai számára létrehozta a Show Your Heart jótékonysági kampányt.[121][122][123] Márciusban 33 tonnányi ellátmány (élelmiszer és ruhanemű) érkezett a károsultaknak, az országos utcai gyűjtőkampány pedig 25 234 490 jent (kb. 320 000 dollárt) eredményezett.[121][124] Az így összegyűjtött pénzt a Rakuten utalta át a Japán Vöröskeresztnek, a banki átutalásokat is beleszámítva összesen 208 181 735 jent (mintegy 2 641 000 dollárt).[121][125] Júliusban és augusztusban másodszor turnézott Európában a Yellow Fried Chickenzzel, kilenc országban 14 koncertet adott, köztük Budapestre is ellátogatott.[126][127] Ezt japán turné követte, melynek bevételei a Vöröskereszthez kerültek. 2012. július 4-én a Nippon Budókanban tartott fellépésük volt az utolsó; a Yellow Fried Chickenz feloszlott.[128] Augusztus 22-én Gackt ismét magára öltötte Ueszugi Kensin jelmezét a 86. Kensin-fesztiválon.[129]

2012–14: Best of the Best turné, saját kiadó

[szerkesztés]
Gackt 2013-ban, az indonéz RCTI csatornán

2012. március 18-án és 19-én Gackt részt vett a FilmAid Asia gáláján,[130] és a 6. Ázsiaifilm-díjkiosztón a Hongkongi Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol fel is lépett.,[131][132] Március 2-án előadta Japán himnuszát a profi baseball-liga nyitó mérkőzésén a Tokyo Dome-ban. Negyedik alkalommal énekelte el a himnuszt.[133] December 15-én az All Night Nippon rádiópogram 45. évfordulós koncertjén fellépett a Jojogi nemzeti sportcsarnokban.[134][135] Négy nappal később megjelent 43. kislemeze, a White Lovers (Siavasze na toki).[136]

2013-ban négy év után újra országos turnéra indult Best of the Best Vol. I címmel, május 11-én, mely július 7-én ért véget a Yokohama Arénában.[137] Ugyanebben a hónapban két válogatáslemeze jelent meg, a Mild és Wild, melyeken két, eddig ki nem adott dal is szerepelt, a Claymore és a Szakura csiru....[137] Augusztus 22-én ismét megjelent a 88. Kensin-fesztiválon.[138] December 22-én tartotta negyedik és az évi utolsó koncertjét a fiktív iskola, a Camui Gakuen tematikájában.[139] December 26-án különleges koncertet adott a Tokiói Filharmonikus Zenekar kíséretében.[140]

2014. február 12-től, a P.S. I Love U című kislemez megjelenésétől számítva lemezeit saját független kiadója, a G&Lovers adja ki, a Crown Tokuma disztribúciójában.[141][142][143][144] Augusztusban újra részt vett a 89. Kensin-fesztiválon.[145][146] Október 1-jén kijött 45. kislemeze, az Akacukizukujo (Day Breakers)[147] December 26-án másodszorra adott koncertet a Tokiói Filharmonikus Zenekarral.[148]

2015–2017: Last Moon, Last Visualive turné

[szerkesztés]

Gackt szóló pályafutásának 15. évfordulója alkalmából 2015. július 1-jén remixalbum jelent meg Gacktracks: Ultra DJ ReMix címmel.[149] Dalait olyan DJ-k remixelték, mint DJ Koo, Takahasi Taku, Tanaka Tomojuki (FPM), Jazztronik vagy Marc Panther.[150] Gackt úgy nyilatkozott, ő maga egyedül nem csinált volna hasonló projektet, mert nem kedveli az EDM műfaját.[151] A DJ-ket jelentkezési sorrendben választotta, és a nagy számú érdeklődés miatt úgy vélte, a jövőben újabb hasonló együttműködésre is sor kerülhet.[152] Július 3-án a lemez megjelenéséhez kapcsolódó partit tartott.[151] Augusztus 23-án hetedik alkalommal öltötte magára Ueszugi Kensin hadúr jelmezét a Kensin-fesztiválon, rekord számú, 243 000 látogató előtt.[153] Október 7-én megjelent 46. kislemeze, az Arrow.[154][155] Október 23-án rövid turnéra indult a Camui Gakuen koncepcióval.[156]

A Last Visualive szaigo no cuki: Last Moon turnéja 2016. március 19-én kezdődött egy, kizárólag a rajongói klub tagjainak tartott koncerttel Szaitamában,[157] az első nyilvános koncertre pedig március 21-én került sor Jamanasiban.[158] A turné július 3-án ért véget a Saitama Super Arénában. Összesen 30 városba látogatott el és 42 koncertet adott a turné folyamán, mintegy 120 000 embernek.[159] Nyolcadik nagylemeze Last Moon 2016. április 27-én jelent meg[160] és hatodik volt az Oricon heti listáján.[161] 48. kislemezét Cumi no keisó (Original Sin) címmel 2017. március 22-én adta ki.[162]

2018–

[szerkesztés]
Gackt, 2023.

2018 márciusában főszerepet játszott a Karanukan (カーラヌカン?) című romantikus filmben, melyet Okinaván forgattak.[163][164] Július 4-én koncertet adott 45. születésnapja alkalmából a tokiói Shinkiba Studio Coastban, melyet a NicoNico élőben közvetített az interneten.[165] Október 11 és 25 között nyolc koncertet adott a Camui Gakuen koncepcióval.[166] December 31-én elénekelte a himnuszt a Rizin Fighting Federation által rendezett MMA-mérkőzés előtt, ahol Naszukava Tensin japán kick-boxoló és Floyd Mayweather Jr. amerikai bokszoló mérkőztek meg egymással.[167] A Fuji TV élő közvetítésén is részt vett, mint vendégkommentátor.[167]

2019 márciusában bejelentették, hogy dalszöveget írt BoA Szukidajo: My Love (スキだよ-MY LOVE-; Hepburn: Sukidayo: My Love?) című dalához.[168] Július 4-én 46. születésnapja és szólókarrierjének 20. évfordulója alkalmából koncertet adott a Pacifico Yokohamában.[169] 2020 januárjában és februárjában nyolc városban 20 koncertet adott a Khaos című turnéja keretében.[170] A turnén értékesített ajándéktárgyakból befolyt bevételt, mintegy 4,7 millió jent a leégett Suri várkastély újjáépítésére ajánlotta fel és saját vagyonából adakozott a célra.[171][172]

2021 szeptemberében Gackt bejelentette, hogy diszfónia miatt bizonytalan időre kénytelen felfüggeszteni énekesi tevékenységét.[173]

Zenei stílusa

[szerkesztés]
Gackt Last Moon-koncepciójának egyik jelmeze fellépésen

Gackt hangja jellegzetes vibratójáról ismert,[174][175] de falzettben is képes énekelni.[176][177] Gackt úgy nyilatkozott, hogy 2003 és 2004 között túlságosan kiszélesítette a hangterjedelmét és 2005-ig keresgélte a megfelelő kifejező módot.[178] Az AllMusic szerint Gackt hangja „nagyon melodrámai”,[179] valamint „gördülékeny, sima, természetellenesen szívből jövő”.[180] Dalai többféle műfajt ölelnek át a dallamos balladáktól az intenzív hard rock dalokig.[178][181][182] A nyers rock elemeit hallgatóbarát kompozícióval kombinálja.[180] Több dalában is szerepelnek hagyományos japán hangszerek, mint a sakuhacsi, a samiszen, a sinobue, az erhu, a só, a koto vagy a taiko.[183] Gackt ezt Zipangu[* 2] rocknak nevezi.[185]

