Afrotropikus faunaterület
A Föld Dudich-féle állatföldrajzi felosztása[1] szerint az etiópiai, más néven: afrotropikus faunaterület az északi faunabirodalom (Arctogea) legdélibb, a déli féltekére átnyúló része. Több korszerű beosztásban önálló faunabirodalomnak tekintik.
A WWF 8 ökozónára osztja a Földet, eszerint a terület megnevezése afrotropikus ökozóna.
Elhelyezkedése, határai
[szerkesztés]Ide tartozik Afrika nagyobbik, a Szaharától délre elterülő része, valamint az Arab-félszigetnek a Ráktérítőtől délre eső harmada. A Szaharában és az Arab-félszigeten is széles átmeneti zóna választja el a holarktikus faunaterülettől. Hozzá soroljuk egyfelől Zanzibárt és az Indiai-óceán más, Afrika szarva közelében elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigeteit, másfelől az Atlanti-óceán déli medencéjének szigeteit. Nem tartozik viszont hozzá Madagaszkár a környező szigetekkel — ezeket madagaszkári faunaterület néven önálló állatföldrajzi egységbe különítjük el.
Kialakulása
[szerkesztés]Az Afrika mai képére oly jellemző nagy testű emlősök (patások és nagyragadozók) legtöbbje nem itt fejlődött ki, hanem Eurázsiában. Ez az úgynevezett Siwalik-fauna a miocén időszak végén, illetve a pliocén elején vándorolt be több hullámban. Az új, a füves pusztákhoz alkalmazkodott fajok visszaszorították az ősi, erdei állatvilágot, aminek maradványai jobbára csak a Nyugat-Afrikában fennmaradt őserdőkben és Madagaszkár szigetén éltek tovább.
Állatföldrajzi tartományai
[szerkesztés]Területét három állatföldrajzi tartományra tagoljuk:
Éghajlata, növényzete
[szerkesztés]A faunaterület északi és északkeleti része, ill. az Arab-félsziget déli része sivatag, illetve félsivatag. Ugyancsak zonális sivatagok alakultak ki a kontinens délnyugati csücskén; ezek választják el a dél-afrikai faunatartományt a másik kettőtől. Az egyenlítő környéke a trópusi övben van, a Kongó-medencét ennek megfelelően trópusi esőerdő, a Viktória-tó környékének hegyvidékei köderdők borítják. A félsivatagok és az esőerdők közötti sávok növényzete a szavanna.
Állatvilága
[szerkesztés]A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.[2]
Emlősök
[szerkesztés]Az állatföldrajzi területegységek alapja az emlős taxonok elterjedése. Ennek megfelelően ennek az állatcsoportnak a jellegzetességei a legjobban dokumentáltak. Ennek a faunaterületnek az az emlősfaunája kivételesen gazdag, különösen a patások (zebrák, antilopok, vízilovak, orrszarvúak), a ragadozók (Carnivora) és a főemlősök (Primates) fajgazdagok. Sok a rágcsáló is. A denevérek közül főleg a nagyobb testű fajok élnek itt.
A Siwalik-fauna betelepülése előtt Afrikában fejlődött ki és azóta is itt endemikus az emlősök három rendje:
- csövesfogúak — a rend egyetlen ma élő faja a földimalac (Orycteropus afer),
- Afrosoricida:
- aranyvakondfélék (Chrysochloridae) 21 fajjal és
- tanrekfélék (Tenrecidae) 30 fajjal;
- elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) 15 élő és számos kihalt fajjal, köztük:
- a vidracickányfélék (Potamogalidae) és
- az aranyvakondfélék (Chrysochloridae) családjaival.
Ugyancsak Afrikában fejlődtek ki és innen terjedtek át más kontinensekre:
- az ormányosok (Proboscidea) és rokonaik,
- a tengeri tehenek (Sirenia) — ezek típusos afrikai faja a szenegáli lamantin (Trichechus senegalensis) és
- a szirtiborz-alakúak (Hyracoidea) rendje — ennek egy recens faja él a Közel-Keleten.
Endemikus emlőscsalád:
- zsiráffélék (Giraffidae) (két fajjal).
Patások
[szerkesztés]Jellegzetességei a nagy testű növényevő emlősök; itt él az ormányosok (Proboscidea) három recens fajából kettő:
- afrikai elefánt (Loxodonta africana), a Föld legnagyobb szárazföldi állata;
- erdei elefánt (Loxodonta cyclotis).
