Papers by Horváth Veronika
Во второй половине XIX в. и в 1950-х гг. обнаружены и выявлены формы клинкового оружия на Алтае, ... more Во второй половине XIX в. и в 1950-х гг. обнаружены и выявлены формы клинкового оружия на Алтае, оформленные под западным культурным влиянием. В результате исследований бронзовых кинжалов т. н. нурманбетского типа установлена связь населения степного Алтая, раннесакского времени Казахстана и ананьинской культуры Южного Приуралья. При изучении «карасукских» типов предгорного и Горного Алтая ученые сопоставили бронзовые кинжалы и мечи приобскими и «предтагарскими» типами. В то же время оформление рукоятки и перекрестия оружия показывают сильное сходство с биметаллическими кинжалами и мечами Восточной и Центральной Европы. Все-таки происхождение, культурная принадлежность и хронология алтайских типов все ещё вызывает вопросы. По мнению одних археологов, их можно считать «переходными карасукско-майемирскими». Согласно другой версии, группы из восточно-евразийских степей участвовали в переднеазиатских походах со своими алтайскими типами, которые стали одним из прототипов (наряду с северо-кавказскими кинжалами и мечами) акинаков раннего скифского периода.
Доклад посвящен представлению результатов раскопок камеры №26б в северо-восточном секторе кургана... more Доклад посвящен представлению результатов раскопок камеры №26б в северо-восточном секторе кургана Аржан-1. При расчистке верхнего венца камеры было найдена пара уздечных наборов, содержащих бронзовое навершие с изображением горного барана в северной и южной стене и ещё одно навершие в середине камеры. Другая пара комплекта изделий лежали у останков черепов лошадей на уровне первого венца, в западной стене камеры. Примечательно, что скелеты коней лежали на дне, но черепа и детали узды отдельно захоронены над уровнем пола, между венцами. Одни исследователи сравнили навершия с Алтайскими, Казахстанскими, Кавказскими и переднеазиатскими аналогиями, рассматривая их деталями колесниц. Однако другие ученые подходили к вопросу более осторожно в отношении назначения предметов, и не относили их к деталям узды. Навершия изображают две породы горных баранов, отражающих черты культуры Уланзурх-Тэвш и поздний, переходный характер тэвшских артефактов.
На востоке степной Евразии начальный этап освоения лошади не фиксируется, а потому внезапно появи... more На востоке степной Евразии начальный этап освоения лошади не фиксируется, а потому внезапно появившиеся
в царстве Шан (XIII в. до н.э.) лошади и колесничный комплекс представляют особый интерес. Процесс оформления
конского снаряжения и его эволюция прослеживается там на протяжении трех тысячелетий, о чем в Китае с эпохи поздней бронзы сохранилось большое количество письменных источников. В значительном количестве на севере
Китая представлены и захоронения скотоводов. В последние годы на территории Северного Китая и Синьцзяна
выполняются археозоологические исследования. Комплексный анализ разноплановых источников позволяет внести
существенные коррективы в традиционные представления об освоении лошади в Китае: 1) судя по письменным источникам и археологическим данным, у некоторых групп «кочевников-варваров» на границах Китая колесницы появились даже раньше, чем в царстве Шан, и сохранялись до II в. до н.э. Наиболее ярко это проявилось в погребальном обряде западных жунов (культура янлан); 2) в Китае, как и в Передней Азии, верховая езда была известна уже
на начальном этапе, и, как правило, практиковалась только в исключительных ситуациях. Вплоть до V в. до н.э.
верховая езда в Китае не была распространена и в китайских царствах не использовалась при ведении войн. Переход к коннице произошел лишь перед лицом непосредственной угрозы от конных кочевников. В Китае этот процесс
реформации начался в северных царствах Китая в конце IV в. до н.э., однако, в процентном отношении конница
долгое время составляла лишь малую часть китайской армии. Число всадников в армии Китая в разы выросло лишь
во II в. до н.э., когда появилась реальная угроза со стороны почти одновременно возникшей кочевой империи хунну.
Magyarságkutató Intézet Évkönyve 2021. Budapest, 2022. 135-178, 525.
A Kr. e. (IX)VIII-VII. sz... more Magyarságkutató Intézet Évkönyve 2021. Budapest, 2022. 135-178, 525.