Stúdióalbumainak többsége két koncepció köré épül. Az egyik a „Moon Saga” (Moon, Crescent, Diabolos, Last Moon), mely vámpírtörténet, habár a vámpírok itt nem az emberi természet sötét oldalát hivatottak reprezentálni.[186][187][188] A másik koncepció a „Requiem et Reminiscence” vagy „ЯR” (Rebirth, Re:Born), mely a második világháború világát idézi meg.[178] Mindkét koncepció az emberiség egzisztenciális kérdéseit boncolgatja. Szimbolikus, pszichológiai történetek az emberi bűnök, háborúk ismétlődéséről és az emberi élet értelmének kérdéséről.[186][189] A történet születik először, utána a dalszöveg és a zene.[188] Így a dalok koncepciójukat tekintve kapcsolódnak egymáshoz, mégis önálló entitások.[186] Gackt úgy véli, a koncepciók alapján felépített koncertjei nem hagyományos fellépések, és nem sorolhatóak a musicalek vagy a színdarabok közé sem. Épp ezért ő a „visualive” elnevezést preferálja, ahol egyesül a történet, a zene, a színház, a musical a történettel és az élő előadásmóddal.[187][190][191] Ezt a fajta fellépési módot a 2001-es Requiem et Reminiscence turné alatt fejlesztette ki, és csaknem tíz évbe telt, hogy számára elfogadható minőségűvé váljon a 2008–2009-es Requiem et Reminiscence II turné során. Ugyanakkor Gackt úgy véli, ez a fajta kifejezésmód rendkívül nehéz és fárasztó, és nem felel meg a mai szórakoztatóipari követelményeknek kifizetődőség szempontjából.[187]

Színészi pályafutása

[szerkesztés]

Mozi, televízió és szinkronizálás

[szerkesztés]
Gackt és Szaszaki Nozomi modell a Kong: Koponya-sziget premierjén Japánban, 2017 februárjában

Gackt filmes pályafutása 2001-ben és 2002-ben két dokumentumfilmmel indult. Először Madagaszkárra utazott az Ima hadaka ni sitai otoko-tacsi (いま裸にしたい男たち; Hepburn: Ima Hadaka Ni Shitai Otoko-tachi?) tévéműsor keretében,[192] majd egy gyerekeknek szánt oktatófilmben szerepelt Hero’s Hero címmel.[193] 2003-ban társ-forgatókönyvírója volt a Moon Child című filmnek, melynek főszerepét is ő játszotta. Április 19-én mutatták be Japánban, majd május 13-án a cannes-i fesztiválon.[35] Ezt követően a Sin Hokuto no ken című OVA-ban kölcsönözte hangját az egyik szereplőnek, és két dalát is felhasználták betétdalként, melyek a Lu:na/Oasis kislemezen jelentek meg.[194] A Taito Corporation és a Red Entertainment Bujingai című videójátékában a főszereplő alakját és hangját kölcsönözte.[195][196] 2006-ban a Final Fantasy-sorozathoz tartozó Dirge of Cerberus játékban volt hallható, majd 2007-ben a Crisis Core-ban Genesis Rhapsodost mintázták róla.[197] Az első játék számára két betétdalt is írt, melyek a Redemption című kislemezen jelentek meg. A Crisis Core-ban karaktere által hordott ruhát Gackt a koncertjein is viselte, és az egyik jellegzetes fellépőruhájává vált.[197]

2007-ben Gackt Ueszugi Kensin daimjót alakította az NHK csatorna Fúrin Kazan című történelmi drámájában. Játékáért jelölték a TV Navi Legjobb mellékszereplő drámában díjára.[198] Egyetlen slágerlista-vezető dala, a Returner (Jami no súen) a sorozat betétdala volt. Gackt úgy emlékszik, hogy Kensint mindig kemény férfinak ábrázolták korábban, ezért sok kritikát kapott simára borotvált, hosszú hajú megjelenése a sorozatban. Azonban színésztársa, Ogata Ken támogatta Gackt elképzelését a szereplő megjelenéséről.[199] Ugyanebben az évben Gackt az Arthur és a villangók című animációs film japán szinkronjában működött közre.[200] 2008-ban Romániában forgatta első nemzetközi filmjét, a Bunrakut, mely 2010-ben jelent meg.[201] Ezt követően a TBS Mr. Brain című sorozatának második epizódjában egy halálra ítélt bűnözőt alakított,[202] majd a Kamen Rider Decade: All Riders vs. Dai-Shocker című filmben játszott.[100]

2010-ben többször is szinkronizált, először az Arthur: Maltazár bosszúja című animációs filmben,[203] majd a Shiki című animében, mely az első állandó szinkronszerepe volt.[204] A Tono to isso című animében a korábban tévésorozatban alakított Kensin hangját adta.[205] Két videójátékban is szinkronizált karaktereket, a Dragon Nestben,[206] melyhez az Ever című dalt írta,[207] valamint a Mobile Suit Gundam: Extreme Vs.-ben is hallható volt.[208] 2011-ben a Tono to isso folytatásában, a Supernatural: The Animation-ben is szinkronizált,[209][210] majd a Sket Dance-ben is melyhez dalt is írt Graffiti címmel.[211] A Tempest (テンペスト?) című televíziós sorozatban egy kínai eunuchot alakított, aki át akarja venni a hatalmat a Rjúkjúi Királyságban.[212] Szinkronszínészként dolgozott a Dragon Age: Dawn of the Seeker animációs filmen is, melyhez a betétdalt is ő énekelte.[213]

2012-ben Gackt szerepet kapott a Szengoku baszara: Moonlight Party című televíziós sorozatban mint Oda Nobunaga.[214] A sorozat betétdalát is ő énekelte fel, Hakuro címmel. Az Onda Riku regényéből született Akumu-csan című sorozatban kettős szerepet alakított.[215] 2013 novemberében vendégszerepet kapott az indonéz Bima Satria Garuda című sorozat két epizódjában.[216] 2014-ben az Akumu-csan filmváltozatában szerepelt,[215][217] majd a Time Spiral című televíziós sorozatban, ahol egy időutazó egyetemi tanárt alakított.[218] Gackt együttműködött a Square Enix-szel a 3594e mobiltelefonos játék létrehozásában, mely egy kínai történelmi regényen, A három királyság regényes történetén alapszik. A játékban Lü Pu tábornokot mintázták róla.[219]

2015-ben Gackt szerepelt az Origami című rövidfilmben, melyet Cato Ochi rendezett, és amelyet Cannes-ban is bemutattak.[220] Ugyanebben az évben a Szengoku sura Soul (戦国修羅SOUL; Hepburn: Sengoku Shura Soul?) című mobiltelefonos játék szereplőinek kölcsönözte a hangját.[221][222] 2016-ban bejelentették, hogy 14 év után először játszik főszerepet a Karanukan című filmben, melyet Hamano Jaszuhiro (浜野安宏; Hepburn: Hamano Yasuhiro?) rendezett.[223][224] A film Okinaván játszódik, és Gackt egy olyan híres fotóst alakít, aki megcsömörlik a tokiói szórakoztatóipartól és a szigeten keres menedéket, ahol megismerkedik egy titokzatos lánnyal, Mamival.[223][225] Később az Othellonia című játék egyik szereplőjének adta a hangját,[226] majd a Trickster című animében szinkronizált, valamint a nyitó- és záródalokat is ő adta elő.[162][227] A Kong: Koponya-sziget című amerikai film japán szinkronjában Tom Hiddlestonnak kölcsönözte a hangját.[228][229] 2018-ban Maja Mineo (魔夜峰央; Hepburn: Mineo Maya?) mangája, a Tonde Szaitama (翔んで埼玉; Hepburn: Tonde Saitama?) alapján készült vígjátékban Aszami Reit alakította.[230]

Színház

[szerkesztés]

