Gliwice

	Gliwice
; Gliwice címere	; Gliwice zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	sziléziai
Rang	járási jogú város
Körzethívószám	(+48) 32
Rendszám	SG
Testvérvárosok	Lista Dessau-Roßlau; Bottrop; Doncaster; Késmárk; Salgótarján; Valenciennes; Radóc;
	Népesség
Teljes népesség	174 016 fő (2021. márc. 31.)
Népsűrűség	1 296,69 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	134,2 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 18′ 04″, k. h. 18° 38′ 59″50.301100°N 18.649800°EKoordináták: é. sz. 50° 18′ 04″, k. h. 18° 38′ 59″50.301100°N 18.649800°E
	Gliwice weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gliwice témájú médiaállományokat.

Gliwice (németül Gleiwitz, csehül Hlivice, szilézül Glywicy) délnyugat-lengyelországi város a sziléziai vajdaságban, a felsősziléziai ipari körzet nyugati peremén.

Városrészek

Bojków, Brzezinka, Czechowice, Kopernik, Ligota Zabrska, Łabędy, Obrońców Pokoju, Ostropa, Sikornik, Sośnica, Szobiszowice, Trynek, Waryński lakótelep, Wilcze Gardło, Wójtowa Wieś, Zatorze lakótelep, Zubrzycki lakótelep, Żerniki.

Története

Gliwice jelszava: "Öreg város, új világ"

Gliwice nevének eredete

A korábbi, főleg német történészek Gliwice/Gleiwitz (régebben így is írták: Glywice vagy Glewitze; latinul.: Glivitium) a cseh chlew (disznóól) (a g a cseh nyelvben h-nak felel meg) szóból eredeztették. Ezt a tézist állította fel a város első monográfiájának írója, a német Beno Nietsche. Így Beno szerint a város XIII. századbeli neve cseh eredetű. Lengyel és német nyelvtudósok ezt cáfolták, és az alábbi két hipotézist vetették fel:

Gliw vagy Gliwa – a középkori Sziléziában gyakran előforduló személynév. Ebben az esetben Gliwice a terület birtokosa, vagy bérlőjének, illetve a település alapítójának a nevéről lett elnevezve.
Gliw – szláv nyelveken gyakran agyagos területet, vizenyős, nedves vidéket jelent. E szerint az elmélet szerint Gliwice neve földrajzi környezetével hozható összefüggésbe. Mindkét hipotézisnek vannak támogatói és ellenzői, bár a többség a topográfiai eredethez húz. Német irodalomban még mindig lehet találkozni a cseh eredettel.

Középkor

Gliwicét először 1276-ban említik oklevélben.

Görbelábú Mieszko, Ferdeszájú Boleszláv unokájának idején a Gliwice körüli földek az Opole–Racibórzi fejedelemséghez tartoztak. 1289-ben miután a négy fiú között felosztották, önálló fejedelemséggé vált. Ez a fejedelemég II. Vencel cseh király uralma alá került. Akkoriban ez a vidék híres volt a halászatáról, malmairól, komlótermeléséről, sörfőzéséről és sörkereskedelméről.

Az 1918-1945-ös évek

Szökőkút a városi hivatal előtt

A három kisördög Gliwice, Zabrze és Bytom polgármestereit szimbolizálja, akik nem tudtak megegyezni a második világháború előtt a három város tervezett egyesüléséről. Ez egy verzió. Más legenda szerint a faunok három építési vállalat tulajdonosát jelentik, akiknek az eredeti tervek szerint az 1930-as években a korszerű Hotel Oberschlesien szállodáját kellett építeniük a mai Piłsudski-tér mögött. Ez a terület mocsaras, így háromszor kellett a munkákat félbeszakítani a nedves altalaj és a magas talajvíz miatt. Mindhárom cég tönkrement és tulajdonosaik a mai napig táncolnak a faunok figurái alatt a szökőkút körül és keresik pénzüket, amit a víz nyelt el. A három sikertelen kísérlet után a szállodát egy másik, szilárdabb talajú helyen építették fel. A háború előtti Hotel Oberschlesien a mai városi tanács elnökségének épülete.

A versailles-i békeszerződés 1919-ben úgy rendelkezett, hogy a város hovátartozásáról népszavazásnak kell döntenie. Az 1921. március 20-i szavazás eredményeképpen a járás Lengyelországra szavazott, azonban magában Gleiwitzben Németország került túlsúlyba. A III. sziléziai felkelés során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921. júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei. A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gleiwitzet és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A Népszövetség határozata alapján végül 1921. októberében határozat született, hogy Gleiwitz a weimari Németországhoz fog tartozni. A város Felső-Szilézia német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros Oppeln lett. Gleiwitzbe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt. 1924-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, 1927-ben pedig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling). A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekeztek meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.

Gleiwitz ennek következtében az új tartomány legnagyobb városa lett. Új iparvállaltok települtek ide, melyek révén a környék függetlenítette magát a korábbi lengyel gazdasági kapcsolatoktól. Alacsony kamatú kölcsönökkel ösztönözték a vállalkozókat, hogy Németország más részéről áttelepüljenek Sziléziába.

1939. augusztus 31-én itt szervezték meg a hírhedt gleiwitzi incidenst, az akkori gleiwitzi rádióállomás ellen. Ennek a provokációnak a célja az volt, hogy ürügyet adjon a német csapatok Lengyelország elleni támadására. A második világháború alatt a város iparát haditermelésre állították át. Gleiwitzben az auschwitzi koncentrációs tábor négy altábora működött olcsó munkaerőt biztosítva. 1945. január 24-én a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost.

1964-ben Gliwicéhez csatolták Łabędyt és Czechowicét.