A Kr. e. (IX)VIII-VII. század folyamán a Kaukázus és Elő-Ázsia területéről kiindulva újabb kulturális és technológiai hatások terjedtek el, kiváltképp keleti irányba, az ázsiai sztyeppezónán keresztül egészen Kínáig. Ezen
folyamat egyik sarokpontjának tekinthető Tuvában a kora szkíta kor hajnalán – a kutatás jelenlegi állása szerint a Kr. e. VIII. század vége felé – kialakuló Aldy-Bel’-kultúra és az úgynevezett arzsani típusú komplexumok, temetkezési és emlékhelyek megjelenése. Ebben a cikkben a Turán–Ujuk-medencében elhelyezkedő Csinge-Tej I komplexum kerül bemutatásra, amely magába foglalja az Aldy-Bel’-kultúra és az arzsani típusú kurgános temetkezések jellegzetességeit. A 2008 és 2019 között zajlott kutatások főként a kurgánt körbevevő kősánc, illetve a kurgán palástja stratigráfai felépítésének megfigyelésére koncentráltak. Ennek során a kősánc alól két, lószerszámot és fegyverövalkatrészeket tartalmazó kincslelet bukkant fel, valamint a kősánc és a halom széle közötti területen
hét kísérő harcos sírja került elő. A halottak részben a helyi temetkezési rítus szerint, részben a helyi és környező régiók korszakra jellemző tárgytípusaival voltak nyugalomra helyezve, így a sírok datálása a Kr. e. VII. század második fele és a Kr. e. VI. század eleje közé tehető. 2017-ben a feltárási munkálatokon jelen cikk szerzőjének is alkalma nyílt részt venni, ezért erről rövidebb visszaemlékezésszerű élménybeszámoló készült, időrendben beillesztve az I. komplexum tudományos hangú kutatástörténetébe.
Труды VI (XXII) Всероссийского археологического съезда в Самаре. В 3-х т. / Отв. ред. А.П. Деревянко, Н.А. Макаров, О.Д. Мочалов. – Самара : СГСПУ, 2020. – Т. II. – С. 125-127., 2020
В VIII – V вв. до н. э. культурное наследие разных регионов Евразии обогащено своеобразными зве... more В VIII – V вв. до н. э. культурное наследие разных регионов Евразии обогащено своеобразными звериными изображениями. Изображения оленя, оставленные населением степных кочевых племен, скифов и родственных им групп, и распространенные от Китая до Карпатской котловины, являются одним из самых изящных художественных шедевров, представленных в археологических материалах изучаемого периода. В нашей статье анализируется один из
типов изображений оленя.
Труды VI (XXII) Всероссийского археологического съезда в Самаре. В 3-х т. / Отв. ред. А.П. Деревянко, Н.А. Макаров, О.Д. Мочалов. – Самара : СГСПУ, 2020. – Т. II. – С. 127-129., 2020
С начала эпохи раннего железа по всей Евразии распространились новые типы уздечных комплектов, в ... more С начала эпохи раннего железа по всей Евразии распространились новые типы уздечных комплектов, в которых прослежено сосуществование псалиев из металла и из органических материалов. В нашем докладе рассматриваются характеристики обнаруженных в восточных и западных регионах Евразии псалиев из клыка кабана, касаясь их место в погребальном обряде и вопросы хронологии памятников предскифского и раннескифского времени.
Материалы и исследования по археологии Северного Кавказа. №19. Армавир-Карачаевск, 2021. С. 141-165.
The article is devoted to the study of the bronzes harness strap-dividers,
found near the village... more The article is devoted to the study of the bronzes harness strap-dividers,
found near the village. Batina (Western Croatia) at the beginning of the 20th century. The objects are embellished with a four-rayed solar sign. Due to the inaccuracy of the present illustrations and the emerging issues of chronology of the unusually ornamented strapdividers, a detailed analysis became necessary. It has been argued that the origin of the fourrayed rhombus motif is clearly traced in Urartian-Assyrian art. During the analyzes, two types of images were separated, gradually distributed in different periods and in different regions of the Eurasian steppes. The form without a dot in the middle of the motif is noted in burials of the Preclassical horizon (mid – end of the 8th c. BC) and in the monuments, containing riding bridle sets, draft sets, and weapons of Classical Novocherkassk and Early Zhabotin horizons (the last third of the 8th – the first half of the 7th c. BC) in the south of Eastern Europe. Solar signs with a dot in the middle were found in the Early Scythian time burial mounds of the North Caucasus, on the left bank of the Dniepr, and in the eastern Eurasian steppes at the end of the 7th – first half of the 6th c. BC. On the basic of the periodization of the Eastern
European materials, it is assumed, that the presence of harness strap-dividers with a solar sign in the south of the Carpathian Basin can be dated not earlier than the last third of the 8th c. BC.
Краткие Сообщения Института Археологии Вып. 263 (2021) 219–234., 2021
This paper analyzes the distribution of one of the rare variants of horse
bridle plates found in... more This paper analyzes the distribution of one of the rare variants of horse
bridle plates found in the vicinities of the town of Békéssámson in Southeastern
Hungary. Considering the analogies to the plates discovered at the sites in Croatia, Serbia
and the Northwestern Caucasus, accompanying finds and circumstances surrounding
the finds were carefully examined. As a result, we come to the conclusion that the bronze
object, studied by the authors cannot be dated earlier than the beginning – the first half
of the 7th c. BC. While carefully examining small parts of the find, attention is paid to
insufficiency of typology of the horse bridle details and terminology used for describing
their functional purpose.
Теория и практика археологических исследований. №3 (31). Барнаул. 2020. С. 134 -- 153.
