Ugrás a tartalomhoz

IX. Erik svéd király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IX. Erik
Svédország királya
Uralkodási ideje
1156 – 1160
ElődjeI. Sverker
UtódjaII. Magnus
Életrajzi adatok
UralkodóházErik-ház
Született1120
Västergötland tartomány
Elhunyt1160. május 18. (40 évesen)
Östra Aros,[1] ma Uppsala[2]
NyughelyeUppsalai dóm[1]
ÉdesapjaJedvard
ÉdesanyjaCecilia
Testvére(i)Joar Jedvardsson
HázastársaChristina of Denmark
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz IX. Erik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szent Erik és Szent Olaf egyházi szobra a stockholmi Historiska museetből

IX. Erik Jedvardsson vagy Szent Erik (1120 k. – 1160. május 18.[3][4]), Svédország királya 1156-tól és egyben védőszentje (ünnepnapja július 10.[2]), mint törvényhozó és térítő ismert.[5]

Élete

[szerkesztés]

Erik életét illetően – a 13. század második felében keletkezett életrajzát nem tekintve – a források roppant szűkszavúak.[2] Származását homály fedi, valószínűleg parasztcsalád sarjaként született.[3] Még 1142-ben hadjáratot vezetett Oroszországba.[6] Svédország északi részén 1150-ben választották meg I. Sverker ellenkirályává.[7] Uralma legnagyobb eseményének az 1154–1155-ben[6] Finnországba vezetett keresztes hadjárata számít.[2] Hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és egy csapattal partra szállt ebben a kereszténységtől még alig-alig érintett országban, hogy a régi svéd befolyást erősítse és a keresztény missziót előmozdítsa.[2] A finnek védekeztek, de csatát vesztettek.[2] A legenda szerint Erik könnyezett az elesett finnek láttán, amiért megkereszteletlenül kellett meghalniuk.[2] Amikor Erik visszatért Svédországba, Henriket Turkuban (Åbo) hagyta Finnország első püspökeként.[8]

Svédország másik királyának, I. Sverkernek meggyilkolása után választották meg[2] az egész ország királyává, így egyesíthette az országot.[7] Az ún. Erik-legenda szerint[9] az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság és a közjó szem előtt tartásával uralkodott.[2] Különösen nagy gondja volt arra, hogy templomokat építsen és hogy Uppsalában a káptalan megalapítsa (nem sokkal később (1164) ez lett Svédország főkáptalanja).[2] Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte.[10] Sok új törvényt hozott a régi, pogány szellemű törvények helyett.[3] Emlékére a svéd törvénykönyvet «Szent Erik törvényének» nevezték el.[3]

Erik erőszakos halált halt.[2] Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő, Magnus Henriksson[3] vezetésével éppen akkor támadták meg, amikor 1160-ban Krisztus mennybemenetele ünnepén misét hallgatott.[2] Erik a mise után meg akart küzdeni a támadókkal, de túl kevés harcos volt vele.[2] Támadói leterítették és egyetlen csapással átvágták a nyakát.[2] Csontjai fennmaradtak, és egy nyakcsigolyája tanúsítja ezt a halálnemet.[2]

Tisztelete

[szerkesztés]

Erik szent hírének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe.[2] A vejéről, Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik Uppsalában őrzött ereklyéjéről;[2] 1256-ban pápai bulla engedélyezte az ünnepnapját.[2] A kései középkorból rendkívül szép liturgikus szövegek örökítik meg Eriknek Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét; sok zarándoklatról szóló híradás is őrzi népszerűsége emlékét.[2] A kis aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, 1574-ben III. János király készíttette, és ma is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban.[2]

Gyermekei

[szerkesztés]

Erik Dánia Krisztinával[11] (1125 – 1170), I. Erik dán király dédunokájával[12] házasodott össze, négy gyermekük született:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Archivált másolat. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  3. ↑ a b c d e Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  4. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  5. ↑ Révai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 640. oldal
  6. ↑ a b Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 58. oldal
  7. ↑ a b Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 169. oldal
  8. ↑ Később, amikor Henrik püspök egy gyilkost rá akart venni a megtérésre, életével fizetett. Mint Finnország nemzeti szentje és apostola Turku katedrálisában van eltemetve.
  9. ↑ Amit 1900-ig merő kitalálásnak tekintettek, de időközben felfedezték, hogy a mai változat egy jóval korábbi eredetin alapszik, amelyet fő vonásaiban eredetinek kell tekintenünk.
  10. ↑ Az uppsalai dómban sokáig mutogatták a ciliciumát.
  11. ↑ a b c d e Jedvaerding family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  12. ↑ https://fmg.ac/Projects/MedLands/DENMARK.htm#ChristineMErikJedvardssonSwedendied1159

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Sverker 		Következő uralkodó:
II. Magnus
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=IX._Erik_svéd_király&oldid=26929950”