Apró törpeantilop

Apró törpeantilop
	Apró törpeantilop a San Diegó-i állatkertben
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Antilopformák (Antilopinae);
Nemzetség:	Törpeantilopok (Neotragini);
Nem:	Neotragus; Hamilton Smith, 1827
Faj:	N. pygmaeus;
Tudományos név
	Neotragus pygmaeus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Capra pygmaea Linnaeus, 1758; Antilope regia Erxleben, 1777; Antilope opinigera Lesson, 1827; Moschus pygmaeus Linnaeus, 1766; Nanotragus perpusillus Gray, 1851;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Apró törpeantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Apró törpeantilop témájú kategóriát.

Az apró törpeantilop (Neotragus pygmaeus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.

A korábbi rendszertani besorolások a Bates-törpeantiloppal (Nesotragus batesi) és a pézsmaantiloppal (Nesotragus moschatus) helyezték egy emlősnembe, azonban a mitokondriális DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában nem közeli rokona ezeknek az antilopoknak.^[1]^[2]^[3] Ennek következtében az apró törpeantilop a Neotragus antilopnem egyetlen fajává vált.

Előfordulása

Nyugat-Afrika dús aljnövényzetű, síkvidéki, trópusi erdőinek lakója, de elterjedési területének északi részén a mozaikos, erdős-szavannás jellegű vidékeken is találkozni vele 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Az emberi közelséghez jól alkalmazkodott, gyakorta él mezőgazdasági területek közelében és a fakitermelés nyomán képződött másodlagos növényzetben. Guinea legdélebbi vidékeitől Sierra Leonén, Libérián és Elefántcsontpart déli részén át Ghánáig terjed; elterjedésének keleti határa a Volta folyó. Elefántcsontpart északkeleti részén, a Comoé Nemzeti Parkban is előfordul.

Megjelenése

Az apró törpeantilop a világ legkisebb párosujjú patása. Testhossza 38-51 centiméter között mozog, amihez 5-8 centiméteres farok csatlakozik; marmagassága ritkán haladja meg a 25-26 centimétert, testtömege pedig 2,5-3 kilogramm között változik. Törzse zömök, lábai viszonylag hosszúak és vékonyak. A hátsó lábak hosszabbak a mellsőknél, így a far magasabban van a vállaknál. A törpeantilop teste így áramvonalas, hátsó lábai pedig robbanékony indulást tesznek lehetővé a számára.

A faj szőrzete puha és sima. A test alapvetően aranybarna, sárgás-vöröses barna vagy fahéjszínű; az oldalak némileg fakóbbak a hátnál. A hasoldal, az áll, a torok és a hátsó lábak belseje fehér, ahogy a vékony farok is: ennek a felső részén vékony csík fut, ami teljesen fehér pamacsban végződik. A fehér torkon vörösesbarna sáv fut keresztül, ami gallérként választja ketté a fehér részeket. A lábak elülső oldalán, a paták felett egy-egy fehér folt van. A fajnak nincs sarkantyúja. A fejen nincs jellegzetes mintázat, színe a test többi részéhez hasonlít. A nagy és kerek szemek előtt jól fejlett mirigy látható, az orr kicsiny, a viszonylag nagy orrpajzs viszont szürkés rózsaszín. A fül kerek és átlátszó, belső fele hússzínű.

A bikáknak a faj egyéb méreteihez hasonlóan aprócska szarvaik vannak: hosszuk rendszerint 1,5-2,5 centiméter között mozog (olykor a 3,5 centimétert is eléri), színük fekete, felszínük sima. A szarvak a homlok vonalával párhuzamosan hátrahajlanak.

Életmódja

Az apró törpeantilopról rendkívüli félénksége és rejtőzködő életmódja miatt nem sok biztos információval rendelkezünk. Táplálékát elsősorban levelek, bimbók és hajtások alkotják, de gyümölcsöket, virágokat és gombákat is fogyaszt; füvet csak ritkán legel. Estefelé és éjszaka aktív, a nappalt pihenéssel és kérődzéssel tölti. Magányosan vagy párokban él alig 100 m² nagyságú territóriumon, aminek határait trágyakupacokkal jelöli ki. Vész esetén mozdulatlanul lapul, csak akkor pattan fel és rohan cikázva a bozót nyújtotta biztonságba, amikor már a közvetlen közelébe érkezett a veszélyforrás. Ilyenkor vagy szökellésekkel, vagy előreszegett fejjel, lapított testtartásban menekül. Hátsó lábai révén akár 55 centiméteres magasságra és 2,8 méteres távolságra is elugorhat egy helyből.

Szaporodása

A rejtőzködő faj szaporodásáról sem sokat tudunk. A vadonban november-december során kerül sor az ellésre, melynek eredményeképpen egyetlen utód jön a világra. A borjak színezete hasonló a kifejlett állatokéhoz. Az elválasztásra két hónapos korban kerül sor, de kérődzeni csak később tanulnak meg a fiatalok. Az apró törpeantilopok egyéves koruk után érik el az ivarérettséget. A faj vonatkozásában feljegyzett élettartam hat év és nyolc hónap fogságban.

Természetvédelmi helyzete

Elsősorban a vadászat jelent rá fenyegetést, bár rejtőzködő életmódja miatt viszonylagos biztonságban van. Libéria nagy részén tabunak számít a megölése; itt a „nyulak királyának” nevezik, emiatt több európai nyelvben (pl. angolul, lengyelül, norvégül, törökül) királyi antilopnak vagy királyantilopnak nevezik. Olykor a mezőgazdasági területek védelmére kihelyezett csapdákba sétál bele. A természeti környezet pusztulásához és az emberi tevékenység kiterjedéséhez jól alkalmazkodott, és számos természetvédelmi területen előfordul. Állományát 62 000 példányra becslik, ami feltehetően jóval kevesebb a valóságos példányszámnál. Bár valószínűleg némileg csökkenőben van egyedszáma, a Természetvédelmi Világszövetség egyelőre nem tekinti veszélyeztetettnek.

Jegyzetek

↑ Bärmann, Eva V. & Schikora Tim. The polyphyly of Neotragus – Results from genetic and morphometric analyses. MammalianBiology 79 (2014) 283–286 https://dx.doi.org/10.1016/j.mambio.2014.01.001
↑ (1999. november 23.) „Evolutionary affinities of the enigmatic saola (Pseudoryx nghetinhensis) in the context of the molecular phylogeny of Bovidae”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 266 (1422), 893–900. o. DOI:10.1098/rspb.1999.0720. PMID 10380679. PMC 1689916.
↑ Kuznetsova, M.V. (2003). „Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences”. Doklady Biological Sciences 391 (1–6), 333–6. o. DOI:10.1023/A:1025102617714. ISSN 1608-3105.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
Ultimate Ungulate Archiválva 2014. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Bärmann, Eva V. & Schikora Tim. The polyphyly of Neotragus – Results from genetic and morphometric analyses. MammalianBiology 79 (2014) 283–286 https://dx.doi.org/10.1016/j.mambio.2014.01.001

[Hassanin-2] (1999. november 23.) „Evolutionary affinities of the enigmatic saola (Pseudoryx nghetinhensis) in the context of the molecular phylogeny of Bovidae”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 266 (1422), 893–900. o. DOI:10.1098/rspb.1999.0720. PMID 10380679. PMC 1689916.

[3] Kuznetsova, M.V. (2003). „Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences”. Doklady Biological Sciences 391 (1–6), 333–6. o. DOI:10.1023/A:1025102617714. ISSN 1608-3105.

[1]

[2]

[3]