2010-ben Gackt főszerepet játszott a tokiói Nisszei Színházban bemutatott Nemuri kjósiró buraihikae (眠狂四郎無頼控; Hepburn: Nemuri Kyōshirō Buraihikae?) című színdarabban.[1][231][232] Hét városban, mintegy 120 alkalommal mutatták be a színdarabot, körülbelül 150 000 néző előtt, 2011. február 27-ével bezárólag.[233] 2012-ben bejelentette, hogy folytatni kívánja a „Moon Saga”-koncepciót egy saját színdarabbal, melyet ő maga rendezett és komponált. A címe Moon Saga: Josicune hiden (Moon Saga 義経秘伝; Hepburn: Moon Saga: Yoshitsune Hiden?), melyben a főszereplő Minamoto no Josicunét alakította.[234] Összesen 60 alkalommal mutatták be a színdarabot július 15. és október 2. között,[235][236] összesen mintegy 50 000 néző előtt.[237] Több alkalommal meghívtak a tóhokui földrengés miatt elárvult gyerekeket az előadásra, akik pénzbeli adományokat is kaptak.[236][238] A színdarabot 2014-ben augusztus és október között újra színpadra állították hét városban, mintegy 40 alkalommal, és ebben az időszakban jelent meg a darab zenéje is lemezen.[239]

Üzleti tevékenysége

[szerkesztés]

2016-ban Ikeda Szatosival közösen ingatlanügynökséget alapított Gackt & Ikeda Asia Bridge Partnerz néven Kuala Lumpurban, Malajziában.[240][241] 2017-ben ázsiai stratégiai tanácsadó lett a Spindle virtuálisvaluta-projektben.[12]

Megjelenése a médiában

[szerkesztés]

Gackt számos alkalommal szerepelt a People magazinéhoz hasonló országos felméréseken, mint az egyik legszebb japán híresség.[242][243][244][245][246] 2009-ben ötödik helyen szerepelt a japán rockzene történetének neves személyiségei között.[247] Divatikonként, J-pop-idolként és nemzeti ikonként tartják számon, valamint az androgün koncepciókat előtérbe helyező visual kei mozgalomnak köszönhetően nevezték már a bisónen mangák „fantáziaférfijainak eleven megtestesülésének” is.[7][8][248][249] Olyan fiktív szereplőkhöz hasonlították, mint Griffith a Berserk című mangában,[7] vagy Cloud Strife a Final Fantasy VII-ben,[250] valamint számos mangakaraktert ő maga inspirált.[251]

Gackt számos televíziós reklámban szerepelt, többek között olyan márkáknak, mint a Fujifilm, a Shiseido, a Daihatsu, a Niconico, a Tsutaya, a Square Enix vagy a Konami.[252] Számtalan televíziós műsorban lépett fel előadóként, vendégként vagy rendszeres résztvevőként, például a Hey! Hey! Hey! Music Champ-ben; 2009 óta rendszeres vendége a TV Asahi újévi műsorának, melynek címe Geinódzsin-Kakuzuke-Check (芸能人格付けチェック; Hepburn: Geinoujin-Kakuzuke-Check?), ahol rekord számú alkalommal, összesen 58-szor nyert.[253]

Magánélete

[szerkesztés]

Gackt 20 évesen rövid ideig házasságban élt egy koreai nővel.[16][254] 1995-ben Tokióba költözött,[16] majd 2012-ben a Fülöp-szigeteken és Hongkongban telepedett le.[255] Ugyanebben az évben Malajziában vett házat, és ideje nagy részét itt tölti.[240]

Az énekes folyékonyan beszél kínaiul, angolul és koreaiul, valamint tud franciául is.[30] Kétdanos taekwondo-mester (ITF), de egyéb harcművészetekkel is foglalkozik, például karatézik, bokszol és a brazil dzsúdzsucuban is jártas.[256] Szívesen pókerezik, 2017 óta versenyeken is részt vesz, legnagyobb nyereménye 75 600 dollár volt egy negyedik helyezésből.[9][257]

Úgy nyilatkozott, hogy filozófiai hitvallásához legközelebb a japán busidó áll.[201][258] Vallások tekintetében legközelebb a természeti vallások állnak hozzá.[259] Családja hite szerint az elhunyt családtagok istenségekké válnak, akiket tisztelni kell, a rjúkjúi vallásban emiatt kétféle koncepció létezik: az ősök tisztelete és a természet tisztelete. Nincsenek kiforrott elméletei és rituáléi, arról szól, ami körülöleli az embert,[260] a természet szeretetéről.[225]

Diszkográfia

[szerkesztés]
Bővebben: Gackt-diszkográfia

Filmográfia

[szerkesztés]

Filmek

[szerkesztés]

Szinkronizálás

[szerkesztés]

Televíziós sorozatok és dokumentumfilmek

[szerkesztés]
  • Ima hadaka ni sitai otoko-tacsi (いま裸にしたい男たち; Hepburn: Ima Hadaka Ni Shitai Otoko-tachi?) (2001)
  • Hero’s Hero (2002)
  • Fúrin kazan (2007)
  • Mr. Brain (2009)
  • The Tempest (2011)
  • Akumu-csan (悪夢ちゃん; Hepburn: Akumu-chan?) (2012)
  • Szengoku baszara: Moonlight Party (2012)
  • Bima Satria Garuda (2013)
  • Time Spiral (2014)

Könyvei

[szerkesztés]

Turnéi

[szerkesztés]
Arénaturnék:
  • 2000: Mars szora kara no hómonsa (Mars 空からの訪問者 (?))
  • 2001: Requiem et Reminiscence
  • 2002: Kagen no cuki (下弦の⽉ (?))
  • 2003: Dzsógen no cuki (上弦の⽉ (?))
  • 2004: The Sixth Day & Seventh Night
  • 2005-06: Diabolos: Aien no si (Diabolos 〜哀婉の詩〜 (?))
  • 2008-09: Requiem et Reminiscence II: Szaiszei to kaikó (Requiem et Reminiscence Ⅱ 〜再生と邂逅〜 (?))
  • 2013: Best of the Best Vol. I
  • 2016: Last Visualive Szaigo no cuki: Last Moon (Last Visualive 最期ノ月 –Last Moon– (?))
Klubturnék:
  • 1999: Easter Live
  • 1999: Shockwave Illusion Live
  • 2000: Starlight Gig
  • 2006-07: Training Days D.r.u.g. Party

Hivatkozások

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ 2013-tól G&Lovers volt a neve; 2016 és 2022 között pedig nemzetközi rajongói klub is működött ezen a néven.[86][87] 2022-től G&L-nek hívják.[88]
  2. ↑ Dzsipangu (チパング; Hepburn: Jipangu?), Japán egyik régi elnevezése külföldi iratokban[184]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c 年齢不詳のGackt、遂に実年齢をカミングアウト｢来年37歳!｣ (japán nyelven). Oricon, 2009. november 5. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  2. ↑ Gackt becomes GACKT to celebrate 10th anniversary (angol nyelven). Japan Today, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  3. ↑ Gackt、男性ソロ1位の39作目TOP10 田原俊彦の記録を19年ぶり更新 (japán nyelven). Oricon, 2011. július 19. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  4. ↑ a b Gackt、1999年デビュー以来初の1位獲得! (japán nyelven). Oricon, 2007. június 26. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  5. ↑ Oricon Profile (2009-07-15 更新 "Update") (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2018. január 2.)
  6. ↑ „「がくっぽいど」7月末発売　"ニコ厨"漫画家・三浦建太郎さんのイラストで”, ITmedia News, ITmedia Inc., 2008. június 20. (Hozzáférés: 2015. november 1.) (japán nyelvű) 
  7. ↑ a b c Miller, Laura. Youth fashion and beautification, Japan's Changing Generations: Are Young People Creating a New Society? (angol nyelven). Routledge, 90–91. o. (2012). ISBN 978-1-134-35389-7 
  8. ↑ a b Visual Kei: Glamour in Japanese Pop Music, Global Glam and Popular Music: Style and Spectacle from the 1970s to the 2000s (angol nyelven). Routledge, 202. o. (2016). ISBN 978-1-317-58819-1 
  9. ↑ a b Valerie Cross: Pop Music Star Gackt Attempting to Change Poker's Image in Japan (angol nyelven). PokerNews, 2017. augusztus 28. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  10. ↑ ACE Repertory (angol nyelven). ASCAP. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  11. ↑ Paul Campbell: Results from yesterday's @ARIAPoker $25K High Roller (angol nyelven). @TDPaulCampbell Twitter, 2017. július 8.
  12. ↑ a b „GACKTが初めて本名を明かし、実業家として仮想通貨事業に取り組むことを発表”, natalie.mu, Natasha, 2017. december 27. (Hozzáférés: 2017. december 27.) (japán nyelvű) 
  13. ↑ „GACKT、実業家として初めて本名を公表　大型の新規事業の全貌も明らかに”, Ameba, CyberAgent Inc, 2017. december 27. (Hozzáférés: 2017. december 27.) (japán nyelvű) 
  14. ↑ New Years with Gackt Visualive Tour DVD Release and RE:BORN (angol nyelven). Rokkyuu Magazine, 2009. szeptember 6. [2017. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 28.)
  15. ↑ GACKT Reveals Real Age! (angol nyelven). musicJapanplus, 2009. november 8. [2017. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 28.)
  16. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Gackt, Camui. Jihaku: Gackt. 光文社 (Kobunsha) (2003). ISBN 4-334-97412-0 
  17. ↑ a b c d Gacktの過去を日刊ゲンダイが報道 (japán nyelven). Nikkan Gendai, 2002. [2016. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)
  18. ↑ a b „｢Benesse｣進研ゼミ 中学講座でGACKTさんから 中学生に贈る 応援Interviewが 掲載されています。”, Benesse, 2010. december 15.. [2010. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. január 2.) (japán nyelvű) 
  19. ↑ Gackt｢僕の音楽の基盤はショパン｣ (japán nyelven). Barks, 2010. március 1. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.) „｢...そんな僕に音楽の美しさ、深さ、楽しさ、悲しさ、そして音楽は勇気を与えることが出来るモノだってこと、重なり合う音の意味を教えてくれたのがまさしくショパンだった。僕の音楽の基盤はショパンだと言っても過言ではない。僕にそこまで大きな影響を与えたショパンの楽曲、その魅力と魔力。自分の耳と心で確かめて欲しい。...｣”
  20. ↑ 【MALICE MIZER】のオリコン順位と売り上げ枚数。 (japán nyelven). Oriconnv. [2019. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  21. ↑ Malice Mizer Singles (japán nyelven). Oricon. [2013. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  22. ↑ a b Josephine Yun. Jrock, Ink: A Concise Report on 40 of the Biggest Rock Acts in Japan (angol nyelven). Stone Bridge Press (2005). ISBN 978-1-880656-95-2 
  23. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Profile (japán nyelven). Gackt Official Community. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  24. ↑ a b c d e f g h i j Gackt albums on Oricon (japán nyelven). Oricon. [2013. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
  25. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y Gackt singles on Oricon (japán nyelven). Oricon. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
  26. ↑ 月次認定作品　認定年月：1999年 8月 (japán nyelven). RIAJ. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  27. ↑ Caparison Marcury (japán nyelven). caparison.jp. kanno. [2009. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 20.)
  28. ↑ 月次認定作品　認定年月：2000年 4月 (japán nyelven). RIAJ. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  29. ↑ Gackt、幻の楽曲がついにCD化！ (japán nyelven). Oricon, 2006. december 27. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  30. ↑ a b Nikki: Band Bio: Gackt (angol nyelven). Jrockrevolution.com. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 13.)
  31. ↑ 52. Kouhaku Uta Gassen (japán nyelven). NHK. (Hozzáférés: 2019. január 14.)
  32. ↑ RIAJ September 2002 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
  33. ↑ 53. Kouhaku Uta Gassen (japán nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  34. ↑ Moon Child (angol nyelven). Variety, 2003. július 28. (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  35. ↑ a b Release dates for Moon Child. IMDb. (Hozzáférés: 2011. július 29.)
  36. ↑ a b RIAJ January–July 2003 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  37. ↑ 自白 (japán nyelven). Gackt.com. (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  38. ↑ Kingdom Rock Show 2003 追加公演は国立代々木競技場 第一体育館にて開催! (jjapán nyelven). Visunavi.com, 2003. szeptember 27. [2011. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 13.)
  39. ↑ Elton Suzuki: Dream Power Live 2003 - Report by Elton Suzuki (angol nyelven). jeclique.com, 2003. október 2. [2004. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 13.)
  40. ↑ ｢Moon Child【鎮魂歌】レクイエム篇｣ みんなのレビューページ (japán nyelven). booklog.jp. paperboy&co. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  41. ↑ a b RIAJ December 2003 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  42. ↑ 54. Kouhaku Uta Gassen (japán nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  43. ↑ RIAJ March 2004 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  44. ↑ RIAJ June 2004 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  45. ↑ インタビュー: Gackt ｢男性に聴いて口ずさんでもらいたい｣ (japán nyelven). Oricon, 2004. október 27. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  46. ↑ RIAJ November 2004 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  47. ↑ "2004 M.net Korean Music Festival Winners list" (koreai nyelven). MAMA. [2012. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 22.)
  48. ↑ 55. Kouhaku Uta Gassen (japán nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  49. ↑ RIAJ February 2005 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
  50. ↑ Love Letter-for Korean Dears (韓国 Special Version) (japán nyelven). Tower Records Japan. (Hozzáférés: 2019. január 15.)
  51. ↑ Gackt 生まれながらにして闇だからさ (japán nyelven). Oricon, 2005. április 27. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  52. ↑ RIAJ May 2005 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  53. ↑ Gackt "時の定め"ガンダムとのコラボ (japán nyelven). Oricon, 2005. május 25. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  54. ↑ RIAJ June 2005 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  55. ↑ Gackt 本来の自分の姿がありのままに出たバラード (japanese nyelven). Oricon, 2005. augusztus 10. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  56. ↑ RIAJ August 2005 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  57. ↑ a b Gackt, Diabolos interview (japán nyelven). Oricon, 2005. szeptember 14. (Hozzáférés: 2014. július 13.)