Főleg a szavannán számos antilopfaj él.
1. A páratlanujjú patások (Perissodactyla) közül jellegzetes:
- a zebra (Equus burchellii),
- a keskeny szájú orrszarvú (Diceros bicornis);
- a nszéles szájú orrszarvú (Ceratotherium simum).
2. A párosujjú patások (Artiodactyla) közül:
- nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) - a Hippopotamus (valódi víziló) nem egyetlen élő faja,
- a törpe víziló (Choeropsis liberiensis),
- a zsiráf (Giraffa camelopardalis),
valamint rengeteg szarvasmarhaféle (Bovidae):
- az impala (Aepyceros melamphus),
- a szassza (Oreotragus oreotragus),
- az oribi (Ourebia ourebi),
- a pézsmaantilop (szuni, Neotragus moschatus),
- a déli őszantilop (fokföldi törpeantilop, Raphicerus melanotis),
- számos gazella (Gazella spp.),
- a bóbitás antilopok (Cephalopinae) és
- a lóantilopok (Hippotraginae).
A nagytestű szarvasmarhafélék a legismertebbek:
- a kafferbivaly (Synceros caffer) — a tulkok (Bovini) egyetlen afrikai faja,
- a jávorantilop (Taurotragus oryx),
- a nagy kudu (Tragelaphus strepsiceros), de sok más ismert faj is él itt; főleg a szavannákon.
Ragadozók
[szerkesztés]A macskafélék (Felidae) közül itt él:
- a karakál (Caracal caracal),
- a szervál (Leptailurus serval),
- a gepárd (Acinonyx jubatus) öt alfaja közül négy,
- az oroszlán (Panthera leo) legtöbb alfaja (ugyancsak egy kivétellel) és
- az afrikai leopárd (Panthera pardus pardus) — a zanzibári leopárd valószínűleg kihalt.
A hiénafélék (Hyenidae) közül itt él:
- a barna hiéna (Hyena brunnea),
- a foltos hiéna (Crocuta crocuta),
- a cibethiéna (Proteles cristatus).
A kutyaféléket (Canidae) képviseli:
- a hiénakutya (Lycaon pictus),
- a lapátfülű kutya (Otocyon megalotis),
- a panyókás sakál (Canis mmesomelas) és
- az ezüsthátú róka (Vulpes chama).
A cibetmacskafélék (Viverridae) jellemző képviselői:
- az afrikai cibetmacska (Civettictis civetta),
- a tigris petymeg (Genetta tigrina);
A mongúzfélék (Herpestidae) legismertebb fajai:
- a rókamanguszta (Cynictis penicillata) és
- a szurikáta (Suricata suricatta).
Főemlősök
[szerkesztés]A főemlősök (Primates) közül csak itt élnek a fülesmakik (Galagidae), mint például:
- a karcsú lóri (Loris tardigradus),
- a pottó (Perodicticus potto) és
- a déli fülesmaki (Galago moholi).
Majomfajai a keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendjének tagjai (miként az ázsiai majmok is). Közülük csak itt élnek:
- a páviánok (Papio spp.),
- cerkófmajomformák (Cercopithecini),
- a karcsúmajomformák (Colobinae) közül a kolobuszok (gerezák, Colobus spp.).
A faunaterületen az emberszabásúak négy faja endemikus:
- a keleti gorilla (a kelet-afrikai faunatartományban),
- a nyugati gorilla (a nyugat-afrikai faunatartományban),
- a közönséges csimpánz (3 alfaja a nyugat-, egy a kelet-afrikai faunatartományban) és
- a bonobó (a nyugat- és a kelet-afrikai faunatartomány határvidékén).
Kisemlősök
[szerkesztés]Jellemző kisemlősök:
- több tobzoska faj.
A rágcsálók (Rodentia) endemikus családjai:
- az ugrónyúlfélék (Pedetidae) mindössze két fajjal:
- fokföldi ugrónyúl (Pedetes capensis) és
- kelet-afrikai ugrónyúl (Pedetes surdaster).
a gundifélék (Ctenodactylidae) öt fajjal és
- a pikkelyesfarkú mókusfélék (Anomaluridae) hét fajjal.