В статье... more Теория и практика археологических исследований. №3 (31). Барнаул. 2020. С. 134 -- 153.
В статье представлены результаты изучения находок из камеры №31 кургана Аржан-1–десять лошадей, захороненных вместе с уздечными наборами. Рядом с конями №1, 6–10 лежали нижние
клыки кабана с просверленными отверстиями. Ближайшие аналогии таким находкам известны на
юге степной зоны Средней Азии, а также в памятниках VII в. до н.э. Северного Кавказа и Украинской
лесостепи. Во рту третьей лошади найдены бронзовые двучастные удила с грызлами, украшенными двухрядным прямоугольным рельефом. Подобные удила встречаются среди уздечных комплектов классического новочеркасского типа и раннежаботинского горизонта Восточной Европы конца
VIII–VII в. до н.э. Опираясь на анализ признаков и обстоятельства находок, автор констатирует, что
камера №31 не может датироваться ранее рубежа VIII–VII вв. до н.э. Это противоречит результатам
радиоуглеродных анализов деревянного сооружения рассматриваемого комплекса, согласно которым
курган относится к концу IX – началу VIII в. до н.э. В свете новых аспектов исследования ставится
вопрос о необходимости пересмотра результатов естественно-научного подхода и предлагается провести всесторонний анализ археологических материалов VIII –начала VI в. до н.э.
Zborník Slovenského národného múzea CXIII, Archeológia 29, 2019
Abstract: Simply a fascination with the West, or something else? On the Hallstatt influences on t... more Abstract: Simply a fascination with the West, or something else? On the Hallstatt influences on the Vekerzug culture, using the example of the cemetery in Eger-Nagy Eged (Eastern Hungary). In the present study, we deal with the issue of Hallstatt influences on the Vekerzug culture, using the example of finds from the as yet unpublished cemetery in Eger-Nagy Eged, which we can observe during the entire Ha D period in the eastern Carpathian region. In the Vekerzug culture, we can associate with the Eastern Hallstatt culture the occurrence of certain types of jewellery and clothing fittings, weapons, parts of horse harnesses and toilet instruments, and many pottery shapes in particular. These influences from the eastern Hallstatt cultural milieu, and from the Central and Eastern Balkans, on the Vekerzug culture, are traditionally quite underestimated compared to eastern influences. The significant importance of items of the Hallstatt type lies not only in opportunities for dating them, but these in certain areas of distribution of the Vekerzug culture also help understand interactions between the Eastern Hallstatt and the Vekerzug culture, since the newer results of analysis, mainly into cemeteries from southwestern Slovakia and the Danube Bend, provide evidence that both cultures co-existed and did not follow on from each other.
Keywords: Eastern Hungary, Southwestern Slovakia, Eger-Nagy Eged, Modrany, Bučany, Hallstatt and Early La Tène Periods, Vekerzug culture, Eastern Hallstatt culture, jewellery, weapons, horse harness, ceramic
XXV Сохранение и изучение культурного наследия Алтая. Барнаул, 2019.
The article presents the issues of cultural and chronological interpretation of the bone and cani... more The article presents the issues of cultural and chronological interpretation of the bone and canine plaques, which are one of the most significant indicators, characterized the transition from the late Bronze Age to the Early Iron Age. As a result of viewing the materials, it was established, that these decorations could be folded on the basis of the Late Bronze Age cultural layers in the south of Eastern Europe in X–VIIIth c. BC, and they spread in a short time to the east and west of the Eurasian steppes within VIIIth c. BC. Among them, an important place is occupied by the bridle sets of chambers No.1 and 26 of the Arzhan-1 complex, containing the most developped variants of the plaques ornamented bridle. The date of kurgan was determined by radicarbon analyzes to the turn of the IX–VIII. c. BC., however, the Middle Eastern, Eastern European and Central European analogies, relating to the middle – third quarter of VIIIth c. BC, are encouraged to overestimate the cultural and chronological definition of these decorations.
Európa őskori történetének, mai népeinek kialakulásában rendkívül fontos és talán az egyik legtöb... more Európa őskori történetének, mai népeinek kialakulásában rendkívül fontos és talán az egyik legtöbb vitát kiváltó időszak a
Kr. e. 9-7. század. Különösen a késő Urnamezős-, majd a Hallstatt-kör területén az anyagi- és a szellemi kultúrában egyaránt
jelentős változások tapasztalhatók. Azonban e folyamatok idejét, jellegét tekintve jelentősen eltér a kutatók véleménye. Sem az
időrendi, sem a helyi továbbfejlődés – vagy a bevándorlás kérdésében nem sikerült még egységes álláspontot kialakítani.
