Ugrás a tartalomhoz

Indiai vadszamár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indiai vadszamár
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Alnem: Asinus
Faj: E. hemionus
Alfaj: E. h. khur
Szinonimák

Equus hemionus indicus
(Sclater, 1862)

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Indiai vadszamár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai vadszamár témájú kategóriát.

Az indiai vadszamár más néven khúr vagy indiai onager (Equus hemionus khur) az ázsiai vadszamárnak egy alfaja, mely Dél-Ázsiában őshonos.

A Természetvédelmi Világszövetség szerint mérsékelten fenyegetett.[1] A 2009-es populációszámlálás 4038-ra becsülte állományát. A populáció azonban továbbra is nőtt. 2014-ben 4451 egyedesre becsülték az indiai vadszamár állományt.[2] 2015-től a jelenlegi indiai vadszamár populáció kevesebb mint 1 egyedre csökkent az Vadszamár Vadvédelmi Rezervátumban és azon kívül.[3]

Elterjedése

[szerkesztés]

Az indiai vadszamár egykoron Nyugat-India, Pakisztán (ezenbelül Szindh és Beludzsisztán), Afganisztán és Délkelet-Irán területén volt megtalálható. Ma utolsó mentsvára az Indiai Vadszamár Vadvédelmi Rezervátum és a Rann Kutch, amik mind India Gudzsarát államában találhatóak. Élettere a szikes sivatagok (rann), száraz füves puszták és cserjések.

Mivel állománya növekszik és ezáltal nagyobb térre lenne szüksége, így az utóbbi években fokozatosan elkezdett terjeszkedni és így elérve a szomszédos Rádzsasztán államot.

Megjelenése

[szerkesztés]

Mint ahogy az ázsiai vadszamár többi alfaja, teljesen különbözik az afrikai vadszamártól. A szőrzet általában homokszínű, de a vöröses szürkétől a halvány gesztenyéig változhat. Merev, sötét sörénye van, amely a fej hátsó részétől és a nyakáig tart. A sörényt ezután egy sötétbarna csík követi, amely a hátán végigfut a farka tövéig.

Életmódja

[szerkesztés]

A hajnal és alkonyat közötti időben legelészik. Fűvel, levelekkel, gyümölcsökkel, hüvelyekkel és szikes növényzettel táplálkozik. A csődörök egyedül vagy 2-3 fős legénycsapatban élnek, addig a kancákból és csikókból álló családi csordák nagy létszámúak.

India leggyorsabb állata, sebessége 70–80 km/óra, amivel simán lehagyhat egy dzsipet.

Szaporodása

[szerkesztés]

A párzási időszak rendszerint az esős évszakban van. Amikor egy kanca forróságba érzi magát, kiválik a csordából egy csődörrel, aki a riválisai ellen harcol a párzási jogáért. Néhány nap múlva a csődör és a kanca visszatérnek a csordába. A kancának egy csikója születik. A "fiú" csikók 1-2 éves korukra elhagyják a csordát, addig a "lányok" továbbra is a csordába maradnak.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Nem tudni, hogyan tűnhetett el Nyugat-India nagyrészéről és Pakisztánból, mivel a maharadzsáknak és a brit gyarmatosítóknak soha nem volt kedvelt vadászati célpontja. Habár az indiai mogul császárok és nemesek előszeretettel vadásztak az alfajra Dzsahángír mogul sah-al a Tuzk-e-Jahangiri alapján. Akbarnamából fennmaradt illusztrált példányban, Nagy Akbar látható egy indiai vadszamár vadászaton, ahol több egyedet Ő lőtt le.[4]

1958 és 1960 között a Trypanosoma evansi nevű ostoros moszat által okozott és legyek által közvetített surra nevű betegség drámai csökkenést az állományban. 1961 végére az indiai vadszamár populáció 870-re csökkent a dél-afrikai lóbetegség kitörése után.

A betegségek mellett veszélyt jelent még élőhelyének sóaktivitásból eredő degradációja, a Prosopis juliflora cserje inváziója, valamint a maldhari nomádok behatolása és állataik legeltetése. A természetvédelmi törekvések által 1969 óta több, mint 4000 felettire emelkedett a populáció.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The IUCN Red List of Threatened Species. IUCN Red List of Threatened Species
  2. Himanshu Kaushik. „Wild ass population shoots up in Gujarat: Census”, The Times of India, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2015. július 30.) 
  3. 2 wild asses among 43 animals found dead in Halvad”, The Times of India, 2015. április 26. (Hozzáférés: 2015. július 30.) 
  4. Mughal Emperor Akbar lost in the desert while hunting wild asses: This illustration from the Akbarnama depicts the emperor Akbar falling into a mystical trance while on a desert hunt in 1571. The Akbarnama was commissioned by the emperor Akbar as the official chronicle of his reign. It was written by his court historian and biographer Abu'l Fazl between 1590 and 1596 and is thought to have been illustrated between about 1592 and 1594 by at least 49 different artists from Akbar's studio. Housed at the Victoria and Albert Museum, U. K.; Enlarged Image of the Painting from Victoria and Albert Museum website: VAM.ac.uk

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Indian wild ass című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.