Vilnius
Település ismertető
A szavazás jelenlegi állása:
Vilnius
Szavazatszám: 0
Hivatalos honlap: www.vilnius.lt
Leírás [szerkeszt]
A város Litvánia legnagyobb és legszebb városa (utóbbi rangért talán Kaunas versenghet még vele), ám a másik két balti főváros mögött csak a harmadik helyet érdemli meg. Ennek oka egyrészt a tengertől való távolság, másrészt Rigával és főleg Tallinnal szemben a látnivalók relatív hiánya.
A történelmi múltja Vilniusnak is igen tiszteletre méltó: a XIV. századi alapítás óta az ország központja. Ennek megfelelően, illetve azért, mert a pusztító háborúk viszonylag megkímélték, szép, homogén és kiterjedt óvárosa van, amiből azonban hiányoznak az igazán jellegzetes épületek (leginkább egy jó nagy vár vagy kastély). Templomokat szép számmal találunk (néhol szó szerint egymást érik), és bár a legtöbbjük a magyar látogató számára talán kevéssé érdekes barokk építmény, igazi különlegességeket is találni köztük: ortodox templomokat és persze elsősorban a téglagótika remekeit (Szent Anna templom).
Persze az eredetileg hangulatos várost a bolsevista uralom rettenetesen megviselte: az óvároson kívüli hatalmas gyűrű egy borzalmas homogén lakótelep-massza, de még a belső részen is elképesztően elhanyagolt házakat (főleg belső udvarokat) látni. Nem csak az épített környezet minősége hagy kívánni valót maga után: a szovjet uralom jelképei is időről-időre meghökkentik az ettől jócskán elszokott járókelőt. Ennek ellenére az elmúlt csaknem két évtized alatt szépen fejlesztették, kezd (de még csak kezd) európai várossá válni. Hiányzanak azonban az igazi éttermek (ami rossz), és nincsenek még jelen a nagy nemzetközi cégek (ami jó).
A tömegközlekedés gyakorlatilag hasonló a pestihez, vagy némileg rosszabb (főleg ami a járműpark állapotát illeti), ám vigasztaljon bennünket, hogy gyakorlatilag az összes látnivalót be tudjuk járni gyalog kényelmesen, ha a belvárosban sikerül megszállnunk. Turistabérletet, látogatói kártyát vagy más hasonlót nem nagyon éri meg venni, mert a legtöbb látnivaló (főleg a templomok) ingyenesek, a többi meg vagy nem érdekes (pl. szépművészeti múzeum), vagy elég olcsó.
Összességében Vilniust mindenképpen érdemes megnézni, ha a Baltikumban jár az ember (még ha egy kis kitérőt kell is érte tenni a tengerparti útvonalról), ám másfél-két napnál több időt nem igényel, sőt, akár egy tartalmas nap alatt is bejárhatjuk a lényeget.
Látnivalók
Katedrális tér
Vilnius
Valószínűleg minden városnéző körút innen kezdődik: gyakorlatilag az összes nevezetesség elérhető gyalog legfeljebb 15-20 perces sétával. A nagy kiterjedésű, díszburkolattal ellátott tér nevét a közepén lévő Katedrálisról kapta. Érdemes itt megnézni még az eredetileg erődtoronyként épített különálló harangtornyot (belülről nem látogatható), a városalapító Gediminas nagyherceg igen impresszív szobrát, illetve a Katedrális mögötti (2007-es látogatásunkkor felújítás alatt álló, 2009-re befejezni tervezett) uralkodói palotát.
Tipikusan turistáknak való „attrakció” a harangtorony és a Katedrális közt körülbelül félúton a tér díszburkolatába helyezett kőlap, a „titokzatos csodajel” (stebuklas). Ha ráállunk, és háromszor körbefordulunk jobbra becsukott szemmel, akkor a titkos kívánságunk garantáltan teljesülni fog…
Az épített látnivalókon túl a főtér varázsához a nyüzsgés, kitelepedett árusok is hozzátartoznak. Összességében kellemes hely.
