Éralja
Éralja (Inovce) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Kassai | ||
Járás | Szobránci | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1555 | ||
Polgármester | Milan Polák | ||
Irányítószám | 072 64 (pošta Podhoroď) | ||
Körzethívószám | 056 | ||
Forgalmi rendszám | SO | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 207 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 20 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 485 m | ||
Terület | 10,60 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 49′ 24″, k. h. 22° 21′ 27″48.823333°N 22.357500°EKoordináták: é. sz. 48° 49′ 24″, k. h. 22° 21′ 27″48.823333°N 22.357500°E | |||
Éralja weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Éralja témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, https://obce.info |
Éralja (1899-ig Inócz, szlovákul: Inovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Szobránctól 18 km-re északkeletre, az ukrán határ mellett, a néhai Zemplén és Ung vármegyék határán fekszik.
Története
[szerkesztés]A 18. század végén Vályi András így ír róla: „INOCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai Ibrányi Uraságok, lakosai görög katolikusok, fekszik n. nyug. Dubrava Smugoczhoz 1/2, ész. Ublyához 1 órányira, határja két nyomásbéli többnyire zabot; árpát pedig, tatárkát, és krompélyt középszerűen terem, földgye hegyes, völgyes, sovány, fejér agyagos, kavitsos, erdője elég, piatza Ungváron, Homonnán, és néha Nagy Mihályon.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Inócz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Ungh vmegye szélén, N. Bereznához 2 órányira: 251 g. kath. lak., 317 h. szántófölddel, sovány hegyes határral. Ut. p. Ungvár.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Éralja, azelőtt Inócz, Ung vármegye határán fekvő ruthén kisközség 52 házzal és 292 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása pedig Kisberezna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott és 1598-ban Homonnai Györgyöt, Istvánt és Borbálát iktatták birtokába. Később az Ibrányiak, majd a Tomcsics és az Isépy családok lettek az urai és most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. Itt született 1815-ben a jeles nyelvtudós, Ballagi Mór. A községben gör. kath. fatemplom van, melyet 1836-ban állítottak.”[4]
A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinna járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 311, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.
2003-ban 253 lakosa volt.
2011-ben 213 lakosából 168 szlovák és 36 ruszin volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, görögkatolikus fatemploma 1836-ban épült. Ikonosztáza a 19. század közepén készült.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1815. március 28-án Ballagi Mór nyelvész, az MTA tagja.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 3.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. december 3.)