Alexandriai könyvtár
| Alexandriai könyvtár | |
 | |
| Település | Alexandria |
| Építési adatok | |
| Bezárás | 4. század |
| Építési stílus | egyiptomi, hellenisztikus |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kutató könyvtár |
| Elhelyezkedése | |
 Alexandriai könyvtár
Pozíció Egyiptom térképén
| |
 é. sz. 31° 12′ 32″, k. h. 29° 54′ 33″31.208889°N 29.909167°EKoordináták: é. sz. 31° 12′ 32″, k. h. 29° 54′ 33″31.208889°N 29.909167°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai könyvtár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az alexandriai könyvtár vagy Muszeion („a múzsák csarnoka”) az ókori világ legnagyobb könyvtára. Az i. e. 3. században hozták létre az egyiptomi Alexandria városában, hogy az addig többnyire a különböző templomokban és kisebb könyvtárakban őrzött tekercseket egy helyen gyűjtsék össze. A könyvtár feladata eredeti rendeltetése, a könyvek gyűjtése mellett a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának elősegítése volt. A könyvtárban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok másolatokat is készítettek róluk.
I. Ptolemaiosz fáraó alapította, aki fontos feladatának tekintette, hogy a tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat is elősegítse. A könyvtár összeállításához a volt arisztotelészi tanítvány, Phaléroni Démétriosz tanácsait követte, akit azonban II. Ptolemaiosz, I. Ptolemaiosz fia apja halála után elküldött. Ennek ellenére a könyvtárnak II. Ptolemaiosz is óriási figyelmet szentelt.
A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet is, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. Ezeket a kópiákat a többi könyvtől elkülönítve tárolták. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. Azok eredeti tekercseit – óvadék ellenében – azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldi vissza.
A könyvtár állománya
[szerkesztés]A könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta.
A könyvtár „katalógusát” Kallimakhosz, aki egyébként ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000-et tartottak számon, a Szerapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek a pergamoni könyvtárból származtak.
Könyvtárosok
[szerkesztés]Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, phaléroni Démétriosz volt, aki Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésében segédkezett. Őt követte epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt annak szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros kürénei Kallimakhosz volt.
Kallimakhosz állította össze a százhúsz kötetből álló Pinakest, azaz a könyvtár részletes katalógusát. A katalógus a műveket különböző osztályokba sorolta, ezek: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások voltak. A Pinakes több mint ezer tekercsből állt, és a részletes katalógus mellett tartalmazta az egyes szerzők életrajzi adatait, s műveiknek hosszát is.
Kallimakhoszt az „Argonautika” szerzője, Apollóniosz Rhodiosz követte. Utána Kr. e. 230-ban következett a kürénei Eratoszthenész, aki összeállította a Tetagmenosz epi teisz Megaleisz Bibliothekeiszt, azaz „A nagy könyvespolcok szerkezetét”. Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre frissítette a Pinakest. Őt egy Apollóniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros, a könyvtár aranykorából, Kr. e. 180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, szamothrakei Arisztarkhosz volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a nevükről egészen ciprusi Oneszanderig, aki az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből.
Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak. Ezek egyike alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki 100 és 120 között állt a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Iulius Vasinus volt, aki 120 és 130 között vezette a könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő Diophantosz, és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theón.
| KÖNYVTÁROS | MIKORTÓL | MEDDIG |
|---|---|---|
| Phaléroni Démétriosz | Kr. e. 297 | Kr. e. 282 |
| Epheszoszi Zenodótusz | Kr. e. 282 | Kr. e. 260 |
| Kürénéi Kallimakhosz | Kr. e. 260 | Kr. e. 240 |
| Rodoszi Apollóniusz | Kr. e. 240 | Kr. e. 230 |
| Eratoszthenész Pentatlosz | Kr. e. 230 | Kr. e. 195 |
| Bizánci Arisztophanész | Kr. e. 195 | Kr. e. 180 |
| Apollóniusz | Kr. e. 180 | Kr. e. 160 |
| Szamothrakei Arisztarkhosz | Kr. e. 160 | Kr. e. 131 |
| Ciprusi Oneszander | Kr. e. ? | Kr. e. ? |
| Alexandriai Khairémón | Kr. u. 50 | Kr. u. 70 |
| Glaucus fia Dionüszosz | Kr. u. 100 | Kr. u. 120 |
| Caius Iulius Vasinus | Kr. u. 120 | Kr. u. 130 |
| Alexandriai Diophantosz | 3. század | 3. század |
| Alexandriai Theón | 3. század második fele | 3. század második fele |
A könyvtár megsemmisülése
[szerkesztés]Az Alexandriai könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le. Az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében – 262-ben Mussius Aemilianus lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296–97-ben, Diocletianus ostroma alatt – többször is megsérült.
Korábbi nézetek szerint a végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Egyiptomot. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket. Tény, hogy a könyvtár elpusztult, de a mai történészek jelentős része szerint ez a történet hamis.[1][2][3][4][5] Mintegy öt évszázaddal később keletkezett, és az arabok barbárságát és tudományellenességét példázta volna a keresztény gyűlölködésből kiindulva. Amr ibn al-Ász hódításai idejében a könyvtár nagy valószínűséggel már nem létezett.[6]
Irodalom
[szerkesztés]- R. MacLeod: The Library of Alexandria, London and New York: I. B. Tauris, 2000. ISBN 1-86064-428-7
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tóth Béla: Mendemondák: A világtörténet furcsaságai (válogatás)
- ↑ The civilisation of Arabs, Book no III, 1884, reedition of 1980, page 468
- ↑ The Vanished Library by Bernard Lewis. nybooks.com. [2006. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 26.)
- ↑ Trumble & MacIntyre Marshall 2003, 51. o.
- ↑ MacLeod 2000, 71. o.
- ↑ Simon Róbertː Iszlám kulturális lexikon, 395-397. o., 2009.
További információk
[szerkesztés]- Home - Biblioteca Alexandrina Archiválva 2008. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bede's Library - The Mysterious Fate of the Great Library of Alexandria
- Ellen Brundige: The Decline of the Library and Museum of Alexandria, 1991. december 10.
- AZ ÓKORI ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR (az ukrajinci.hu archivált oldala)