  58. ↑ RIAJ September 2005 Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 30.)
  59. ↑ 日 록가수 각트, 내한 공연 중 실신 (koreai nyelven). chosun.com, 2006. január 14. [2008. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  60. ↑ U.S.'s Backstreet Boys-Japan's Gackt (angol nyelven). The Dong-a Ilbo, 2006. január 11. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  61. ↑ Gackt 2006年第1弾もGackt節全開! (japán nyelven). Oricon, 2006. január 25. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  62. ↑ Gackt 卒業式ライブ!門出を祝福 (japán nyelven). nikkansports.com, 2006. március 2. [2006. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  63. ↑ Gackt "夢の中"で作られた"卒業"をテーマにした新曲! (japán nyelven). Oricon, 2007. január 31. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  64. ↑ ガクトさん、ゲストで登場 高田高校の卒業式に (japán nyelven). Joetsu Times, 2008. március 19. [2014. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 5.)
  65. ↑ Gackt holds surprise live at a high school graduation (angol nyelven). tokyohive.com, 2011. március 2. (Hozzáférés: 2012. december 5.)
  66. ↑ Gackt Encourages Students At Graduation Ceremony (angol nyelven). CDJapan Journal, 2014. április 15. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 13.)
  67. ↑ S.K.I.N. Online (angol nyelven). SKIN-online.net. [2007. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  68. ↑ Asian Imports: Attempting to Break Into the U.S. Music Industry (angol nyelven). JRockRevolution, 2007. június 19. [2007. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  69. ↑ Skin Concert Review (angol nyelven). JRockRevolution, 2007. július 1. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  70. ↑ Gackt ファンクラブ限定のスペシャルライブ・レポート! (japán nyelven). Oricon, 2007. január 10. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  71. ↑ Gackt、ファンクラブ限定ライヴで大サービス (japanese nyelven). barks.jp. Global Plus, 2007. január 5. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  72. ↑ Gackt Training Days 2006 Drug Party (Photo album) (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2007. január 5. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  73. ↑ 来年の大河ドラマ｢風林火山｣、主役に内野聖陽さん (japán nyelven). asashi.com. [2007. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 22.)
  74. ↑ 過去最高の２０万３千人 ガクトさんが大きく貢献 (japán nyelven). Oricon, 2007. augusztus 28. [2012. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  75. ↑ 白馬に乗った"Gackt謙信"が地震被災者にエール！ (japán nyelven). Oricon, 2007. augusztus 27. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  76. ↑ Gackt Going Global (angol nyelven). Japan Zone, 2007. szeptember 15. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  77. ↑ Special Interview – Gackt (japán nyelven). Apple, 2007. október 23. [2011. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  78. ↑ Gackt、出陣式でアレを片手でもてあそぶ!? (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2007. október 25. (Hozzáférés: 2014. július 13.)
  79. ↑ 2007 Mnet KM Music Festival #9 Promises / GACKT (video). Mnet. [2019. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  80. ↑ 「中日文化・スポーツ交流年」が北京で華麗に閉幕 (japán nyelven). china.org.cn, 2007. november 30. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  81. ↑ Singers, actors claim fashion awards (angol nyelven). xinhuanet.com, 2007. december 9. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  82. ↑ Gackt x Gundam for 0079-0088 (angol nyelven). Anime News Network, 2007. november 5. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  83. ↑ Gackt to release "Gundam album" (angol nyelven). tokyograph.com. WordPress, 2007. november 5. [2007. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  84. ↑ NHK reveals Kohaku lineup (angol nyelven). tokyograph.com, 2008. január 27. [2007. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  85. ↑ a b c Gacktとの社会貢献型カード｢Save Our Dears Card UPty｣誕生 (japán nyelven). orico.co.jp. Orient Corporation. [2008. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  86. ↑ リニューアル後のサイトご利用について. g-and-lovers.com. [2021. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 24.)
  87. ↑ G&LOVERS;サービス終了と新サービス開始のお知らせ (japán nyelven). g-and-lovers.com. [2022. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  88. ↑ G&L (japán nyelven). (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  89. ↑ Kamui Gakupo, Debut At the End of July! "Gackpoid" (japán nyelven). Barks, 2008. június 20. (Hozzáférés: 2008. június 29.)
  90. ↑ Gackt 1年半ぶりの新作と約3年ぶりライブについて語る!! (japán nyelven). Oricon, 2008. december 3. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  91. ↑ Gackt is Back！1年半ぶりのシングルで音楽シーンに堂々帰還 (japán nyelven). Barks, 2008. október 23. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  92. ↑ (Live Report) Gackt 映像・演劇・音楽をフルに使った圧巻の"VISUALIVE" (japán nyelven). Oricon, 2009. február 4. (Hozzáférés: 2012. december 2.)
  93. ↑ Gackt史上最大11万人動員の全国ツアーがスタート！ (japán nyelven). listenmusic.jp. Global Plus, 2008. december 15. [2014. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  94. ↑ Gackt cancels Korea concert (angol nyelven). tokyograph.com, 2009. április 17. [2012. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 29.)
  95. ↑ Gackt、4週連続リリースで10周年＆新たなる章へ (japán nyelven). Oricon, 2009. április 21. (Hozzáférés: 2014. július 15.)
  96. ↑ GACKT、「小悪魔ヘヴン」はサザンへのオマージュだった？ (japán nyelven). Barks, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  97. ↑ (Live Report) Gackt 10周年"Visualive"アリーナツアーの初日をレポート！！ (japán nyelven). Oricon, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  98. ↑ 劇場版『仮面ライダー×仮面ライダーW＆ディケイド MOVIE大作戦2010』主題歌はGACKT (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
  99. ↑ RIAJ 2009 June Certificates (japán nyelven). RIAJ. [2009. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  100. ↑ a b 劇場版『仮面ライダー×仮面ライダーW＆ディケイド MOVIE大作戦2010』主題歌はGACKT (japán nyelven). Barks, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  101. ↑ Gackt、新曲が劇場版「仮面ライダー」主題歌に決定 (japán nyelven). Oricon, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
  102. ↑ Korea 2009 Asia Song Festival: Starring Your Favorite Groups (angol nyelven). visitkorea.or.kr, 2009. szeptember 7. [2011. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  103. ↑ "서로, 통하였느냐"…가수는 달라도, 안무는 하나 (koreai nyelven). The Fact, 2009. szeptember 20. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  104. ↑ 今年も燃えた!夏の祭典｢Animelo Summer Live 2009 -Re:Bridge-｣2日目をレポート! (japán nyelven). amustyle.info, 2009. szeptember 22. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  105. ↑ „WOWFes: 原由子6年ぶりソロライブ 友情参戦Gacktにhitomiは脚線美披露”, Mainichi , 2009. október 14.. [2010. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.) (japán nyelvű) 
  106. ↑ 音楽ライター赤木まみの｢ぐずらのつづら｣【3】―｢Gackt<神威♂楽園 de イキナ祭>｣ (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2010. szeptember 13.)
  107. ↑ 言承旭迷暈1500名櫻花妹 新潟拼場Gackt (kínai nyelven). Next Media, 2010. március 15. [2010. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  108. ↑ Gackt籲募款震災 紀香、黑人、范范支持 (kínai nyelven). libertytimes.com.tw. The Liberty Times, 2010. február 14. [2013. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 31.)
  109. ↑ 戦国時代がさいたまスーパーアリーナに蘇る、コーエー"戦国武将祭"が開催 (japán nyelven). famitsu.com, 2010. március 7. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  110. ↑ Gackt見参、さいたまスーパーアリーナが戦国時代に (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. március 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  111. ↑ Gackt moves to Avex, may tour Europe (angol nyelven). Tokyograph, 2010. április 16. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 13.)