Olyan egyszerűnek tűnő kérdésekben is a legkülönbözőbb nézetek ütköznek össze, mint például a korszak legjellemzőbbnek
mondható leletei, a lószerszámok hol készültek: helyi imitációk, vagy eszközeikkel, szokásaikkal együtt érkező, új
népcsoportok megjelenését bizonyító területidegen gyártmányok. Az egyre élesebben felmerülő történeti alapkérdések
megválaszolásához kézenfekvő módon éppen az archeometriai vizsgálatok segítségével kaphatunk új szempontokat jelentő,
bizonyító erejű adatokat. Azonban a tényszerű, mért értékek értelmezése, azok korlátainak felmérése sem minden esetben
egyszerű, mint erre a tanulmányunkban is megpróbálunk rávilágítani. Vizsgálataink során ezért a szokásos, az alapanyag- és
formai párhuzamok mellett arra is kerestük a választ: mi lehet az oka az eddigi mérések rendkívül szórt értékeinek, milyen
módon és mennyire csoportosíthatók, értékelhetők a már rendelkezésünkre álló elemzési adatok, melyekből a mellékelt
táblázatunkba közel 1200 adatsort gyűjtöttünk össze. Munkánkhoz a Kr. e. 9-7. század legjellegzetesebb, a fegyverzethez,
illetve a ló kantárzatához tartozó, öt olyan különböző típusú, de azonos módon, öntéssel készült bronztárgyat, a Dunaföldvár
környékén előkerült zabla oldaltagot, a kakasdi hüvelyvéget, valamint a regölyi halom leletanyagai közül két kereszt alakú
szíjelosztót, egy szíjkarikát és egy zabla akasztópecket választottunk ki, amelyek átfogják az egész időszakot és jó
párhuzamokkal rendelkeznek, lehetőleg lefedve egyben a szóba jöhető terület legnagyobb részét is. A hagyományos régészeti
szempontú összehasonlításokat a gondosan megtervezet archeometriai vizsgálatokkal egészítettük ki és kellő kontroll,
valamint kritika mellett használtuk fel a felhalmozott anyagvizsgálati eredményeket. Ennek eredményeként egyételműen
kirajzolódott, hogy az általunk kutatott Kárpát-medencei tárgyak közvetlen formai párhuzamai az Észak-Kaukázus, ÉszakIrán és a velük határos közép-ázsiai régióban figyelhetők meg, míg a csak morfológiailag hasonló darabok úgy nyugatra,
mind keletre is jóval szélesebb körben elterjedtek. Ez a mostani vizsgálataink eredményei alapján is megerősítve arra mutat,
hogy az Észak-Kaukázus, Észak-Irán és a velük határos sztyeppe övezetéből a Kr. e. 8–7. században kiinduló kirajzások nem
csak nyugaton Európa, de keleti irányban a közép-ázsiai népek kultúrájára is hasonlóan erős hatással voltak.
The Arzhan-1 kurgan plays a very important role in the research regarding the early Scyt-hian age... more The Arzhan-1 kurgan plays a very important role in the research regarding the early Scyt-hian age in Inner Asia and Kazakhstan. To begin with, it is one of the earliest monument to demonstrate the developed Scythian Triad. In the article, the authors will be examining the unusually structured bronze horse-bit found in the central chamber of the kurgan. The external ring of one of the parts of this bit seems to be of an elongated stirrup shape with signs of a supplementary hole. A thorough examination of the object has revealed that the two pieces of the bit are completely different from each other, not only in form but as regards their chemical composition as well. The part with rectangular relief designs in two or more rows along one side of the mouthpiece, is similar to the sets of horse trappings of the classical Novocherkassk type and early Zhabotin period in Eastern Europe dating from the end of 8 th-the first half of 7 th c. BC. Bronze horse bits with the "pawn shaped" external ring known from Tuva and the mountainous and foothill regions of Altai, at first sight seem similar to the presented form, but were found in the so-called Y-shaped side-structures. When studying their structural characteristics , experts determined that this type of bit and side structure is presumably an imitation of the structure of the inflexible horse-bits. Taking into account all the examined data, the location of the bit within the tomb and the circumstances of the kurgan's excavation, it becomes obvious that the system of relationships characteristic of the Tuva region, the neighboring and further areas in the Scythian Age had begun to develop already in the Arzhan Era.
II. Международная конференция "Современные решения актуальных проблем евразийской археологии". Ба... more II. Международная конференция "Современные решения актуальных проблем евразийской археологии". Барнаул, 4-6 сентября 2018 г.
In: II Виноградовские чтения. Материалы Международной научно-практической конференции (7 апреля 2018 г.). Армавир , 2018
УДК 9 (с) 16 ББК 63.3 (2Р37) В 49 Печатается по решению кафедры всеобщей и отечественной истории ... more УДК 9 (с) 16 ББК 63.3 (2Р37) В 49 Печатается по решению кафедры всеобщей и отечественной истории АГПУ и Кавказоведческой Школы В.Б. Виноградова. Ответственный редактор доктор исторических наук, профессор С.Л. Дударев. II Виноградовские чтен я // Матер алы Международной научно-практ ческой конференц (Арма р, АГПУ, 7 апреля 2018 г.). -Арма р: Д зайн студ я Б, 2018. -224 с.; л.
