Harrer Ferenc

	Harrer Ferenc
Született	1874. június 2.; Budapest
Elhunyt	1969. november 21. (95 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Harrer Pál
Foglalkozása	diplomata; politikus;
Tisztsége	követ (1918. november 11. – 1918. december 2., Magyarország bécsi nagykövetsége); Magyarország külügyminisztere (1919. január 24. – 1919. március 21.); Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1925–1942); a magyar felsőház tagja (1934–1943); magyarországi parlamenti képviselő (1947–1949); magyarországi parlamenti képviselő (1949–1953); magyarországi parlamenti képviselő (1953 – 1969. november 21.);
Sírhelye	Farkasréti temető (8/1-1-45/46)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Harrer Ferenc témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Harrer Ferenc (Budapest, 1874. június 2. – Budapest, 1969. november 21.) magyar várospolitikus, külügyminiszter, jogász és szakíró. 1949 és 1969 között ő volt az Országgyűlés korelnöke.

Élete

Édesapja Harrer Pál, Óbuda polgármestere volt. Állam- és jogtudományi doktorátust szerzett 1896-ban, ezt követően lépett a főváros szolgálatába. A székesfőváros tanácsjegyzője lett, majd 1911-ben tanácsnokká választották, és a városépítési ügyosztály vezetője lett. Már az első világháború előtt is foglalkozott a városi közigazgatás jogi hátterével, tanulmányokat írt, Nagy-Budapest koncepciójának első kidolgozója volt, 1912-ben magántanári habilitációt is szerzett, 1914-től a József Műegyetemen községi politikát adott elő. A Városi Szemle alapító szerkesztője volt 1908–1918 között. A Magyar Városok Országos Kongresszusát megszervezte, majd azt főtitkárként, később ügyvezető elnökként vezette.

1917-ben a leégett Gyöngyös város újjáépítésének kormánybiztosa lett, e tisztségét két évig viselte. 1918-ban Budapest alpolgármesterévé választották. 1918. október 25-étől a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt. Károlyi Mihály 1918. november 11. – december 2. között bécsi követté nevezte ki.

Polgári demokrata politikusként 1918 decemberében előbb pár napig a külügyminisztérium megszervezésével és vezetésével megbízott külügyminiszter, majd külügyminiszter-helyettes, 1919. január 24. – március 21. között a Berinkey-kormány ideiglenes külügyminisztere lett.

1919 augusztusában rövid ideig Budapest polgármesteri teendőivel is megbízták, de pár nap elteltével nyugdíjazását kérte. 1925-től vett részt újra a közéletben, a budapesti törvényhatósági bizottság tagjává választották demokrata párti programmal. 1925-től 1942-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt, közben 1934 és 1943 között Budapest képviseletében az országgyűlés felsőházi képviselője is.

1945-től újra aktív lett a közéletben, címzetes egyetemi tanári munkája mellett ismét tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a fővárosi törvényhatósági bizottságának és az Országos Építésügyi Tanácsnak, majd 1946-tól a jogi reformbizottságnak is. 1947-ben a két évvel korábban Halász Aladárral közösen újraalapított Polgári Radikális Párt elnöke lett.

1949-től haláláig, 1969-ig tagja volt az országgyűlésnek, mindvégig annak korelnökeként. Itt jogi, államigazgatási és igazságügyi bizottságokban töltött be vezető szerepet. 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke és a budapesti népfrontbizottság elnöke volt. Munkássága elismeréseként 1968-ban Budapestért díjat kapott és Gyöngyösön utca viseli a nevét.

Források

Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Harrer Ferenc

További információk

Dr. Harrer Ferenc életrajza (magyar nyelven). urbanistak.hu. (Hozzáférés: 2021. július 3.)

Elődje:
Berinkey Dénes

Magyarország külügyminisztere
1919. január 24. – március 21.

Utódja:
Kun Béla

Elődje:
'

Az Országgyűlés korelnöke
1949 – 1969

Utódja:
'

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[c6fb84204c7d83335d5ca324d78b36da533be34a-1] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html

[4a6ffa48b866b0d8907b21f15c919cf2e729a371-2] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

[1]

[2]

Harrer Ferenc

Született	1874. június 2. Budapest
Elhunyt	1969. november 21. (95 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Harrer Pál
Foglalkozása	diplomata politikus
Tisztsége	követ (1918. november 11. – 1918. december 2., Magyarország bécsi nagykövetsége) Magyarország külügyminisztere (1919. január 24. – 1919. március 21.) Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1925–1942) a magyar felsőház tagja (1934–1943) magyarországi parlamenti képviselő (1947–1949) magyarországi parlamenti képviselő (1949–1953) magyarországi parlamenti képviselő (1953 – 1969. november 21.)
Sírhelye	Farkasréti temető (8/1-1-45/46)^[1]^[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Harrer Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz Magyarország külügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Esterházy Pál Antal 1848–1849: Pulszky Ferenc 1849: Batthyány Kázmér
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterei	1867–1871: Friedrich Ferdinand von Beust 1871–1879: id. Andrássy Gyula 1879–1881: Heinrich Haymerle 1881: Szlávy József 1881–1895: Kálnoky Gusztáv 1895–1906: Agenor Gołuchowski 1906–1912: Alois Lexa von Aehrenthal 1912–1915: Leopold von Berchtold 1915–1916: Burián István 1916–1918: Ottokar Czernin 1918: Burián István Ifj. Andrássy Gyula Ludwig von Flotow
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918–1919: Károlyi Mihály 1919: Berinkey Dénes Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Kun Béla Pogány József Kun Béla Ágoston Péter
A Horthy-korszak alatt	1919: Tánczos Gábor Lovászy Márton 1919–1920: Somssich József 1920: Simonyi-Semadam Sándor Teleki Pál Csáky Imre 1920–1921: Teleki Pál 1921: Gratz Gusztáv Teleki Pál 1921–1922: Bánffy Miklós 1922–1924: Daruváry Géza 1924: Bethlen István 1924–1925: Scitovszky Tibor 1925–1930: Walko Lajos 1930–1931: Károlyi Gyula 1931–1932: Walko Lajos 1932–1933: Puky Endre 1933: Gömbös Gyula 1933–1938: Kánya Kálmán 1938: Imrédy Béla 1938–1941: Csáky István 1940–1942: Teleki Pál 1941–1942: Bárdossy László 1942: Keresztes-Fischer Ferenc 1942–1943: Kállay Miklós 1943–1944: Ghyczy Jenő 1944: Sztójay Döme Hennyey Gusztáv
A nyilas uralom alatt	1944-1945: Kemény Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1947: Gyöngyösi János 1947: Mihályfi Ernő 1947–1948: Molnár Erik
A Rákosi-korszakban	1948–1949: Rajk László 1949–1951: Kállai Gyula 1951–1952: Kiss Károly 1952–1953: Molnár Erik 1953–1956: Boldóczki János 1956: Horváth Imre
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Horváth Imre Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1956–1958: Horváth Imre 1958–1961: Sík Endre 1961–1973: Péter János 1973–1983: Puja Frigyes 1983–1989: Várkonyi Péter 1989–1990: Horn Gyula
A rendszerváltás után	1990–1994: Jeszenszky Géza 1994-1998: Kovács László 1998–2002: Martonyi János 2002–2004: Kovács László 2004–2006: Somogyi Ferenc 2006–2009: Göncz Kinga 2009–2010: Balázs Péter 2010–2014: Martonyi János 2014: Navracsics Tibor 2014-től: Szijjártó Péter

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor