Hungarian-Italian Relations

TARTALOM R G Előszó  D G, M N, A N Szerkesztői jegyzet  1. Fondok P C Jegyzetek a Modenai Állami Levéltárban őrzött magyar vonatkozású forrásokról  C M C Minima hungarica. Jegyzetek a lombardiai könyvtárakban őrzött, magyar vonatkozású XV-XVII. századi kéziratokról és nyomtatványokról  K H Bevezetés Estei Hippolit számadáskönyveihez  S M Itáliai levelek regesztái az akadémiai másolatgyűjteményből. Összefoglaló a MTAK Kézirattárának 4936/VI és VII. csomóinak feldolgozottságáról  2. Források A N Kiadatlan levelek Hunyadi Mátyás magyar királlyá választásáról a Milánói Állami Levéltárban ()  M N Vespasiano da Bisticci és két György: Handó és Kosztolányi ()  L Z Gergelylaki Buzlay Mózes milánói követjárása ()  L D Az -es év eseményei Magyarországon a Milánói Állami Levéltárban őrzött dokumentumokon keresztül  K B E Tommaso Amadei esztergomi érseki helynök levelei a Modenai Állami Levéltárban (-)  D G A pestis és a gepárd: Ercole Pio, Estei Hippolit egy ügynökének beszámolói Magyarországról, -  3. Perspektívák K Z Aragóniai Eleonóra és Beatrix (szerelmi) élete az Ambrosiana egyik kódexében  C E "Az állam minden ügyét ő irányította". Egy reneszánsz hercegnő politikai szerepvállalása: Aragóniai Eleonóra (-), Ferrara hercegnője  W. S J Nyelvi és nyelvhasználati jellemzők a Milánói Állami Levéltár (ASMi) magyar vonatkozású, népnyelven írt dokumentumaiban  Bibliográfia   F : .  Egy részük publikációban: https://www.roma.balassiintezet.hu/hu/kiadvanyaink/  Előszó Szerkesztői jegyzet Jelen kötet a Vestigia konferencia. Magyar vonatkozású dokumentumok - közötti időszakból négy olasz gyűjteményben. Egy kutatás mérlege című, . szeptember -án, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen lezajlott nemzetközi konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. Az élőszóban elhangzott felszólaláson túl bekerült a kötetbe néhány más, a konferencia tematikájához, illetve módszertani alapvetéseihez kötődő tanulmány is, főként fiatal kutatók tollából.

Huszthy Bálint–Kanász Viktor–Szovák Márton: A hadi kudarc állatorvosi lova. Ercole Torbidi jelentései Kanizsa 1601. évi ostromáról. In: Vestigia II. Magyar források Itáliából (szerk. Domokos György–Kuffart Hajnalka–Szovák Márton), Piliscsaba, 2018. 143-172.

In our age, the figures of Captain George Thury and General Miklós Zrínyi (Nikola Zrinski) dominate the historical memory of Nagykanizsa (Kanizsa, Canissa). On the other hand, the former lords of the town, the Kanizsai family and Palatine Tamás Nádasdy have minor historical reputation nowadays. Interestingly, there is no monument to commemorate Gianfrancesco Aldobrandini, the nephew of pope Clement VIII (Ippolito Aldobrandini) and famous commander in the fights against the Ottomans, or his Christian soldiers who fought valiantly to free the castle, but their endeavour faded away.
However, this could turn out in a different way, since Mayor Stephen Krátky wished to found the so called Park of Heros and as a symbolic gesture, rebuild the Salm bastion. According to the first draft, he planned to erect a memorial in Marc Kilit Gasparich’s and Miklós Zrínyi’s honor. Nevertheless, after Florio Banfi’s suggestion, he decided to dedicate a statue of Gianfrancesco Aldobrandini, a replica of the one in the Capitoline Museums of Rome.
In spite of the enthusiasm and interest, which surrounded the beginings of the construction works, the ceremony had to be postponed from 1937 to 1940 due to the shortness of time and financial problems. At that time, the World War II swept the initiation away, and instead of a national celebration and unveiling ceremony, they barely even paid tribute to the 250th jubilee of the event locally.
-------------------------------------
Korunkban Thury György kapitány és Zrínyi Miklós költő hadvezér alakja versenytárs nélkül uralja Nagykanizsa történelmi emlékezetét, s a várost évszázadokig birtokló Kanizsai család és Nádasdy Tamás nádor csak igen szűk (el)ismertségnek örvendhet. VIII. Kelemen pápa unokaöccsét, az oszmán-ellenes harcok híres hadvezérét, a kanizsai ostrom során 1601-ben elhunyt Gianfrancesco Aldobrandinit és a vár felszabadításáért küzdő keresztény katonákat viszont méltatlanul elfeledte Kanizsa, az ostrom emlékét nem őrzi egyetlen művészeti alkotás sem.
Mindez viszont alakulhatott volna máshogyan is. Ugyanis Krátky István polgármester az 1930-as évek második felében a vár helyén létre szerette volna hozni a Hősök ligetét és benne jelképesen újjáépíteni a Salm bástyát. A ligetbe először Gasparich Márk Kilit és Zrínyi Miklós szobrát szerették volna felállítani, ám a híres történész, Banfi Florio javaslatára végül Aldobrandininek a római Capitóliumi Múzeumokban lévő szobrának másolatát kívánták felavatni.
A munkálatok megindultak, és országos figyelem övezte a készülődést. Aldobrandini szobrát először 1937-ben tervezték leleplezni, azonban az idő rövidsége és az anyagi problémák miatt a felavatást 1940-re, a vár visszafoglalásának 250. évfordulójára halasztották. Ekkora azonban a világháború elsodorta e kezdeményezést is, s végül az országos ünnepség és szoboravatás helyett helyi szinten is alig emlékeztek meg e történelmi esemény évfordulójáról.
Jelen cikk e szoborállítási kísérlet történetét mutatja be.