Mandarin nyelv
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2005 májusából) |
A sztenderd mandarin nyelv Kína, Tajvan és Szingapúr hivatalos nyelve.
A mandarin a kínai nyelv legjelentősebb nyelvváltozata. A sztenderd mandarin a pekingi dialektusra épül, amely a mandarin nyelv számos dialektusának egyike. A mandarin dialektusokat az ország nagy területén beszélik.
A Kínai Népköztársaságban a neve putonghua (egyszerűsített kínai: 普通话, pinjin: pŭtōnghuà, magyaros átírás: putunghua, jelentése: „köznyelv”). Tajvanban guoyu-ként hivatkoznak a nyelvre (tradicionális kínai: 國語, pinjin: guóyŭ, magyarosan: kuojü, jelentése: „nemzeti nyelv”). Malajziában és Szingapúrban huayu-nek hívják (tradicionális kínai: 華語, egyszerűsített kínai: 华语; pinjin: huáyŭ, magyarosan: huajü, betű szerint: „a kínai nyelv”).
Története
[szerkesztés]A kínai nyelv mindig is rengeteg dialektust számlált, amelyek között szükség volt és van egy közvetítő kapocsként szolgáló nyelvre. Konfuciusz a yăyán nyelvet (雅言, jajan, „elit nyelv”), míg a Han-dinasztia a tōngyŭ nyelvet (通語, tungjü, „általános nyelv”) használta. De mivel ezek a nyelvek csak írásos nyelvek voltak, nincsenek információink a kiejtésükről és elterjedésükről.
A Ming-dinasztia vezette be a guānhuà (官話, kuanhua, „hivatalos nyelv”) nyelvet hivatalos nyelvként, amelynek az alapjául a Nanking (Nanjing) környéki nyelvjárás szolgált, de később a nyelv pekingi hatásra változott. A 17. században ezt a nyelvet teljesen átalakítják a pekingi nyelvjárásra alapozva. 1909-ben a Csing-dinasztia egész Kínában hivatalos nyelvvé teszi a mandarint, a pekingi dialektust (Guóyŭ, „nemzeti nyelv” néven). 1955-ben Kínában új nevet kap a nyelv, ezután Pŭtōnghuà (普通話,„átlagos beszéd”) lesz a neve.
Jelenleg mind Tajvanban, mind Kínában a mandarint tanítják az általános iskolákban. Így az ország minden részére elterjedt, habár anyanyelvként csak a kínaiak 53%-a beszéli. A mandarin mellett közvetítőnyelvként a kantoni nyelvet használják még mindig Dél-Kínában, illetve ez Hongkong hivatalos nyelve.
Hangtan
[szerkesztés]A mandarin nyelv alapvetően egyszótagú szavakból áll, bár egyre több két- és többszótagú szó jelenik meg. Az egyes szótagok csak bizonyos szótagkezdőkből (onset) és meghatározott szótagvégekből (rím) állhatnak. A nyelv hangkészlete nagyban eltér az európaitól, de azért vannak hasonlóságok.
Szótagkezdők
[szerkesztés]A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.
| kétajki | labiodentális | foghang | kakuminális | lágyított foghang | veláris | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Zárhang | p | pʰ | t | tʰ | k | kʰ | ||||||
| Nazális | m | n | ||||||||||
| Réshang | f | s | ʂ | ɕ | x | |||||||
| Zár-réshang | ts | tsʰ | tʂ | tʂʰ | tɕ | tɕʰ | ||||||
| Oldalréshang | l | |||||||||||
| Középréshang | w | ɻ | j | ʁ | ||||||||
Szótagvégek
[szerkesztés]A következőkben csak felsorolás látható, részletek a pinjin szócikk alatt láthatók.
| z̩ | i | u | y |
| ɑ | iɑ | uɑ | |
| ɤ | uo 1 | ||
| iɛ | yɛ 2 | ||
| aɪ | uaɪ | ||
| eɪ | ueɪ | ||
| aʊ | iaʊ | ||
| ɤʊ | iɤʊ | ||
| an | iɛn | uan | yɛn |
| ən | in | uən | yn |
| ɑŋ | iɑŋ | uɑŋ | |
| ɤŋ | iɤŋ | ||
| ʊŋ | yʊŋ |
Tónusok
[szerkesztés]A mandarin nyelv, mint a legtöbb kínai nyelvjárás, tonális nyelv, azaz két szó megkülönböztetésében annak tónusa is szerepet játszik. A mandarinban négy tónus áll kontrasztban, emellett bizonyos funkcionális szavak tónustalanok, továbbá összetételekben, intonációs csoportokban elveszíthetik tónusukat a hangsúlytalan szótagok is.
A négy tónus: 1. magas szinttartó; 2. magas emelkedő; 3. eső-emelkedő; 4. eső. Megjegyzendő, hogy a kínai nyelvben a tónusokkal együtt is igen gyakori a homofónia. A tónusok szekvencián belül módosítólag hathatnak egymásra, például két egymást követő 3. tónusból az első 2. tónussá változik, a 3. tónus egy intonációs csoporton belül bármelyik másik tónus előtt elveszíti az emelkedő kontúrját, csak a mély ereszkedő szakasza marad meg. A közhiedelemmel ellentétben a kínaiban csakúgy, mint bármelyik másik tonális nyelvben, szerepet kap a nagyobb egységek felett átívelő frázis- és mondatintonáció is; ennek dallamvonulata az egyes szótagok tónusával együtt adja a tényleges dallamkontúrt.
Átírások
[szerkesztés]A kínai nyelvnek a 19. századtól létezik latin betűs átírása. A legszélesebb körben elterjedt átírás a Hanyu pinjin, amelyet 1906-ban hoztak létre.
A továbbiakban a mandarin nyelv átírásához használt írások felsorolása következik:
- EFEO
- Gwoyeu Romatzyh
- Hanyu Pinyin
- Latinxua Sinwenz
- Lessing-Othmer
- Mandarin Fonetikus jelek
- Postai Pinyin
- Tongyong Pinyin
- Wade-Giles
- Yale
Magyarországi átírások:
- magyar népszerű átírás
- magyar tudományos átírás