Uploads
Papers by Horváth Veronika
в царстве Шан (XIII в. до н.э.) лошади и колесничный комплекс представляют особый интерес. Процесс оформления
конского снаряжения и его эволюция прослеживается там на протяжении трех тысячелетий, о чем в Китае с эпохи поздней бронзы сохранилось большое количество письменных источников. В значительном количестве на севере
Китая представлены и захоронения скотоводов. В последние годы на территории Северного Китая и Синьцзяна
выполняются археозоологические исследования. Комплексный анализ разноплановых источников позволяет внести
существенные коррективы в традиционные представления об освоении лошади в Китае: 1) судя по письменным источникам и археологическим данным, у некоторых групп «кочевников-варваров» на границах Китая колесницы появились даже раньше, чем в царстве Шан, и сохранялись до II в. до н.э. Наиболее ярко это проявилось в погребальном обряде западных жунов (культура янлан); 2) в Китае, как и в Передней Азии, верховая езда была известна уже
на начальном этапе, и, как правило, практиковалась только в исключительных ситуациях. Вплоть до V в. до н.э.
верховая езда в Китае не была распространена и в китайских царствах не использовалась при ведении войн. Переход к коннице произошел лишь перед лицом непосредственной угрозы от конных кочевников. В Китае этот процесс
реформации начался в северных царствах Китая в конце IV в. до н.э., однако, в процентном отношении конница
долгое время составляла лишь малую часть китайской армии. Число всадников в армии Китая в разы выросло лишь
во II в. до н.э., когда появилась реальная угроза со стороны почти одновременно возникшей кочевой империи хунну.
A Kr. e. (IX)VIII-VII. század folyamán a Kaukázus és Elő-Ázsia területéről kiindulva újabb kulturális és technológiai hatások terjedtek el, kiváltképp keleti irányba, az ázsiai sztyeppezónán keresztül egészen Kínáig. Ezen
folyamat egyik sarokpontjának tekinthető Tuvában a kora szkíta kor hajnalán – a kutatás jelenlegi állása szerint a Kr. e. VIII. század vége felé – kialakuló Aldy-Bel’-kultúra és az úgynevezett arzsani típusú komplexumok, temetkezési és emlékhelyek megjelenése. Ebben a cikkben a Turán–Ujuk-medencében elhelyezkedő Csinge-Tej I komplexum kerül bemutatásra, amely magába foglalja az Aldy-Bel’-kultúra és az arzsani típusú kurgános temetkezések jellegzetességeit. A 2008 és 2019 között zajlott kutatások főként a kurgánt körbevevő kősánc, illetve a kurgán palástja stratigráfai felépítésének megfigyelésére koncentráltak. Ennek során a kősánc alól két, lószerszámot és fegyverövalkatrészeket tartalmazó kincslelet bukkant fel, valamint a kősánc és a halom széle közötti területen
hét kísérő harcos sírja került elő. A halottak részben a helyi temetkezési rítus szerint, részben a helyi és környező régiók korszakra jellemző tárgytípusaival voltak nyugalomra helyezve, így a sírok datálása a Kr. e. VII. század második fele és a Kr. e. VI. század eleje közé tehető. 2017-ben a feltárási munkálatokon jelen cikk szerzőjének is alkalma nyílt részt venni, ezért erről rövidebb visszaemlékezésszerű élménybeszámoló készült, időrendben beillesztve az I. komplexum tudományos hangú kutatástörténetébe.
типов изображений оленя.
found near the village. Batina (Western Croatia) at the beginning of the 20th century. The objects are embellished with a four-rayed solar sign. Due to the inaccuracy of the present illustrations and the emerging issues of chronology of the unusually ornamented strapdividers, a detailed analysis became necessary. It has been argued that the origin of the fourrayed rhombus motif is clearly traced in Urartian-Assyrian art. During the analyzes, two types of images were separated, gradually distributed in different periods and in different regions of the Eurasian steppes. The form without a dot in the middle of the motif is noted in burials of the Preclassical horizon (mid – end of the 8th c. BC) and in the monuments, containing riding bridle sets, draft sets, and weapons of Classical Novocherkassk and Early Zhabotin horizons (the last third of the 8th – the first half of the 7th c. BC) in the south of Eastern Europe. Solar signs with a dot in the middle were found in the Early Scythian time burial mounds of the North Caucasus, on the left bank of the Dniepr, and in the eastern Eurasian steppes at the end of the 7th – first half of the 6th c. BC. On the basic of the periodization of the Eastern
European materials, it is assumed, that the presence of harness strap-dividers with a solar sign in the south of the Carpathian Basin can be dated not earlier than the last third of the 8th c. BC.
bridle plates found in the vicinities of the town of Békéssámson in Southeastern
Hungary. Considering the analogies to the plates discovered at the sites in Croatia, Serbia
and the Northwestern Caucasus, accompanying finds and circumstances surrounding
the finds were carefully examined. As a result, we come to the conclusion that the bronze
object, studied by the authors cannot be dated earlier than the beginning – the first half
of the 7th c. BC. While carefully examining small parts of the find, attention is paid to
insufficiency of typology of the horse bridle details and terminology used for describing
their functional purpose.
