Casalanzai béke
| Casalanzai béke | |
| Aláírás dátuma | 1815. Május 20. |
| Aláírás helye | Casa Lanza, Pastorano |
| Aláírók |  Habsburg Birodalom Egyesült Királyság |
| Ratifikációs okmányok leadása | Nápolyi Királyság |
A casalanzai béke a Nápolyi Királyság és a Habsburg Birodalom közötti háborúskodást zárta le 1815. május 20-án. A megállapodás értelmében visszatérhetett trónjára IV. Ferdinánd nápolyi király.
Előzmények
[szerkesztés]Bonaparte Napóleon 1815. március 1-jén Franciaországba érkezett elbai száműzetéséből, és hívei kíséretében Párizsba indult, hogy visszaszerezze a hatalmat. A volt császár március 20-án érte el a fővárost. Visszaérkezésének hírére ismét szervezkedni kezdtek ellenfelei, mert úgy gondolták, hogy addig nem lesz béke, amíg Bonaparte vezeti Franciaországot. Anglia, Poroszország, Oroszország, Ausztria és a kis német államok azonnal megkezdték a készülődést az elkerülhetetlen összecsapásra.[1]
A Nápolyi Királyság uralkodója, Joachim Murat, Bonaparte sógora régóta bizonytalan helyzetben volt, ugyanis a Bourbonok, Nápoly korábbi urai visszautasították, hogy elismerjék szuverenitását. Bonaparte visszatérése azonban ösztönzően hatott a királyra, aki bizonyos volt abban, hogy az Itália északi részét uraló osztrákok ellene készülődnek. Murat úgy döntött, ő támad elsőnek. Serege 82 ezer katonából, köztük hétezer lovasból állt. Északra vonult, és több ütközetet vívott az osztrákokkal, de a panarói csata és a San Germanó-i ütközet után tarthatatlannak ítélte a helyzetét, és Korzikára szökött.[1]
A szerződés
[szerkesztés]A békeszerződést a Nápolyi Királyság hadseregének főparancsnoka, Michele Carrascosa nevében Pietro Colletta tábornok írta alá. Ausztriát Adam Albert von Neipperg tábornok, Angliát John Fane diplomata képviselte. A békeszerződést Capuában írták alá, a Lanza-palotában. Erről az épületről kapta a nevét, ugyanis a casa Lanza, Lanza-házat jelent. A megállapodás nagyon kedvező feltételeket kínált azoknak a nápolyiaknak, akik önként leteszik a fegyvert, és visszahelyezte trónjára IV. Ferdinánd nápolyi királyt, aki I. Ferdinánd néven az újonnan alakult Két Szicília Királysága első uralkodója lett 1825-ös haláláig.[2][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Batty: Robert Batty. An Historical Sketch of the Campaign of 1815 [archivált változat] (1820). Hozzáférés ideje: 2020. november 28. [archiválás ideje: 2011. szeptember 27.]
- ↑ University of Southampton: Treaty of Casalanza. University of Southampton. Hozzáférés ideje: 2020. november 28.
- ↑ Palazzo Lanza: Palazzo Lanza [archivált változat]. Dimore Storiche Italiane. Hozzáférés ideje: 2020. november 28. [archiválás ideje: 2020. december 9.]
| A forradalomtól a konzulátusig (1795–1804) |   | |
|---|---|---|
| A Császárság (1804–1814) | Napóleon koronázása (1804) · Első Francia Császárság (1804–1814) · Németországi hadjárat (1805) · Rajnai Szövetség (1806) · Poroszországi és lengyelországi hadjárat (1806–1807) · Félszigeti háború (1808–1814) · Németországi és ausztriai hadjárat (1809) · Orosz–török háború (1806–12) · Ágyúnaszád-háború (1807–14) · Finn háború (1808–1809) · Oroszországi hadjárat (1812) · Németországi hadjárat (1813) · Észak-franciaországi hadjárat (1814) | |
| Hanyatlás és bukás (1814–1815) | ||
| Koalíciós háborúk (1792–1815) | ||
