Második nyelv
A második nyelv fogalmának két fő értelmezése van. Az egyik az angol és az amerikai szociolingvisztikából származik. E szerint második nyelv egyszerűen az a nyelv, amelyet időrendben az első, azaz az anyanyelv után sajátítják el.[1] Más értelmezés[2] szerint a második nyelv fogalma az idegen nyelv fogalmába tartozik abban az értelemben, hogy más, mint az anyanyelv, de az általános értelemben vett idegen nyelvtől különleges társadalmi és esetleg jogi státuszában különbözik.[3]
A második nyelv általános vonásaként a hasznossága tekintendő arra, hogy beszélője beilleszkedhessen egy olyan többségi csoportba, amely nyelve más, mint az övé,[4] de a második nyelv nagyon különböző aspektusokat mutat egyrészt attól függően, hogy milyen a beszélőjének a helyzete, és hogy mennyire szükséges számára a második nyelv, másrészt attól az országtól vagy régiótól függően, amelyben használja.[5]
Más sajátos vonása a második nyelvnek az, hogy tanulója rendszerint oktatási intézményben sajátítja el, és abban az országban vagy régióban használja, amelyben tanulja.[6]
A második nyelv helyzetei
[szerkesztés]Második nyelv például bevándorlók számára annak az országnak vagy régiónak a többségi, esetleg hivatalos nyelve, amelyben letelepednek. Elsajátítása lényeges az ottani társadalomba való beilleszkedéshez, és siker esetén a betelepedettek kétnyelvűségéhez vezet, de ahhoz is vezethet, hogy már a következő nemzedékük elveszíti az anyanyelvét.
Őshonos nemzeti kisebbség esetében olyan országban, amely többségi és hivatalos nyelve más mint a kisebbségi nyelv, a második nyelv úgyszintén nagyon szükséges a kisebbségiek társadalmi sikeréhez, beleértve országos szinten.
Különleges helyzetek vannak például egy olyan országban, mint Kanada, ahol két hivatalos nyelv van, az angol és a francia. Itt a második nyelv különféle mértékekben szükséges. Azon bevándorlók számára, akik nyelve más, az angol vagy a francia mint második nyelv lényeges. A Québec tartományban élő angol ajkúak számára a francia második nyelvként az ottani francia ajkú társadalomba való beilleszkedés tényezője, de nem nélkülözhetetlen. A Québec-en kívül élő angol ajkúak számára a francia nem lényeges, de ismerete fontos társadalmi és szakmai előnnyel jár.[5]
Olyan országok is vannak, ahol az egységes és hivatalos nyelv második nyelve a lakosság nagy többségének. Ez például több fekete-afrikai volt francia gyarmatnak az esete. Ezekben sok olyan idiómát beszélnek, amelyek közül egyik sem lett egységes és hivatalos nyelv, és ezt a funkciót a francia nyelv tölti be.[3] Ilyenek Benin, Niger, Togo stb.
Más a helyzete egy olyan második nyelvnek, mint például a francia, olyan országokban, ahol más a hivatalos nyelv. Ilyen néhány észak-afrikai arab ország és Libanon, amelyek valamikor francia fennhatóság alatt voltak. Ezekben a második nyelv a társadalmi felemelkedéshez szükséges. Bár nincs semmiféle jogi státusza, ezekben az országokban a francia, az arab nyelv mellett, az oktatás, a művelődés és a sajtó nyelve.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- (franciául) Cordier-Gauthier, Corinne. Le français langue seconde au Canada (A francia mint második nyelv Kanadában). Tréma. 7. sz. 1995 (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- (franciául) Cuq, Jean-Pierre. Français langue seconde : essai de conceptualisation (A francia mint második nyelv: fogalmi meghatározás kísérlete). L’information grammaticale. 43. sz. 1989. 36–40. o. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- (franciául) Rafoni, Jean-Charles. Le statut du français : langue seconde, langue étrangère, langue maternelle (A francia nyelv státusza: második nyelv, idegen nyelv, anyanyelv). TFL Télé Formation Lecture]. Université Virtuelle Paris 5]. é. n. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
- (franciául) Wolff, Alexandre (szerk.). La langue française dans le monde 2010 (A francia nyelv a világban 2010). Párizs: Nathan, 2010. ISBN 978-2-09-882407-2 (Hozzáférés: 2018. március 18.)
