Via Appia
| Via Appia | |
| Világörökség | |
 | |
| Via Appia | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Világörökség-azonosító | 1708 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, IV, VI |
| Felvétel éve | 2024 |
| Elhelyezkedése | |
 Via Appia
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 41° 50′, k. h. 12° 31′41.833333°N 12.516667°EKoordináták: é. sz. 41° 50′, k. h. 12° 31′41.833333°N 12.516667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Via Appia témájú médiaállományokat. | |
| Via Appia | |
 | |
 | |
| Úttípus | |
| Része ennek | Via Appia. Regina Viarum |
| Ország | Olaszország |
| Tartományok | |
| A Via Appia weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Via Appia témájú médiaállományokat. | |
A Via Appia (latinul via=út) az ókori Római Birodalom talán legfontosabb útja volt. Fontosságát mutatja a Statius leírta közhasználatú neve is (Sylvae, 2.2):
- „Appia longarum teritur regina viarum”
- „Az Appia út, amelyet a hosszú utak királynőjének neveznek”
A Via Appia „nemes” voltát a rómaiak szemében építésének körülményei és módja magyarázták, és fontossága a Római Köztársaság számára. A Via Appia valamennyi később készült római út paradigmájává vált, és szimbólumává annak a köztársaságnak, amely rendet teremtett a régióban, békét és szabadságot hozott Itália népei számára – legalábbis a rómaiak ideáljaiban. Ezt a nézetet osztotta a nagy antik római történész, Livius is, aki nem római születésű volt. Az utat Appius Claudius Caecus kezdte el építeni – aki Kr. e. 312-ben lett censor Rómában – hogy megoldja a dél felé haladó hadseregek utánpótlását. A Forum Romanumról induló Via Appia maradványai ma is láthatók.[1] A megmaradt út egy része ma is közút, Rómából kiinduló szakaszát, mely egy részen bazaltkő, egy részen eredeti burkolókő borítású, a városhoz közel az autóforgalom is használja, távolabb már csak a célforgalom, mivel magáningatlanok is sorakoznak az út mentén (a különféle ókori romok mellett), a külváros felé bizonyos részeit pedig a természet vette birtokba. Az időközben épített korszerű főút, a Via Appia Nuova (SS7 jelzéssel), mely a régi úttól keletebbre hagyja el a várost, Frattocchie településnél találkozik a régi út nyomvonalával, ami innentől a régi nyomvonalán halad tovább.
Más ókori utak, amelyek Rómából indultak: Via Aurelia (a mai Franciaország felé), Via Cassia (a mai Toszkána felé), Via Flaminia (Ariminum felé), Via Salaria (a mai Adriai-tenger felé).[1]
Miért volt szükség útra?
[szerkesztés]
Hosszabb távolságra jelentős katonai vállalkozást csak megfelelő utánpótlás biztosításával lehet vívni. A Római Köztársaság késői időszakában a rómaiak már mestereivé váltak az utánpótlás biztosításának. Appius Claudius idejében mindebből még keveset tudtak. A szamnisz háborúk dimenziói azonban rákényszerítették őket a tanulásra, és az utánpótlási vonal biztosításának ezekben a háborúkban nem volt más módja, mint az útépítés.[1]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Ivana Della Portella, Giuseppina Pisani Sartorio, Francesca Ventre. The Appian Way: from its foundation to the Middle Ages (angol nyelven). Getty Publications, 186-228. o. (2004). ISBN 0892367520. Hozzáférés ideje: 2012. március 21.
