Ugrás a tartalomhoz

Afrotropikus faunaterület

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az afrotropikus és a madagaszkári faunaterület
Faunabirodalmak a Koppenhágai Egyetem (Center for Macroecology, Evolution and Climate) szerint
A palearktikus faunatartomány

A Föld Dudich-féle állatföldrajzi felosztása[1] szerint az etiópiai, más néven: afrotropikus faunaterület az északi faunabirodalom (Arctogea) legdélibb, a déli féltekére átnyúló része. Több korszerű beosztásban önálló faunabirodalomnak tekintik.

A WWF 8 ökozónára osztja a Földet, eszerint a terület megnevezése afrotropikus ökozóna.

Elhelyezkedése, határai

[szerkesztés]

Ide tartozik Afrika nagyobbik, a Szaharától délre elterülő része, valamint az Arab-félszigetnek a Ráktérítőtől délre eső harmada. A Szaharában és az Arab-félszigeten is széles átmeneti zóna választja el a holarktikus faunaterülettől. Hozzá soroljuk egyfelől Zanzibárt és az Indiai-óceán más, Afrika szarva közelében elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigeteit, másfelől az Atlanti-óceán déli medencéjének szigeteit. Nem tartozik viszont hozzá Madagaszkár a környező szigetekkel — ezeket madagaszkári faunaterület néven önálló állatföldrajzi egységbe különítjük el.

Kialakulása

[szerkesztés]

Az Afrika mai képére oly jellemző nagy testű emlősök (patások és nagyragadozók) legtöbbje nem itt fejlődött ki, hanem Eurázsiában. Ez az úgynevezett Siwalik-fauna a miocén időszak végén, illetve a pliocén elején vándorolt be több hullámban. Az új, a füves pusztákhoz alkalmazkodott fajok visszaszorították az ősi, erdei állatvilágot, aminek maradványai jobbára csak a Nyugat-Afrikában fennmaradt őserdőkben és Madagaszkár szigetén éltek tovább.

Állatföldrajzi tartományai

[szerkesztés]

Területét három állatföldrajzi tartományra tagoljuk:

Éghajlata, növényzete

[szerkesztés]

A faunaterület északi és északkeleti része, ill. az Arab-félsziget déli része sivatag, illetve félsivatag. Ugyancsak zonális sivatagok alakultak ki a kontinens délnyugati csücskén; ezek választják el a dél-afrikai faunatartományt a másik kettőtől. Az egyenlítő környéke a trópusi övben van, a Kongó-medencét ennek megfelelően trópusi esőerdő, a Viktória-tó környékének hegyvidékei köderdők borítják. A félsivatagok és az esőerdők közötti sávok növényzete a szavanna.

Állatvilága

[szerkesztés]

A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.[2]

Emlősök

[szerkesztés]

Az állatföldrajzi területegységek alapja az emlős taxonok elterjedése. Ennek megfelelően ennek az állatcsoportnak a jellegzetességei a legjobban dokumentáltak. Ennek a faunaterületnek az az emlősfaunája kivételesen gazdag, különösen a patások (zebrák, antilopok, vízilovak, orrszarvúak), a ragadozók (Carnivora) és a főemlősök (Primates) fajgazdagok. Sok a rágcsáló is. A denevérek közül főleg a nagyobb testű fajok élnek itt.

A Siwalik-fauna betelepülése előtt Afrikában fejlődött ki és azóta is itt endemikus az emlősök három rendje:

Ugyancsak Afrikában fejlődtek ki és innen terjedtek át más kontinensekre:

Endemikus emlőscsalád:

Patások

[szerkesztés]

Jellegzetességei a nagy testű növényevő emlősök; itt él az ormányosok (Proboscidea) három recens fajából kettő:

Főleg a szavannán számos antilopfaj él.

1. A páratlanujjú patások (Perissodactyla) közül jellegzetes:

2. A párosujjú patások (Artiodactyla) közül:

valamint rengeteg szarvasmarhaféle (Bovidae):

A nagytestű szarvasmarhafélék a legismertebbek:

Ragadozók

[szerkesztés]

A macskafélék (Felidae) közül itt él:

A hiénafélék (Hyenidae) közül itt él:

A kutyaféléket (Canidae) képviseli:

A cibetmacskafélék (Viverridae) jellemző képviselői:

A mongúzfélék (Herpestidae) legismertebb fajai:

Főemlősök

[szerkesztés]

A főemlősök (Primates) közül csak itt élnek a fülesmakik (Galagidae), mint például:

Majomfajai a keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendjének tagjai (miként az ázsiai majmok is). Közülük csak itt élnek:

A faunaterületen az emberszabásúak négy faja endemikus:

Kisemlősök

[szerkesztés]

Jellemző kisemlősök:

A rágcsálók (Rodentia) endemikus családjai:

a gundifélék (Ctenodactylidae) öt fajjal és

Madarak

[szerkesztés]

A kontinens madárvilága gazdag, de kevés taxon endemikus — olyannyira, hogy a hat endemikus családból három monotipikus. Endemikus madarai:

Jellemzőek még:

Hüllők

[szerkesztés]

A hüllőfauna is igen gazdag; itt él az

Magasabb szintű endemizmusoknak

A régióból teljesen hiányoznak a csörgőkígyók (Crotalinae), noha a valódi viperák alcsaládjának (Viperinae) számos más faja megtalálható itt, például:

A mérgessiklófélék (Elapidae) közül itt élnek a mambák (Dendroaspis spp.).

Kétéltűek

[szerkesztés]

A lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) közül jellemző endemizmus az afrikai gilisztagőtefélék családja (Scolecomorphidae).

A békák közül bennszülöttnek tekintik a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó karmosbékákat (Xenopus spp.). Teljesen hiányoznak a levelibékák (Hylidae) és az ásóbékák (Pelobatidae).

Afrika vizei számos bennszülött halfajnak adnak otthont. Endemikusak:

Sok endemikus taxon fejlődött ki a kontinens olyan elszigetelt, régi tavaiban, mint a Tanganyika-tó és a Viktória-tó.

A kizárólag Afrikában élő bölcsőszájú halak (Cichilidae) főleg Kelet-Afrika tavaiban gyakoriak.

Ízeltlábúak

[szerkesztés]

A faunaterület rovarvilága gazdag és változatos. A trópusi erdőségekben élnek a Föld legnagyobb bogarai, a góliátbogarak (Goliathus spp.)

Kelet-afrikai faunatartomány

[szerkesztés]

Páratlan a kelet-afrikai nagy tavak (Viktória-tó, Malawi-tó, Tanganyika-tó) biológiai sokfélesége. Számos édesvízi halfaj él itt, köztük a bölcsőszájú halak legtöbb faja.

Jellemző kisemlősök:

Nyugat-afrikai faunatartomány

[szerkesztés]

Jellemző madarai a gólyalábú varjak (Picathartidae).

Itt, az Atlanti-óceán partvidékén él a valószínűleg legfeltűnőbb majomfaj, a mandrill (Mandrillus sphinx).

Jellemző kisemlősök:

Dél-afrikai faunatartomány

[szerkesztés]

Jellemző madarai a szirtirigófélék (Chaetopidae).

Jellemző kisemlősök:

Partvidékén került elő 1938-ban az élő kövületnek tekintett bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
  2. (NYME)

Források

[szerkesztés]