  112. ↑ Gackt、男性限定ライブで女性限定｢音漏れを聞くチケット｣発売 (japán nyelven). Oricon, 2010. március 18. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  113. ↑ Gackt、エイベックスへの移籍を発表 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. április 17. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  114. ↑ Gackt、猛暑をさらに熱くした初ヨーロッパツアーが終了 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. július 26. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  115. ↑ GACKT European Tour in July 2010! (angol nyelven). JAME World, 2010. június 1. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  116. ↑ Gackt、6年ぶりのシングル・コレクションを7月に発売 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. június 25. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  117. ↑ Gackt 謙信に大歓声 川中島合戦など再現 (japán nyelven). Joetsu Times, 2010. augusztus 23. [2010. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  118. ↑ 90歳近い老女の姿も!?ヨンさまスマイルに660人「キャー！」 (japán nyelven). Cinematoday, 2010. december 15. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  119. ↑ 「Message！ to Asia」＠東京ドーム画像 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. december 16. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  120. ↑ Gacktオリジナルカスタム ファイヤーバード トランザム 限定モデル MS6 (japán nyelven). Rakuten Auction, 2010. december 15. [2011. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 29.)
  121. ↑ a b c Show Your Heart (angol nyelven). showyourheart.net. [2011. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 29.)
  122. ↑ Mark Jarnes: Japan's musicians show their hearts (angol nyelven). The Japan Times, 2011. március 18. (Hozzáférés: 2016. augusztus 11.)
  123. ↑ Gackt「Show Your Heart」、有言実行 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2011. április 1. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  124. ↑ GACKT Reviewed SHOW YOUR HEART "We are Connected" (angol nyelven). musicJapanplus, 2011. április 15. [2016. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)
  125. ↑ "SHOW YOUR HEART"基金の受付について (angol nyelven). Rakuten Bank, 2011. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)
  126. ↑ Gackt 2011 European Tour Dates Announced! (angol nyelven). Jpopasia, 2011. május 20. [2019. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 16.)
  127. ↑ J-Rock fitness show, avagy Gackt Budapesten (magyar nyelven). Mondo/Sound of Japan. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  128. ↑ Claire: Yellow Fried Chickenz to Disband (angol nyelven). jame-world.com. Japanese Music Entertainiment, 2012. november 6. (Hozzáférés: 2012. október 7.)
  129. ↑ Gackt謙信、さっそうと出陣行列 義の心を全国発信 (japán nyelven). j-times.jp. Joetsu Times, 2011. augusztus 22. [2012. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  130. ↑ 蔡加讚汪圓圓沒傾婚事 (kínai nyelven). SINA.com, 2012. március 19. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  131. ↑ Photos: Gackt ultra-black appearance Asian Film Awards to lead the fans screaming (angol nyelven). Agile News, 2012. március 19. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  132. ↑ Gackt, the moral playwright. Asiaone, 2012. április 13. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  133. ↑ Gackt、メジャーリーグ開幕戦にて国歌独唱！ (japán nyelven). mu-mo.net. avex marketing Inc., 2012. március 30. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  134. ↑ 金爆×ももクロ！Gackt×キリショー！代々木で興奮コラボ (japán nyelven). natalie.mu. Natasha, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  135. ↑ オールナイトニッポン45周年記念ライブで金爆、豪華コラボに感激 (japán nyelven). Oricon, 2012. december 15. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  136. ↑ GacktニューシングルはスノボCMソングの冬バラード (japán nyelven). natalie.mu. Natasha, 2012. december 18. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  137. ↑ a b For the first time in four years Gackt was to start his nationwide Best tour; "Omou Zonbun, Meippai Sawaide Kure" (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2013. május 19. [2013. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 18.)
  138. ↑ Event Report: Gackt Appears as Kenshin in Procession for Battle of Kawanakajima (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2013. augusztus 25. [2013. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  139. ↑ Sachie Tojo: Gackt Holds Event "Camui♂Gakuen", Puts on Roller Skates and Covers Hikaru Genji (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2013. december 24. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  140. ↑ Gackt's Magnificent Performance with the Tokyo Philharmonic Orchestra (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2014. január 13. [2014. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 1.)
  141. ↑ Gackt、マリスミゼルKamiさんの死を語る「まだ整理できていない」 (japán nyelven). Oricon, 2014. február 11. (Hozzáférés: 2014. július 15.)
  142. ↑ Gackt Speaks about Kami: "I still haven't come to terms with it" (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2014. február 20. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  143. ↑ Crown Tokuma's Distribution (see G-Pro) (japán nyelven). [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  144. ↑ Gackt's New Song Gets Full Support from Space Shower Music (angol nyelven). en.barks.jp. Global Plus, 2014. február 18. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  145. ↑ 【イベントレポート】Gackt、足骨折の中、華麗なる上杉謙信姿を披露 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2014. augusztus 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  146. ↑ 2014年の「謙信公祭」は約21万人の入り込み　過去3番目の記録 (japán nyelven). joetsutj.com, 2014. augusztus 25. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  147. ↑ Gacktが"呂布"に扮した新曲PVを一部解禁 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2014. szeptember 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  148. ↑ Gackt、東京フィルハーモニー交響楽団との華麗なるひととき (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2014. december 27. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  149. ↑ Gackt、現状の音楽業界の内情を明かす「今は死ぬほど苦しい時代」 (japán nyelven). Oricon, 2015. július 2. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  150. ↑ Gackt - Gacktracks-Ultra DJ ReMix- (japán nyelven). AllJPop. [2015. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  151. ↑ a b Gackt、Mitomi Tokoto、VJ Wadakenを招き「Gacktracks -Ultra DJ ReMix-」についてクロストーク！ (japán nyelven). iFlyer.tv, 2015. június 26. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  152. ↑ GACKT 豪華DJ陣によるリミックス・アルバム完成 「好きなようにやってくれ！」／インタビュー1 (japán nyelven). Excite Japan, 2015. június 30. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  153. ↑ 過去最高24万3000人 第90回謙信公祭の入り込み発表 (japán nyelven). Joetsu Journal, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.)
  154. ↑ Gackt Announces New Single and World Tour (angol nyelven). jrocknews.com. Synthetic Rendition, 2015. szeptember 10. (Hozzáférés: 2015. szeptember 12.)
  155. ↑ GACKT、7年ぶりコンセプトツアーの追加16公演を発表 (japán nyelven). barks.jp. Japan Music Network, 2016. január 7. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  156. ↑ GACKT 主宰の学園祭ショー『神威♂楽園』でX JAPAN完コピ＆女子高生コスプレ／ライブレポート (japán nyelven). Excite Japan, 2015. november 14. (Hozzáférés: 2017. július 11.)
  157. ↑ GACKT、激しいダンスでも魅せるコンセプトツアー開幕 (japán nyelven). natalie.mu. Natasha, 2016. március 20. (Hozzáférés: 2016. március 20.)
  158. ↑ GACKT、『Last Visualive』のツアー日程発表 (japán nyelven). OKMusic, 2015. augusztus 8. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
  159. ↑ GACKT World Tour 2016 Last Visualive Saigo no Tsuki -LAST MOON- supported by Nestlé (angol nyelven). coolJAPAN. [2016. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  160. ↑ GACKT、MV集めたトレイラ―で新作「LAST MOON」紹介 (japán nyelven). natalie.mu, 2016. április 21. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