Katedrális
Vilnius
Vilnius egyik fő látványossága meglehetősen felemás érzéseket ébreszt a látogatóban: mintha csak egy ízlésficamos újgazdag találta volna ki az ötletet, hogy egy ókori görög templomra emlékeztető bazilikát húzzanak fel a fővárosban. Persze nem mindig ebben a formában nézett ki: a már ősidőktől szentélyként használt helyen egykor az errefelé szokásos téglagótikus templom állt, amely a XVIII. században nyerte a mai formáját. A szovjet időkben – a nagy Szovjetunióban nem egyedülálló módon – koncertteremmé alakították.
Belülről sokkal szokványosabban néz ki, egy nagyobb, dísztelenebb magyarországi templom is lehetne. Több arisztokrata és híresség nyugszik benne (az altemplom területén ismeretlen helyen Nagy Vytautas herceg, az egyik legfontosabb történelmi uralkodójuk). Érdemes megnézni az oldalkápolnákat: némelyik (főleg a Kázmér-kápolna) jellegzetesen barokk módon túldíszített.
Három Kereszt Hegye
Vilnius
A Neris folyó partján álló dombocska tetejére felmászva alighanem az egyik legszebb panoráma nyílik a városra.
Nevét a tetején álló három nagy keresztről kapta. A Gellérthegy-párhuzamot az is erősíti, hogy az egyik magyarázat szerint a pogány litvánok annak idején itt öltek meg térítő szerzeteseket, és az ő emléküket őrzik a keresztek. Nekem egyébként jobban tetszett egy másik ok-adó monda: eszerint a várost ostromló német lovagoknak óhajtották az ostromlottak tudomására hozni a keresztek felállításával ezen a látványos helyen, hogy íme ők is keresztények (egyébként eredménytelenül, mert jól elfoglalták őket). Akárhogy is legyen, az eredeti keresztek már nincsenek meg. A XX. század elején felállított „új” vaskereszteket is lerombolták a kommunisták, a mostani betonkeresztek 1989-ből valók.
Sajnos a domb eléggé elhanyagolt, piszkos (ebben is hasonlít a Gellérthegyre), de ennek ellenére a kilátás miatt érdemes felmenni, sőt, talán épp ezzel kezdeni a városnéző túrát.
Péter-Pál templom
Vilnius
A városközponttól relatíve távolabb eső (gyakorlatilag két villamosmegálló, így gyalog sem túl messzi) nagy templom az útikönyvünk szerint a város legfontosabb (!!) látnivalója. Nos, kívülről mi ezt egyáltalán nem láttuk igazolva, gyakorlatilag éppen olyan barokk templom, mint amilyenből tucatszám találunk hasonlót Litvániában és egész Európában. Minthogy egyszer sem találtuk nyitva, így a „csodálatos, egyedülálló stukkókat” nem tudtuk megnézni. Ha valakinek sikerül, várjuk a beszámolót ;)
Étel-ital
Cepelinai
Vilnius
A leginkább szlovák knédlire emlékeztető burgonyatésztába darált disznóhúst, olykor túrót töltenek. Nevét onnan kapta, hogy alakja kísértetiesen hasonlít az egykori Zeppelinekre (vagy akár egy rugby-labdára). A nagyméretű gombócból általában kettőt szolgálnak fel, tejszínes szósszal leöntve. Összességében olyan ízű, mintha túrógombócba túró helyett töltött káposzta töltelékét töltenék. Laktató, de a magyar ízlésnek talán kissé alulfűszerezett, ízetlen. A helyi sör jól passzol hozzá.
Egyéb
Rasu temető
Vilnius
Ez a temető olyan hely vilniusban, amelyet az útikönyvek nem igazán reklámoznak, pedig egy városról akkor alkothatunk teljes képet, ha a nyugvóhelyet is felkeressük. Az egyéb látnivalóktól eltérően ez persze nem az óvárosban van, hanem onnan néhány kilométerre Keletre (a Hajnalpír-kaputól induló egyik busszal két megálló, ha jól emlékszem).
A sírkert elülső, elkülönített részén katonás fegyelemben álló sírkövek találhatóak – mivel leírás nem volt, a körülményekből arra következtettünk, hogy a két világháború közti litván szabadságharcosok nyugodhatnak itt (utóbb szemmel láthatóan megrongálták a köveket – alighanem a kommunisták). A temető különlegessége még, hogy anyja sírjánál itt temették el Pilsudsky lengyel marsall szívét (a kérdéses sírt nem sikerült meglelnünk).
