Ugrás a tartalomhoz

Giuseppe De Santis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giuseppe De Santis
SzületettGiuseppe De Santis
1917. február 11.
Fondi
Elhunyt1997. május 16. (80 évesen)
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1997. május 16.)
  • olasz (1917. február 11. – 1946. június 18.)
GyermekeiLuisa De Santis
Foglalkozásaforgatókönyvíró, filmrendező
IskoláiExperimental Centre of Cinematography
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe De Santis témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Giuseppe De Santis (Fondi, 1917. február 11.Róma, 1997. május 16.) olasz forgatókönyvíró, filmrendező. Testvére Pasqualino De Santis (1927–1996) olasz filmoperatőr volt.

Életpályája

[szerkesztés]

Az egyetemen filozófiát és jogbölcseletet tanult. A filmfőiskola rendező szakán szerzett diplomát. Újságíróként a Cinema számára írt kritikákat, majd forgatókönyvírással kezdett foglalkozni. 1942-ben Luchino Visconti, 1943-ban Roberto Rossellini, a háború után Aldo Vergano rendezőasszisztense volt. Első önálló művét 1947-ben rendezte. 1964–1971 között, valamint 1971–1995 között nem rendezett filmet és nem írt forgatókönyvet sem.

Munkássága

[szerkesztés]

Az olasz neorealizmus vezéralakja, egyik legkiválóbb mestere volt. Elképzeléseit hazája viszonyai között a lehető legkövetkezetesebben valósította meg. Filmjeit bátor állásfoglalás, szenvedélyes hit, gyengéd költőiség és éles kritikai hang jellemezte. Eszmei mondanivalója a legfilmszerűbb köntösben jelentkezett. Alkotásai közül kiemelkedik a rizsarató idénymunkásnők életét ábrázoló, igaz hagyományokból táplálkozó Keserű rizs (1949), amely híven tükrözi a társadalmi problémákat. A Nincs béke az olajfák alatt (1950) az olasz falu társadalmi viszonyainak drámai képe, míg művészetének – s mondhatni az egész neorealista iskolának – legtökéletesebb darabja a Róma 11 óra (1952). Társadalombírálata ebben hatolt a legmélyebbre, s kimondta, hogy a tömegszerencsétlenség áldozatává lett állástalan gépírónők sorsáért, a valóságban is megtörtént szerencsétlenségért nem a terhelést el nem bíró lépcsőház, nem is a kivitelező építész, hanem egyedül a kapitalizmus a felelős. Fejlődése eddig töretlen volt, itt azonban – többé-kevésbé önhibáján kívül – megrekedt. A cenzúra szorításából úgy próbált menekülni, hogy szabadabb légkörben Jugoszláviában vagy koprodukciós társakkal forgatott filmeket.

Filmforgatókönyvei

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 251. old.

További információk

[szerkesztés]