Farkasboroszlán

Farkasboroszlán
Mérgező termései
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Mályvavirágúak (Malvales) Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae) Nemzetség: Boroszlán (Daphne) Faj: D. mezereum
Tudományos név
Daphne mezereum L.
Szinonimák
Szinonimák Daphne albiflora J.P.Wolff Daphne florida Salisb. Daphne houtteana Lindl. & Paxton Daphne lateriflora Raf. Daphne lateriflora St.-Lag. Daphne liottardi Vill. Daphne mezereum var. albaplena hort. ex Rehder Daphne mezereum var. albida Meisn. Daphne mezereum var. album Aiton Daphne mezereum var. rubrum Aiton Laureola foemina Garsault [Invalid] Mezereum officinarum C.A. Mey. Thymelaea mezereum (L.) Scop. Thymelaea praecox Gilib. a Daphne mezereum subsp. mezereum szinonimái: Homotypic Daphne florida Salisb., Prodr. 281. (1796), nom. illeg. Daphne mezereum var. typica Beck, Fl. Nieder.-Oster. 2(1): 597. (1892) Mezereum officinarum C.A.Mey., Bull. Cl. Phys.-Math. Acad. Imp. Sci. Saint-Pétersbourg, ser. 2, 1 : 356, 358. (1843) Thymelaea mezereum (L.) Scop., Fl. Carniol., ed. 2, 1: 277. (1771) Heterotypic Daphne mezereum f. alba (Aiton) Scheele Daphne mezereum var. albaplena Rehder, (1900) Daphne mezereum var. albida Meisn., (1857) Daphne mezereum var. alba Aiton, Hort. Kew. 2ed., 2: 409. (1811) Daphne mezereum var. grandifloraDippel Daphne mezereum var. rubra Aiton, Hort. Kew 2: 25. (1789) aDaphne mezereum subsp. rechingeri szinonimája: Daphne rechingeri Wendelbo
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Farkasboroszlán témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasboroszlán témájú médiaállományokat és Farkasboroszlán témájú kategóriát.

A farkasboroszlán (Daphne mezereum) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjába tartozó, lombhullató, felálló szárú kis cserjefaj. Termése mérgező.

Származás, elterjedése

Csaknem egész Európában honos a Pireneusoktól, Dél-Olaszországtól és a Balkántól észak felé egészen Norvégiáig, keleten Szibériáig. A Kaukázusban és Anatóliában is megtalálható. A Mátrából Kitaibel Pál írta le.

Megjelenése, felépítése

Virágzó farkasboroszlán Komiföldön

Közepes termetű (30–150 centiméter magas), ritkás ágú, lombhullató cserje. Ágai vesszőszerűek és igen hajlékonyak. A fiatal hajtások kérge sárgásbarna, finoman, bozontosan szőrös. Az ágak végén csomókba tömörült, fordított lándzsa alakú levelek 3-8 centiméter hosszúak és 1-2,5 centiméter szélesek, ülők, ép szélűek. Válluk ék alakba keskenyedik, színük felül élénk, de fénytelen zöld, fonákjuk szürkészöld.

Az erős illatú, bíbor, rózsaszínű vagy kárminpiros (ritkán fehér) virágai kettesével-hármasával az ágak felső részén, az előző évi lehullott lomblevelek hónaljában nyílnak. Az oldalra néző, kocsány nélküli virágcsomók megszakítás nélküli, füzérszerű virágzattá rendeződnek. A hosszú csövű, 4 cimpájú virágtakaró kizárólag sziromszerű csészelevelekből áll, a valódi sziromlevelek hiányoznak. A méhek számára a farkasboroszlán erősen illatozó virágai kora tavasszal az első, szívesen látott táplálékforrást nyújtják.

A borsó nagyságú, fénylő korallvörös álbogyótermések csoportosan ülnek a levélüstök alatt. A termés és a kéreg erősen mérgező alkaloidokat, diterpén-észtereket (mezerint és dafnint), továbbá flavonoidokat tartalmaz, a szájüregben és a torokban égető és kaparó érzést okoz. A madarak, különösen a billegetők és a rigók szívesen eszik a terméseket, így segítve a növény terjedését.

Alfajok, változatok

• Daphne mezereum subsp. mezereum
• Daphne mezereum subsp. rechingeri (Wendelbo) Halda

Életmódja, termőhelye

Lomblevelű és elegyes erdők, olykor szurdokerdők, erdőszélek, törpefenyvesek vagy folyók és patakok part menti növénytársulásai között él. Magyarországon bükkösök és gyertyánosok aljnövénye. Többnyire mély rétegű, kötött, de vízzel jól ellátott agyag- és vályogtalajokon fordul elő a síkságoktól (Őrség, Vendvidék) a magashegységekig (2000 méterig). Virágai már lombfakadás előtt, februártól áprilisig nyílnak.

Felhasználása

A farkasboroszlán kérgének kivonatát a népi gyógyászatban régebben krónikus bőrbántalmak és reuma ellen használták, ám ez súlyos mérgezésekhez vezetett. Homeopátiás szerekben viszketéssel járó bőrbetegségek, például övsömör ellen alkalmazzák.

Etimológia

A növény tudományos nevének generikus része Daphné görög nimfára, specifikus része a régi perzsa „mazeriyn” névre (etimológiája az „ölni” igére vezethető vissza) utal.

Képek

• 
  A növény
• 
  az
• 
  élőhelyén
• 
  és nemcsak
• 
  Virágai
• 
• 
• 
• 
  közelről
• 
• 
  Levelei
• 
• 
  Termései
• 
• 
• 
  Termesztett
• 
  változatai
• 
• 
  Rajzok a növényről
• 

Források

• Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 162. ISBN 963-05-7847-6
• A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 351. o. ISBN 963-05-6928-0  
• https://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2757105

További információk

• Farkasboroszlán: illatos virág halálos méreggel

Kapcsolódó szócikkek

• Mérgező növények