  161. ↑ Oricon weekly album chart 2016-04-25 to 2016-05-01 (japán nyelven). Oricon, 2016. május 4. (Hozzáférés: 2016. május 4.)
  162. ↑ a b GACKT、拘束椅子に縛られる (japán nyelven). Barks. Japan Music Network, 2017. február 15. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
  163. ↑ GACKT stars in scenic island film “Karanukan” (angol nyelven). Jrocknews, 2017. december 30. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  164. ↑ Japanese Netflix Original ‘Jimmy’ to Open Okinawa Festival (angol nyelven). Variety, 2017. március 21. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  165. ↑ GACKT、45歳のバースデーライブに豪華ゲスト続々 「ボクが最期に歌いたい曲を」 (japán nyelven). Excite Japan, 2018. július 5. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
  166. ↑ GACKT、学園祭エンターテインメントショー『神威楽園』で「X」「USA」を"本気で"カバー (japán nyelven). Excite Japan, 2018. október 26. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
  167. ↑ a b „ＧＡＣＫＴが天心ＶＳメイウェザーで国歌独唱…「ＲＩＺＩＮ．１４」”, Sports Hochi, 2018. december 29. (Hozzáférés: 2019. január 18.) (japán nyelvű) 
  168. ↑ BoA、日本ニューシングル「スキだよ-MY LOVE-」の作詞にGACKTが参加…日韓コラボに期待 (japán nyelven). Kstyle. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
  169. ↑ GACKTソロデビュー20周年、46歳バースデーライブの誓い 「イケてる最高の50歳を目指したい」 (japán nyelven). Excite Japan, 2019. augusztus 6. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  170. ↑ GACKT全国ツアー「KHAOS」開催、バンドメンバーは一般公募 (japán nyelven). Natalie, 2019. szeptember 2. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  171. ↑ GACKT「ネガティブな噂はどんどん流れる」それでも首里城再建グッズをつくる理由とは？ (japán nyelven). Area dot.. Asahi Shimbun, 2019. november 30. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  172. ↑ Japan artist Gackt donates $44K to help rebuild Okinawa's Shuri Castle. Mainichi Shimbun, 2020. augusztus 25. (Hozzáférés: 2020. augusztus 28.)
  173. ↑ Japanese singer and actor Gackt to take break due to voice disorder. Japan Times. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
  174. ↑ ビブラートとは何かを知って歌うまに！ (japán nyelven). Vocal Academy of Tokyo. (Hozzáférés: 2019. február 4.)
  175. ↑ GACKTさんの歌い方について (japán nyelven). Brush Voice. (Hozzáférés: 2019. február 4.)
  176. ↑ „GACKT「クリスマスを迎えるお前たちに」漢達にプレゼント届ける”, MusicVoice, 2016. december 24.. [2018. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 3.) (japán nyelvű) 
  177. ↑ „GACKT、退廃的印象に秘めた前向きさ　新曲に込めたメッセージ”, MusicVoice, 2017. március 22.. [2018. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. november 3.) (japán nyelvű) 
  178. ↑ a b c Misawa Chiaki: Gackt: "僕らって何のために生きてるんだろうね？「Jesus」は、そんな心の叫びで もあるんだ。 (japán nyelven). OKMusic, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  179. ↑ Alexey Eremenko: Love Letter (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
  180. ↑ a b Alexey Eremenko: 0079-0088 (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2019. január 18.)
  181. ↑ Gackt, Todokanai special interview (japán nyelven). Oricon, 2005. augusztus 10. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  182. ↑ Yuka Saito (2005. október 1.). „深淵なる Diabolos World” (japán nyelven). Pati Pati, Japan (250), 8–9, 15–16. o. 
  183. ↑ GACKT 歌い、踊り、奏で、演じ、多様な姿を見せた"LAST VISUALIVE"最終日／レポート (japán nyelven). Excite Japan, 2016. július 11. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  184. ↑ Cipangu’s landlocked isles (angol nyelven). The Japan Times. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
  185. ↑ Takashi Ishizuka: GACKT interview "メイド・イン・ジャパン"と呼べるモノを作りたい――GACKT、「雪月花―The end of silence―／斬～ZAN～」をリリース (japán nyelven). CD Journal. Ongaku Shuppansha, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  186. ↑ a b c Midori Ono (2005. október 1.). „Diabolos - 美しき悪魔からの誘い” (japán nyelven). Arena 37C, Japan (277). 
  187. ↑ a b c Mami Akagi, Tour Pamphlet (GC025) - Special interview, pp. 18–26
  188. ↑ a b Moko Shimizu: "LAST VISUALIVE"へ向けてGACKTの壮絶なドラマが始まる (japán nyelven). OKMusic, 2015. szeptember 20. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  189. ↑ (2005. november 1.) „Gackt interview” (japán nyelven). B=Pass, Japan, 41–43. o. 
  190. ↑ (Live Report) Gackt 10周年"Visualive"アリーナツアーの初日をレポート！！ (japán nyelven). Oricon, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  191. ↑ GACKT 7年ぶりのコンセプトライブ『LAST VISUALIVE TOUR』が開幕 (japán nyelven). excite.co.jp, 2016. március 19. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  192. ↑ 『いま裸にしたい男たち』シリーズ (japán nyelven). NHK. [2019. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  193. ↑ GACKTのTV出演情報 (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  194. ↑ アタタタタタタタタッ！　GacktがOVA「新・北斗の拳」で声優に初挑戦。テーマ曲も担当して、ヤル気マンマン！ (japán nyelven). Barks, 2003. május 21. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  195. ↑ Ashcraft, Brain: This Man Is Final Fantasy Come To Life (angol nyelven). Kotaku. Gawker Media, 2011. január 11. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  196. ↑ Dengeki staff: Gackt氏を操作する剣術アクション！タイトー50周年記念タイトル『武刃街』が発表 (japán nyelven). Dengeki Online. ASCII Media Works, 2003. augusztus 28. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  197. ↑ a b McCarthy, Dave: Crisis Core: Final Fantasy VII UK Interview (angol nyelven). IGN, 2008. április 28. (Hozzáférés: 2014. december 9.)
  198. ↑ ドラマ・オブ・ザ・イヤー (japán nyelven). TVnavi. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  199. ↑ Erin Efrus. „GACKT: Perennial idol looks back on triumphs and tragedies”, 2014. április 17., 8. oldal (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.) (angol nyelvű) 
  200. ↑ GACKTと神木隆之介、リュック・ベッソン監督からのアツいラブコール！『アーサーとミニモイの不思議な国』続編の声優に (japán nyelven). Cinema Today, 2010. február 6. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  201. ↑ a b Josh Wigler: Gackt Speaks In This Exclusive 'Bunraku' Clip And Interview! (angol nyelven). MTV, 2011. szeptember 29. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  202. ↑ Mr. Brain 2nd Episode (japán nyelven). TBS. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  203. ↑ 『アーサーと魔王マルタザールの逆襲』にみる、Gacktのプロフェッショナリズム (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. április 13. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  204. ↑ Gackt Stars in Shiki, Noitamina Anime Details Confirmed (angol nyelven). Anime News Network, 2010. február 21. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  205. ↑ 2nd Tono to Issho TV Anime's DVDs to Add Gackt Extras (angol nyelven). Anime News Network, 2011. március 4. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  206. ↑ Gackt、オンラインゲーム『Dragon Nest』の世界観を体現し取材陣らを圧倒 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2010. április 17. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  207. ↑ Gackt、自らが声優としても参加したオンラインRPG『Dragon Nest』　登場人物になりきって作詞をしたイメージ・ソング「Ever」が登場 (japán nyelven). CD Journal. Ongaku Shuppansha, 2010. július 20. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  208. ↑ Gackt lends his voice for Gundam (angol nyelven). Tokyohive, 2010. szeptember 28. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  209. ↑ Gackt、「ヘリコプターの免許を取ろうかな」 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2011. január 24. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  210. ↑ Gackt、「いい女性が現れたら結婚しようかな」 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2011. február 4. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  211. ↑ Gackt、TVアニメ『Sket Dance』に声優出演、自身がモデルのキャラで熱唱も (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2011. június 20. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  212. ↑ 仲間由紀恵×谷原章介×ＧＡＣＫＴ　『テンペスト』出演者決定！ (japán nyelven). NHK, 2011. április 1. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  213. ↑ Gacktインタビュー、声優、主題歌を担当した映画『ドラゴンエイジ-ブラッドメイジの聖戦- (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  214. ↑ 「戦国Basara」が実写ドラマ化！伊達政宗は林遣都、織田信長はGackt！ (jjapán nyelven). Cinematoday, 2012. június 16. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  215. ↑ a b 悪夢ちゃん The Movie (japán nyelven). Cinematoday. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  216. ↑ Gackt Bakal Perankan Tokoh Legendaris di 'Bima Satria Garuda' (indonéz nyelven). Hai-online.com, 2013. szeptember 23. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  217. ↑ 北川景子＆Gackt＆優香 (japán nyelven). Cinematoday. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  218. ↑ Web Novel x Meisa Kuroki x Gackt (japán nyelven). NHK, 2014. június 26. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 7.)
