STS–29

	STS–29
	Hátsó sor (B–J): Bagian, Springer, Buchli; Első sor (B–J): Blaha, Coats
	Repülésadatok
Űrügynökség	NASA
Űrrepülőgép	Discovery
	A repülés paraméterei
Start	1989. március 13.; 14:57:00 UTC
Starthely	Cape Canaveral; LC39-B
Keringések száma	80
	Leszállás
ideje	1989. március 18.; 14:35:50 UTC
helye	Edwards légitámaszpont
Időtartam	4 nap 23 óra 38 perc 52 mp
Megtett távolság	3 200 000 km
Előző repülés	Következő repülés
STS–27	STS–30
	A Wikimédia Commons tartalmaz STS–29 témájú médiaállományokat.

Az STS–29 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 28., a Discovery űrrepülőgép 8. repülése.

Küldetés

A küldetés fő feladata volt a harmadik és egyben utolsó kommunikációs műhold, a TDR–D pályára emelése.

Jellemzői

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított műholdak indítása/elfogása, külső munkák, szerelések, a hővédőpajzs külső ellenőrzése céljából.

Első nap

Az űrrepülőgép február 18-ra tervezett indítása, különböző okok miatt (technikai, meteorológiai) március 13-án valósulhatott meg.

1989. március 13-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC – Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Orbitális pályája 90,6 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 297 kilométer, apogeuma 308 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 281 kilogramm, leszálló tömeg 88 353 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál 17 280 kilogramm.

Hasznos teher

Sikertelenül tesztelték a tervezett, de később meg nem épült Freedom űrállomás hűtőrendszerének prototípusát. 30 perc alatt elfogyott az energiatartalék, ami túl rövid idő volt.
Shuttle Student: négy élő patkányból egy-egy apró csontot kioperáltak, vizsgálva a gyógyulási folyamatot.
Shuttle Student: 32 megtermékenyített csirketojás viselkedése űrkörülmények között.
Protein kristálynövesztés.
Plant Cell Division in Space (CHROMEX) – élettudományi kísérletek kromoszómákkal.
IMAX (70 mm) kamera használata – a Föld filmezése (árvizek, hurrikánok, erdőtüzek és vulkánkitörések).
A Légierő részére kalibrációs célpont kibocsátása, optikai megfigyeléssel.
Autonóm Támogató Rendszer Műszerek (OASIS) – az űrrepülőgép különböző fázisaiban (különböző helyekről) az érzékelők adatait rögzíti és a Földre továbbítja.

Műhold

A tehertérben rögzített kommunikációs műholdakat a Canadarm (RMS) manipulátorkar segítségével pályára állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdat a 60 perc múlva, automatikusan induló PAM–D főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte.

TDRS–4

Az első TDRS–1 (Tracking and Data Relay Satellite) adattovábbító műholdat az STS–6 űrrepülőgép legénysége helyezte pályairányba. A TDRS–2 nem került (Challenger-katasztrófa) alkalmazásba. A harmadik TDRS–3 műholdat az STS–26 legénysége állította pályairányba.

Gyártotta a Thompson – Ramo – Woolridge (TRW). Üzemeltette a NASA Goddard Contel Space Flight Center (GSFC). Megnevezései: TDRS–4; TDRS–D. Kódjele: SSC 19883.

Háromtengelyesen stabilizált műhold, TDR típus. Formája hatszögletű, magassága 6 méter, keresztirányú mérete 3 méter, a napelemek fesztávolsága 17,4 méter (2 kW). Éjszakai (földárnyék) energiaellátását 2 darab NiCd akkumulátor biztosította. Antennái Space Ground Link (SGL), átmérője 2 méter, 2 darab független jelfogó parabolaantenna Single Access (SA), átmérője 4,9 méter, fesztávolsága 13,7 méter. Multiple Access (MA) elektronikusan vezérelt speciális, spirális antenna. Körsugárzó antenna, Ku-sáv antenna, egy kis C-antenna. A pályakorrekciókat gázfúvókák biztosították. Az orbitális egység pályája 1436 perces, 41 fokos hajlásszögű, geoszinkron pálya-perigeuma 35 776 kilométer, apogeuma 3580 kilométer volt. Hasznos tömege 2120 kilogramm. Várható élettartama 10 év. 2011. december 9-én befejezte aktív szolgálatát.

Negyedik nap

1989. március 18-án a tervezettnél korábban Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le, hogy elkerülje a túlzott széláramlatokat. Összesen 4 napot, 23 órát, 38 percet töltött a világűrben. 3 200 000 kilométert repült, 80 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején március 24-én visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet

(zárójelben a repülések száma az STS–29-cel együtt)

Michael Coats (2), parancsnok
John Elmer Blaha (1), pilóta
James Bagian (1), küldetésfelelős
James Buchli (3), küldetésfelelős
Robert Springer (1), küldetésfelelős

Visszatérő személyzet

Michael Lloyd Coats (2), parancsnok
John Elmer Blaha (1), pilóta
James Bagian (1), küldetésfelelős
James Frederick Buchli (3), küldetésfelelős
Robert Springer (1), küldetésfelelős

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz STS–29 témájú médiaállományokat.

STS–29. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
STS–29. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
STS–29. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
STS–29. ksc.nasa.gov. [2019. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
STS–29. nss.org. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 1.)

Csillagászatportál
Hadtudomány-portál