В статье представлены результаты изучения находок из камеры №31 кургана Аржан-1–десять лошадей, захороненных вместе с уздечными наборами. Рядом с конями №1, 6–10 лежали нижние
клыки кабана с просверленными отверстиями. Ближайшие аналогии таким находкам известны на
юге степной зоны Средней Азии, а также в памятниках VII в. до н.э. Северного Кавказа и Украинской
лесостепи. Во рту третьей лошади найдены бронзовые двучастные удила с грызлами, украшенными двухрядным прямоугольным рельефом. Подобные удила встречаются среди уздечных комплектов классического новочеркасского типа и раннежаботинского горизонта Восточной Европы конца
VIII–VII в. до н.э. Опираясь на анализ признаков и обстоятельства находок, автор констатирует, что
камера №31 не может датироваться ранее рубежа VIII–VII вв. до н.э. Это противоречит результатам
радиоуглеродных анализов деревянного сооружения рассматриваемого комплекса, согласно которым
курган относится к концу IX – началу VIII в. до н.э. В свете новых аспектов исследования ставится
вопрос о необходимости пересмотра результатов естественно-научного подхода и предлагается провести всесторонний анализ археологических материалов VIII –начала VI в. до н.э.
Keywords: Eastern Hungary, Southwestern Slovakia, Eger-Nagy Eged, Modrany, Bučany, Hallstatt and Early La Tène Periods, Vekerzug culture, Eastern Hallstatt culture, jewellery, weapons, horse harness, ceramic
Kr. e. 9-7. század. Különösen a késő Urnamezős-, majd a Hallstatt-kör területén az anyagi- és a szellemi kultúrában egyaránt
jelentős változások tapasztalhatók. Azonban e folyamatok idejét, jellegét tekintve jelentősen eltér a kutatók véleménye. Sem az
időrendi, sem a helyi továbbfejlődés – vagy a bevándorlás kérdésében nem sikerült még egységes álláspontot kialakítani.
Olyan egyszerűnek tűnő kérdésekben is a legkülönbözőbb nézetek ütköznek össze, mint például a korszak legjellemzőbbnek
mondható leletei, a lószerszámok hol készültek: helyi imitációk, vagy eszközeikkel, szokásaikkal együtt érkező, új
népcsoportok megjelenését bizonyító területidegen gyártmányok. Az egyre élesebben felmerülő történeti alapkérdések
megválaszolásához kézenfekvő módon éppen az archeometriai vizsgálatok segítségével kaphatunk új szempontokat jelentő,
bizonyító erejű adatokat. Azonban a tényszerű, mért értékek értelmezése, azok korlátainak felmérése sem minden esetben
egyszerű, mint erre a tanulmányunkban is megpróbálunk rávilágítani. Vizsgálataink során ezért a szokásos, az alapanyag- és
formai párhuzamok mellett arra is kerestük a választ: mi lehet az oka az eddigi mérések rendkívül szórt értékeinek, milyen
módon és mennyire csoportosíthatók, értékelhetők a már rendelkezésünkre álló elemzési adatok, melyekből a mellékelt
táblázatunkba közel 1200 adatsort gyűjtöttünk össze. Munkánkhoz a Kr. e. 9-7. század legjellegzetesebb, a fegyverzethez,
illetve a ló kantárzatához tartozó, öt olyan különböző típusú, de azonos módon, öntéssel készült bronztárgyat, a Dunaföldvár
környékén előkerült zabla oldaltagot, a kakasdi hüvelyvéget, valamint a regölyi halom leletanyagai közül két kereszt alakú
szíjelosztót, egy szíjkarikát és egy zabla akasztópecket választottunk ki, amelyek átfogják az egész időszakot és jó
párhuzamokkal rendelkeznek, lehetőleg lefedve egyben a szóba jöhető terület legnagyobb részét is. A hagyományos régészeti
szempontú összehasonlításokat a gondosan megtervezet archeometriai vizsgálatokkal egészítettük ki és kellő kontroll,
valamint kritika mellett használtuk fel a felhalmozott anyagvizsgálati eredményeket. Ennek eredményeként egyételműen
kirajzolódott, hogy az általunk kutatott Kárpát-medencei tárgyak közvetlen formai párhuzamai az Észak-Kaukázus, ÉszakIrán és a velük határos közép-ázsiai régióban figyelhetők meg, míg a csak morfológiailag hasonló darabok úgy nyugatra,
mind keletre is jóval szélesebb körben elterjedtek. Ez a mostani vizsgálataink eredményei alapján is megerősítve arra mutat,
hogy az Észak-Kaukázus, Észak-Irán és a velük határos sztyeppe övezetéből a Kr. e. 8–7. században kiinduló kirajzások nem
csak nyugaton Európa, de keleti irányban a közép-ázsiai népek kultúrájára is hasonlóan erős hatással voltak.