  219. ↑ Gackt新曲「暁月夜」PVで三国志の武将熱演 (japán nyelven). natalie.mu. Natasha, 2014. szeptember 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  220. ↑ GACKT's Movie ORIGAMI Chosen for Canne Film Festival Short Film Category (angol nyelven). gackt.com, 2015. április 10. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  221. ↑ „「戦国修羅SOUL」，GACKT氏をモデルにした武将「戦国GACKT」の配布を決定”, 4Gamer.net, 2015. november 24. (Hozzáférés: 2017. július 11.) (japán nyelvű) 
  222. ↑ „【新作】戦国GACKTが2体貰える!?『戦国修羅SOUL』配信開始”, Famicú, 2015. december 7. (Hozzáférés: 2017. július 11.) (japán nyelvű) 
  223. ↑ a b GACKT、愛に向き合う長編映画「最高の作品を皆様に送ります」 (japán nyelven). natalie.mu. Natasha Inc, 2016. február 9. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  224. ↑ GACKT、14年ぶり映画主演「一人の表現者として最高の作品を」 (japán nyelven). Oricon, 2016. február 9. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  225. ↑ a b Matthew Hernon. „Gackt Is a Star Who Can't Be Contained”, Tokyo Weekender, 2017. szeptember 1. (Hozzáférés: 2017. október 1.) (angol nyelvű) 
  226. ↑ „『逆転オセロニア』参戦のGACKTに独占インタビュー！ ゲームにまつわる豪快＆驚愕エピソードも続出(1/2)”, Famicú, 2016. július 29. (Hozzáférés: 2017. július 11.) (japán nyelvű) 
  227. ↑ „GACKTさんが語るTVアニメ『トリックスター』と怪人二十面相”, animate Times, animateLAB Corporation, 2016. november 23. (Hozzáférés: 2017. január 27.) (japán nyelvű) 
  228. ↑ 佐々木希、公開アフレコに緊張 GACKTがフォロー「僕はかわいい人には優しい」 (japán nyelven). Oricon, 2017. február 16. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
  229. ↑ 【イベントレポート】GACKT、佐々木希と『キングコング』公開アフレコ「ジュラシック・パークの20倍おもしろい」 (japán nyelven). Barks. Japan Music Network, 2017. február 16. (Hozzáférés: 2017. február 16.)
  230. ↑ „Fumi Nikaido, GACKT Star in Live-Action Film of Tonde Saitama Comedy Manga”, Anime News Network, 2018. augusztus 4. (Hozzáférés: 2018. október 28.) (angol nyelvű) 
  231. ↑ Gackt's first starring stage role in "Nemuri Kyoshiro" (angol nyelven). tokyograph.com, 2009. november 4. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  232. ↑ 剣豪・眠狂四郎役でGacktが舞台初挑戦｢歴代キャストと比べてもらって構わない｣と自信 (japán nyelven). news.walkerplus.com, 2010. április 2. [2018. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  233. ↑ Gacktの眠狂四郎、｢映画化?｣と迫られ紀里谷監督は笑顔で否 (japán nyelven). barks.jp. Global Plus, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 22.)
  234. ↑ Gackt、義経の殺陣に気合十分　共演の早乙女＆元宝塚・大和にも期待 (japán nyelven). Oricon, 2011. december 5. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  235. ↑ Gackt原作・脚本・演出・主演『Moon Saga　義経秘伝』稽古場会見 (japán nyelven). Theatre Guide, 2012. június 29. [2013. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  236. ↑ a b Gackt原作・脚本・演出・主演『Moon Saga　義経秘伝』が開幕 (japán nyelven). Theatre Guide, 2012. július 17. [2012. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  237. ↑ 『MOON SAGA−義経秘伝− 第二章』2014年8月16日 at 明治座 (Live Report) (japán nyelven). OkMusic, 2014. április 27. (Hozzáférés: 2018. november 3.)
  238. ↑ Gackt主演『Moon Saga　義経秘伝』で舞台チャリティー招待企画を実施 (japán nyelven). Theatre Guide, 2012. július 27. [2013. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  239. ↑ Moon Saga 〜義経秘伝〜 Vol.2 Live Report (japán nyelven). Excite Japan, 2014. augusztus 8. [2014. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 28.)
  240. ↑ a b „J-rock singer Gackt has a house in Malaysia, says it was 'love at first sight'”, Yahoo, 2017. április 21. (Hozzáférés: 2017. július 11.) (angol nyelvű) 
  241. ↑ „GACKT、マレーシアの自宅初公開 移住を決めた理由も語る”, Oricon, 2017. április 10. (Hozzáférés: 2017. július 11.) (japán nyelvű) 
  242. ↑ „理想のボディライン持つ男性有名人、1位はGACKT”, Oricon, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés: 2017. december 28.) (japán nyelvű) 
  243. ↑ „Oricon: most beautiful people”, Tokyograph, 2009. április 23.. [2012. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. december 28.) (angol nyelvű) 
  244. ↑ „Oricon: men with beautiful skin”, Tokyograph, 2009. június 25.. [2012. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. december 28.) (angol nyelvű) 
  245. ↑ „"最も美しい日本人"有名人、1位は福山雅治＆小雪”, Oricon, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2017. december 28.) (japán nyelvű) 
  246. ↑ „理想のボディライン持つ男性有名人、1位はGACKT”, Oricon, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2017. december 28.) (japán nyelvű) 
  247. ↑ „6月9日はロックの日！発表☆ロックな人ランキングの1位は誰？”, Oricon, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2018. november 3.) (japán nyelvű) 
  248. ↑ Miller, Laura. Beauty Up: Exploring Contemporary Japanese Body Aesthetics (angol nyelven). University of California Press, 123, 156. o. (2006). ISBN 978-0-520-93884-7 
  249. ↑ Idols and Celebrity in Japanese Media Culture (angol nyelven). Palgrave Macmillan, 26. o. (2012). ISBN 978-0-230-29830-9 [halott link]
  250. ↑ Lucy Hannah Glasspool (2013. december 3.). „Simulation and database society in Japanese role-playing game fandoms: Reading boys' love dōjinshi online” (angol nyelven). Transformative Works and Cultures 12, Kiadó: Organization for Transformative Works. 
  251. ↑ Joanna Elfving-Hwang (2011. december 3.). „Not So Soft After All: Kkonminam Masculinities in Contemporary South Korean Popular Culture” (angol nyelven), 3. o, Kiadó: 7th Biennial Conference of Korean Studies Association of Australasia. (Hozzáférés: 2018. november 1.) 
  252. ↑ Gackt - Profile (angol nyelven). L.O.V.Entertainment. (Hozzáférés: 2017. december 29.)
  253. ↑ „『格付け』GACKTが個人連勝58に更新 2009年から丸10年無敗”, Oricon, 2019. január 1. (Hozzáférés: 2019. január 5.) (japán nyelvű) 
  254. ↑ GACKT and Nishikawa are Sharing Thoughts on Ex-Wife Openly. musicjapanplus.jp. coolJapan inc, 2010. április 28. [2016. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  255. ↑ Spindle - Team / Advisors. Spindle. Blackstar&Co. [2019. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  256. ↑ „GACKTとの出会いと合氣道が梅野源治をさらに強くした＝11月度ベストファイターインタビュー”, eFight, Yoshikura Design, 2017. december 17. (Hozzáférés: 2017. december 28.) (japán nyelvű) 
  257. ↑ Kevin Taylor: GACKT Aims To Make His Mark on the World Poker Tour (angol nyelven). World Poker Tour, 2017. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  258. ↑ Interview with GACKT (angol nyelven). JaME World, 2011. szeptember 28. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  259. ↑ (2009. február 1.) „Gackt Ghost” (japán nyelven). B=Pass, Japan (2). 
  260. ↑ Lopez, Victor: Okinawa International Movie Festival: Interview de GACKT (Karanukan) (francia nyelven). Japan Lifestyle, 2017. május 3. [2017. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
  261. ↑ a b 「翔んで埼玉II」まさかの製作決定！ GACKT「不安しかありません」＆二階堂ふみ「とても光栄」. eiga.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 11.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gackt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gackt&oldid=27396706”