Kultúra
Mindaugas király megkoronázása nemzeti ünnep
Vilnius
A livtán függetlenség napja mellett (amelyből kettő is van) a legfontosabb nemzeti ünnepük. Igazi látványosság a turista számára: a litvánok szemmel láthatóan – és füllel halhatóan – szeretik megadni a módját az ünneplésnek (ebben nyilván közrejátszik az a tény, hogy állandóan elnyomta őket valaki, így alig tudtak történelmükben szabadon ünnepelni).
Az ünnep apropójául az a – magyar szemmel kissé megmosolygtató – tény szolgál, hogy Mindaugas fejedelmet 1251-ben az ország első és egyetlen (!) királyává koronázták (őt követően a lengyel perszonálunió miatt nagyhercegek uralkodtak). Az eseményre valószínűleg a liskiavai koronázódombon került sor.
A történelmi büszkeséggel eltelt litvánok ezen a napon (illetve már előző este is) buszokkal sereglenek szerte az országból a fővárosba, ahol mindenféle rendezvények várják őket – kissé a mi május 1-i majálisainkhoz hasonló hangulatban.
A legérdekesebb ezek közül az óvárosi Sereikiskiu parkban (a Gediminas-domb tövében) tartott „nemzeti kórustalálkozó”. A népdalok (dainas) a litvánoknál nem egyszerű folklórhagyomány, hanem a nemzeti öntudat nagyon erős eleme: az elnyomás évtizedei (századai?) alatt a vallás mellett egyedül az énekek tartották bennük a lelket. Most, a felszabadulás után ezért szinte minden gyerek és felnőtt teli torokkal fújja őket, amikor alkalom nyílik rá – márpedig a Mindaugas-ünnepnek alighanem épp ez az egyik fő célja. A parkban kisebb-nagyobb, szigorúan népviseletbe öltözött csoportok fognak spontán éneklésbe (olykor nem is a közönség, hanem önmaguk szórakoztatására). A vidám forgatagnak egészen különös hangulata van, feltétlenül érdemes körülnézni, ha ezen a napon Vilniusban vagyunk (mondjuk elég nehéz is lenne kikerülni ;) ).
Egyetem
Vilnius
A legjelentősebb világi építmény tulajdonképpen egy egész épületegyüttes az Universiteto-Skato-Pilies-Sv. Jono utcák határolta tömbben, ahol a gótikától a klasszicistáig valamennyi fontos építészeti stílus megjelenik.
A Báthory István (mint lengyel király) által alapított intézmény a litván-lengyel államban a krakkói után második legrégibb egyeteme, amely a litván nemzettudat fontos letéteményese volt az évszázadok során. Különféle zegzugos udvarok és folyosók rendszeréről van szó, ahová napközben szabadon be lehet járni. Leglátványosabb talán a Nagy Udvar az innen nyíló János-templommal együtt, valamint az Universiteto túloldaláról nyíló Alumnatas hangulatos, boltíves udvara, ahol még egy kávézót is berendeztek.
Szállás
LITINTERP Guest House
Vilnius
A több városban is szállásokat fenntartó hálózat általában amolyan fiatalos Youth Hostel jellegű szobákat kínál, ám Vilniusban létezik apartmanjuk is – mi ebben laktunk. A bejelentkezés, adminisztráció a központi irodában történik (Bernardinu 7.), a szállás maga a Latako gatvén van, a Pilies gatvé sétálóutca egyik keresztutcájában (mindkettő az óvárosban található).
Tipikus, tágas apartman fürdőszobával és kis konyhasarokkal, ahol nem csak mindenféle konyhai eszköz, hanem teafű, cukor, fűszerek is találhatóak. Egy régi bérház több emeletén vannak a lakórészek, mi a legfelsőn kaptunk helyet, és a szobából még egy padlástéri szoba is nyílt (ahol persze ekkor nem lakott senki). A belvárosi elhelyezkedés szinte tökéletes, talán csak egy kissé zajos, amikor részeg fiatalok tartanak éjjel (hajnalban?) hazafelé. A bejárat nem kulccsal, hanem a Vilniusban elterjedt számzáras módszerrel megoldott. Internet nincs, parkolás saját szakállra (potyáztunk, de nem büntettek meg). Az ár 60 euró volt éjszakánként. Az egyik legjobb szállásunk volt a Baltikumban.
