Szukijaki

Szukijaki
Típus	Leves
Nemzet, ország	Japán
Alapanyagok	Hús (vékonyra vágva) zöldségek
Fűszerek	cukor, szójaszósz, mirin
A Wikimédia Commons tartalmaz Szukijaki témájú médiaállományokat.

Otthon készített szukijaki

Marhahús a nyers tojásban

Tradicionális Yokohama-stílusú gyūnabe

A szukijaki (鋤焼, ’vagy ismertebben すき焼き’) egy leves vagy pörkölt típusú japán étel, amit hagyományosan nabemono (japán hot pot) stílusban készítenek.

Ez általában vékonyra vágott marhahúsból és zöldségekből áll, melyeket szójaszószt, cukrot és mirint tartalmazó szószban párolnak meg, alacsony falú serpenyőben (a hot pot-ban) az asztalnál. Mielőtt megeszik, az összetevőket általában egy kis tálban felvert, nyers tojásba mártják.

A szukijaki téli étel, gyakran megtalálható a bonenkaiokon, a japán év végi partikon.

Hozzávalók

A szukijakihoz vékonyra vágott marhahúst használnak; régebben, az ország néhány részén (pontosabban Hokkaidóban és Niigatában) a sertéshús használata is elterjedt volt.

Népszerű összetevők:

• főtt marhahús
• tofu
• negi
• Leveszöldségek, mint a kínai kel és a sungiku, illetve a (garland krizantém levelek)
• Gombák, mint a siitake és az enokitake
• Zselés állagú nudlik, amik leopárdkontyvirág gumójából készültek, mint az ito konnjaku vagy a sirataki

Főtt búzát, udont vagy szobát, nudlit vagy bármilyen tésztafélét adnak hozzá a főzés végén.

Elkészítés

Mint a többi nabemono étel, a szukijaki elkészítési módja is régiónként változik. A legnagyobb különbség a nyugati Kanszai régió és a keleti Kantó régió között van. Tokióban az összetevőket szójaszószban, cukorban, szakéban és mirinben főzik meg; Oszakában a húst külön zsírban sütik a serpenyőben. A többi összetevőt külön főzik meg a fent említett szószban. A nyers tojásokat külön tálakba ütik bele, ahány ember, annyi tálba. Néhányan a tojásba is tesznek egy kis szójaszószt. A kész zöldségeket és húsokat evés előtt belemártják a tojásba, majd megeszik.

Azt mondják, tanácsos a zselés nudlit a húsra tenni sütés közben, hogy a hús megőrizze a kalciumtartalmát.

Története

Jó pár történet maradt fent a szukijakiról a múltból. Az egyik egy középkori nemesről szól. A nemes megállt egy paraszt házánál a vadászat után, és megparancsolta neki, hogy főzzön valami ételt számára. A paraszt úgy gondolta, hogy az edényei nem valók a nemeshez, ezért megtisztította az ásóját (szuki japánul) és megsütötte (jaki) a húst rajta.

Az 1860-as években, amikor Japán megnyílt a külföldiek számára, új elkészítési módokat is bevezettek. A tehén teje és húsa, illetve a tojás széles körben használttá vált, és a szukijaki volt a legnépszerűbb elkészítési módja. Az első szukijaki étterem, az Isekuma, Jokohamában nyílt meg 1862-ben. A marha vált elsődleges összetevőjévé a mai szukijakinak. Két fő főzési módja alakult ki a szukijakinak: a kantói (Tokió körzet) és a kanszai (Oszaka körzeti). A Kantó-félében az összetevőket a különleges mártásban főzik. A Kanszai-félében a szószt az evés előtt keverik össze a hozzávalókkal. De az 1923-as kantói földrengés után a kantói emberek átmenetileg az Oszaka körzetbe költöztek. Míg a kantói emberek Oszakában voltak, úgy megszokták a kanszai stílusú szukijakit, hogy amikor visszatértek a Kanto körzetbe, bevezették a kanszai stílusú szukijakit, ami aztán népszerűvé vált.

Hasonló ételek

• Sabu-sabu hasonló, de míg a szukijakit édesnek tartják, addig a sabu-sabut pikánsabbnak.
• A laoszi szukujaki: bab, tészta, különböző zöldségek, vékonyra szeletelt marhahús és más húsok, vagy tenger gyümölcsei vannak benne. A szukijaki mártás is máshogy készül. Kókuszt, erjesztett tofut, tahinit, mogyoróvajat, cukrot, fokhagymát, lime-ot és fűszereket tesznek bele.
• Thai szuki vagy thai szukijaki egy népszerű hot pot étel Thaiföldön és egyre inkább a szomszédos országokban is. A neve ellenére csak kicsit hasonlít a japán szukijakira.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sukiyaki című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A Taste of Japan, Donald Richie, Kodansha, 2001 ISBN 4-7700-1707-3