в царстве Шан (XIII в. до н.э.) лошади и колесничный комплекс представляют особый интерес. Процесс оформления
конского снаряжения и его эволюция прослеживается там на протяжении трех тысячелетий, о чем в Китае с эпохи поздней бронзы сохранилось большое количество письменных источников. В значительном количестве на севере
Китая представлены и захоронения скотоводов. В последние годы на территории Северного Китая и Синьцзяна
выполняются археозоологические исследования. Комплексный анализ разноплановых источников позволяет внести
существенные коррективы в традиционные представления об освоении лошади в Китае: 1) судя по письменным источникам и археологическим данным, у некоторых групп «кочевников-варваров» на границах Китая колесницы появились даже раньше, чем в царстве Шан, и сохранялись до II в. до н.э. Наиболее ярко это проявилось в погребальном обряде западных жунов (культура янлан); 2) в Китае, как и в Передней Азии, верховая езда была известна уже
на начальном этапе, и, как правило, практиковалась только в исключительных ситуациях. Вплоть до V в. до н.э.
верховая езда в Китае не была распространена и в китайских царствах не использовалась при ведении войн. Переход к коннице произошел лишь перед лицом непосредственной угрозы от конных кочевников. В Китае этот процесс
реформации начался в северных царствах Китая в конце IV в. до н.э., однако, в процентном отношении конница
долгое время составляла лишь малую часть китайской армии. Число всадников в армии Китая в разы выросло лишь
во II в. до н.э., когда появилась реальная угроза со стороны почти одновременно возникшей кочевой империи хунну.
A Kr. e. (IX)VIII-VII. század folyamán a Kaukázus és Elő-Ázsia területéről kiindulva újabb kulturális és technológiai hatások terjedtek el, kiváltképp keleti irányba, az ázsiai sztyeppezónán keresztül egészen Kínáig. Ezen
folyamat egyik sarokpontjának tekinthető Tuvában a kora szkíta kor hajnalán – a kutatás jelenlegi állása szerint a Kr. e. VIII. század vége felé – kialakuló Aldy-Bel’-kultúra és az úgynevezett arzsani típusú komplexumok, temetkezési és emlékhelyek megjelenése. Ebben a cikkben a Turán–Ujuk-medencében elhelyezkedő Csinge-Tej I komplexum kerül bemutatásra, amely magába foglalja az Aldy-Bel’-kultúra és az arzsani típusú kurgános temetkezések jellegzetességeit. A 2008 és 2019 között zajlott kutatások főként a kurgánt körbevevő kősánc, illetve a kurgán palástja stratigráfai felépítésének megfigyelésére koncentráltak. Ennek során a kősánc alól két, lószerszámot és fegyverövalkatrészeket tartalmazó kincslelet bukkant fel, valamint a kősánc és a halom széle közötti területen
hét kísérő harcos sírja került elő. A halottak részben a helyi temetkezési rítus szerint, részben a helyi és környező régiók korszakra jellemző tárgytípusaival voltak nyugalomra helyezve, így a sírok datálása a Kr. e. VII. század második fele és a Kr. e. VI. század eleje közé tehető. 2017-ben a feltárási munkálatokon jelen cikk szerzőjének is alkalma nyílt részt venni, ezért erről rövidebb visszaemlékezésszerű élménybeszámoló készült, időrendben beillesztve az I. komplexum tudományos hangú kutatástörténetébe.
типов изображений оленя.
found near the village. Batina (Western Croatia) at the beginning of the 20th century. The objects are embellished with a four-rayed solar sign. Due to the inaccuracy of the present illustrations and the emerging issues of chronology of the unusually ornamented strapdividers, a detailed analysis became necessary. It has been argued that the origin of the fourrayed rhombus motif is clearly traced in Urartian-Assyrian art. During the analyzes, two types of images were separated, gradually distributed in different periods and in different regions of the Eurasian steppes. The form without a dot in the middle of the motif is noted in burials of the Preclassical horizon (mid – end of the 8th c. BC) and in the monuments, containing riding bridle sets, draft sets, and weapons of Classical Novocherkassk and Early Zhabotin horizons (the last third of the 8th – the first half of the 7th c. BC) in the south of Eastern Europe. Solar signs with a dot in the middle were found in the Early Scythian time burial mounds of the North Caucasus, on the left bank of the Dniepr, and in the eastern Eurasian steppes at the end of the 7th – first half of the 6th c. BC. On the basic of the periodization of the Eastern
European materials, it is assumed, that the presence of harness strap-dividers with a solar sign in the south of the Carpathian Basin can be dated not earlier than the last third of the 8th c. BC.
bridle plates found in the vicinities of the town of Békéssámson in Southeastern
Hungary. Considering the analogies to the plates discovered at the sites in Croatia, Serbia
and the Northwestern Caucasus, accompanying finds and circumstances surrounding
the finds were carefully examined. As a result, we come to the conclusion that the bronze
object, studied by the authors cannot be dated earlier than the beginning – the first half
of the 7th c. BC. While carefully examining small parts of the find, attention is paid to
insufficiency of typology of the horse bridle details and terminology used for describing
their functional purpose.