Madarak
[szerkesztés]A kontinens madárvilága gazdag, de kevés taxon endemikus — olyannyira, hogy a hat endemikus családból három monotipikus. Endemikus madarai:
- struccfélék (Struthioniformes)egyetlen faja a strucc (Struthio camelus),
- a kígyászkeselyűfélék (Sagittariidae) egyetlen faja a kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius),
- a papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae) család egyetlen faja a papucscsőrű madár (Balaeniceps rex),
- a mézkalauzfélék (mézmutató madarak, Indicatoridae) 17 fajából kettő az indo-maláj ökozónában él,
- a turákófélék (pizángevő madarak, Musophagidae) 23 recens faját 6 nembe sorolják.
Jellemzőek még:
- a gyöngytyúkfélék (Numididae),
- az egérmadárfélék (Coliidae),
- a szövőmadárfélék (Ploceidae); ezek néhány faja a madagaszkári faunaterületem él.
Hüllők
[szerkesztés]A hüllőfauna is igen gazdag; itt él az
- agámafélék (Agamidae),
- a varánuszfélék (Varanidae),
- a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) és
- a gekkófélék (Geckonidae) legtöbb faja.
Magasabb szintű endemizmusoknak
- a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) és
- a tobzosfarkú gyíkok (Cordylidae) tekinthetők.
A régióból teljesen hiányoznak a csörgőkígyók (Crotalinae), noha a valódi viperák alcsaládjának (Viperinae) számos más faja megtalálható itt, például:
- a gaboni vipera (Bitis gabonica) és
- a puffogó vipera (Bitis arietans)
A mérgessiklófélék (Elapidae) közül itt élnek a mambák (Dendroaspis spp.).
Kétéltűek
[szerkesztés]A lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) közül jellemző endemizmus az afrikai gilisztagőtefélék családja (Scolecomorphidae).
A békák közül bennszülöttnek tekintik a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó karmosbékákat (Xenopus spp.). Teljesen hiányoznak a levelibékák (Hylidae) és az ásóbékák (Pelobatidae).
Halak
[szerkesztés]Afrika vizei számos bennszülött halfajnak adnak otthont. Endemikusak:
- tüdőshalak (Dipnoi) alosztályának hat faja közül négy él Afrikában, köztük
- az afrikai gőtehal (Protopterus annectens).
- sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának legősibb ma élő képviselői a sokúszós csukafélék (Polypteriformes), amelyeknek mind a tizenkét faja Afrikában él (főleg a Kongó vízgyűjtő területén.
Sok endemikus taxon fejlődött ki a kontinens olyan elszigetelt, régi tavaiban, mint a Tanganyika-tó és a Viktória-tó.
A kizárólag Afrikában élő bölcsőszájú halak (Cichilidae) főleg Kelet-Afrika tavaiban gyakoriak.
Ízeltlábúak
[szerkesztés]A faunaterület rovarvilága gazdag és változatos. A trópusi erdőségekben élnek a Föld legnagyobb bogarai, a góliátbogarak (Goliathus spp.)
Kelet-afrikai faunatartomány
[szerkesztés]Páratlan a kelet-afrikai nagy tavak (Viktória-tó, Malawi-tó, Tanganyika-tó) biológiai sokfélesége. Számos édesvízi halfaj él itt, köztük a bölcsőszájú halak legtöbb faja.
Jellemző kisemlősök:
- kelet-afrikai szirtiborz (Heterohyrax brucei)
Nyugat-afrikai faunatartomány
[szerkesztés]Jellemző madarai a gólyalábú varjak (Picathartidae).
Itt, az Atlanti-óceán partvidékén él a valószínűleg legfeltűnőbb majomfaj, a mandrill (Mandrillus sphinx).
Jellemző kisemlősök:
- fürge vidracickány (Potamogale velox)
- nyugat-afrikai fakúszóborz (Dendrohyrax dorsalis)
Dél-afrikai faunatartomány
[szerkesztés]Jellemző madarai a szirtirigófélék (Chaetopidae).
Jellemző kisemlősök:
- szurikáta (Suricata suricatta)
- fokföldi szirtiborz (Procavia capensis)
Partvidékén került elő 1938-ban az élő kövületnek tekintett bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
- ↑ (NYME)
Források
[szerkesztés]- Nyugat-magyarországi Egyetem: Regionális állatföldrajz: Területegységek
- A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása
- NYME: Nyugat-magyarországi Egyetem: Biogeográfia. Arctogea. Tananyag (.ppt)
- Lőrinczi Gábor, Torma Attila: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. pp. 174–176. Elérés: 2011.01.22.