Ce-hszi kínai császárné
Ce-hszi kínai császárné | |
Született | 1835. november 29.[1][2] Peking |
Elhunyt | 1908. november 15. (72 évesen)[1][2] Imperial City |
Állampolgársága | Csing-dinasztia |
Házastársa | Hszien Feng |
Gyermekei | Tung Cse |
Szülei | Yehenara Huizheng |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | list of consorts of rulers of China (1861. augusztus 22. – 1908. november 15.) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Eastern Qing Tombs |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ce-hszi kínai császárné témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ce-hszi (kínai írással: 慈禧, Cíxǐ, pinjin átírásban Cixi) (1835. november 29. – 1908. november 15.) eredetileg Xianfeng kínai császár ( ) egyik mellékágyasa volt, utóbb 48 éven keresztül ő irányította egész Kínát.
Fiatalkora
[szerkesztés]Egy pekingi mandzsu mandarin lányaként született. Édesapja meghalt, ezért bácsikájához került. A Jehonala a mandzsu családneve volt. A Tiltott Városba való bevonulásakor kezdetben csak az alsóbb rangú ágyasok között kapott helyet, de a császár hamar felemelte, főképp azért, mert ő szülte meg a császárnak egyetlen életben maradt fiúgyermekét. Ekkor kapta meg a Cixi ( ) nevet. „Konkurense” pedig Ci’an ( ) lett. Férje, Xianfeng ( ) halála után társrégense lett Gong ( ) hercegnek (a néhai császár testvérének) és Ci’annak ( ), miután elhárított egy ellene irányuló puccsot.
Régensségek
[szerkesztés]- 1861–1872 között a saját fia, Tongzhi ( ) nagykorúságáig.
- 1875–1889 között unokaöccse, Guangxu ( ) nagykorúságáig.
- 1898–1908 között miután letartóztatta Guangxut ( )
A régensségi időszakok között sem eresztette ki a kezéből a hatalmat, és tulajdonképpen ő irányította a birodalmat a sárga függöny (Sárkánytrónus) mögül.
Érdekességek
[szerkesztés]Az egyik legnagyobb szenvedélye a jádekövek és ékszerek gyűjtése volt, idős korára már több mint 5000 doboz ékszerrel rendelkezett, amelyeket egy külön teremben tartott.[3] A kínai hadiflotta fejlesztésére félretett ezüst egy részét a lerombolt Régi Nyári Palota (Yuánmíng Yuán (圆明园, )) újjáépítésére költötte, amit az angolok és franciák romboltak le, és fosztottak ki.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
- Keith Laidler: Jehonala, az utolsó kínai császárné; ford. Németh Anikó; General Press Kiadó, 2003, ISBN 9639598151
- Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók, Kossuth Könyvkiadó, 1992, ISBN 9630936046
- Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam, Láng Kiadó, 1989, ISBN 9630256886
További információk
[szerkesztés]- Görög Imre: Jehonala Cő Hi, Kína császárnője 1861–1908; Fővárosi Kiadó, Bp., 1922 (Női arcképek)
- Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné; ford. Sziklai István; Tericum, Bp., 2003
- Anchee Min: Az utolsó császárné; ford. Mester Yvonne; Kossuth, Bp., 2021