В статье представлены результаты изучения находок из камеры №31 кургана Аржан-1–десять лошадей, захороненных вместе с уздечными наборами. Рядом с конями №1, 6–10 лежали нижние
клыки кабана с просверленными отверстиями. Ближайшие аналогии таким находкам известны на
юге степной зоны Средней Азии, а также в памятниках VII в. до н.э. Северного Кавказа и Украинской
лесостепи. Во рту третьей лошади найдены бронзовые двучастные удила с грызлами, украшенными двухрядным прямоугольным рельефом. Подобные удила встречаются среди уздечных комплектов классического новочеркасского типа и раннежаботинского горизонта Восточной Европы конца
VIII–VII в. до н.э. Опираясь на анализ признаков и обстоятельства находок, автор констатирует, что
камера №31 не может датироваться ранее рубежа VIII–VII вв. до н.э. Это противоречит результатам
радиоуглеродных анализов деревянного сооружения рассматриваемого комплекса, согласно которым
курган относится к концу IX – началу VIII в. до н.э. В свете новых аспектов исследования ставится
вопрос о необходимости пересмотра результатов естественно-научного подхода и предлагается провести всесторонний анализ археологических материалов VIII –начала VI в. до н.э.
Keywords: Eastern Hungary, Southwestern Slovakia, Eger-Nagy Eged, Modrany, Bučany, Hallstatt and Early La Tène Periods, Vekerzug culture, Eastern Hallstatt culture, jewellery, weapons, horse harness, ceramic
Kr. e. 9-7. század. Különösen a késő Urnamezős-, majd a Hallstatt-kör területén az anyagi- és a szellemi kultúrában egyaránt
jelentős változások tapasztalhatók. Azonban e folyamatok idejét, jellegét tekintve jelentősen eltér a kutatók véleménye. Sem az
időrendi, sem a helyi továbbfejlődés – vagy a bevándorlás kérdésében nem sikerült még egységes álláspontot kialakítani.
Olyan egyszerűnek tűnő kérdésekben is a legkülönbözőbb nézetek ütköznek össze, mint például a korszak legjellemzőbbnek
mondható leletei, a lószerszámok hol készültek: helyi imitációk, vagy eszközeikkel, szokásaikkal együtt érkező, új
népcsoportok megjelenését bizonyító területidegen gyártmányok. Az egyre élesebben felmerülő történeti alapkérdések
megválaszolásához kézenfekvő módon éppen az archeometriai vizsgálatok segítségével kaphatunk új szempontokat jelentő,
bizonyító erejű adatokat. Azonban a tényszerű, mért értékek értelmezése, azok korlátainak felmérése sem minden esetben
egyszerű, mint erre a tanulmányunkban is megpróbálunk rávilágítani. Vizsgálataink során ezért a szokásos, az alapanyag- és
formai párhuzamok mellett arra is kerestük a választ: mi lehet az oka az eddigi mérések rendkívül szórt értékeinek, milyen
módon és mennyire csoportosíthatók, értékelhetők a már rendelkezésünkre álló elemzési adatok, melyekből a mellékelt
táblázatunkba közel 1200 adatsort gyűjtöttünk össze. Munkánkhoz a Kr. e. 9-7. század legjellegzetesebb, a fegyverzethez,
illetve a ló kantárzatához tartozó, öt olyan különböző típusú, de azonos módon, öntéssel készült bronztárgyat, a Dunaföldvár
környékén előkerült zabla oldaltagot, a kakasdi hüvelyvéget, valamint a regölyi halom leletanyagai közül két kereszt alakú
szíjelosztót, egy szíjkarikát és egy zabla akasztópecket választottunk ki, amelyek átfogják az egész időszakot és jó
párhuzamokkal rendelkeznek, lehetőleg lefedve egyben a szóba jöhető terület legnagyobb részét is. A hagyományos régészeti
szempontú összehasonlításokat a gondosan megtervezet archeometriai vizsgálatokkal egészítettük ki és kellő kontroll,
valamint kritika mellett használtuk fel a felhalmozott anyagvizsgálati eredményeket. Ennek eredményeként egyételműen
kirajzolódott, hogy az általunk kutatott Kárpát-medencei tárgyak közvetlen formai párhuzamai az Észak-Kaukázus, ÉszakIrán és a velük határos közép-ázsiai régióban figyelhetők meg, míg a csak morfológiailag hasonló darabok úgy nyugatra,
mind keletre is jóval szélesebb körben elterjedtek. Ez a mostani vizsgálataink eredményei alapján is megerősítve arra mutat,
hogy az Észak-Kaukázus, Észak-Irán és a velük határos sztyeppe övezetéből a Kr. e. 8–7. században kiinduló kirajzások nem
csak nyugaton Európa, de keleti irányban a közép-ázsiai népek kultúrájára is hasonlóan erős hatással voltak.