Momo Kapor
| Momo Kapor | |
 | |
| Момо Капор | |
| Született | Момчило Капор 1937. április 8. Szarajevó, Jugoszláv Királyság |
| Elhunyt | 2010. március 3. (72 évesen) Belgrád,  Szerbia |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | szerb |
| Gyermekei | Ana Kapor |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság szenátora |
| Iskolái | Academy of Fine Arts, Belgrade (–1961, festőművészet) |
| Kitüntetései | Svetozar Ćorović Award (1999) |
| Halál oka | rák |
| Sírhelye | Belgrád–Újtemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Momo Kapor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Momčilo "Momo" Kapor (Szarajevó, 1937. április 8. – Belgrád, 2010. március 3.) szerb író és festő.[1]
Számos forgatókönyv, több mint negyven regény, novella, útikönyv, önéletrajzi könyv és esszé szerzője. A hatvanas évek elején rádió-, tévé- és színházi drámák szerzőjeként került be az irodalmi körökbe. Könyveit húsz nyelvre fordították le. A Od sedam do tri című novelláskötete, valamint Zelena čoja Montenegra és Poslednji let za Sarajevo című regényei a lausanne-i L'Age d'homme kiadónál jelentek meg franciául, míg Dosije Šlomović a vevey-i Xenie kiadónál.
Festményeit New Yorkban, Bostonban, Genfben, Frankfurtban, Londonban és más városokban állították ki.[2] Illusztrátorként is ismert volt, saját és más szerzők számos könyvét illusztrálta. A Szerb Köztársaság Tudományos és Művészeti Akadémiájának rendes tagja volt.
Fiatalkora
[szerkesztés]Kapor 1937-ben született Szarajevóban, Drinai bánságban, a Jugoszláv Királyságban. Édesapja, Gojko Kapor banki tisztviselő volt, édesanyja, Bojana pedig háziasszony.[1] 1941-ben, a második világháború idején bomba hullott arra a házra, amelyben Kapor, a nagymamája és az édesanyja menedéket talált. Kapor édesanyja pajzsként használta a testét, és bár meghalt, Kapor túlélte. Visszagondolt arra a napra, és eszébe jutott, hogy még a kismacska is meghalt, akit a karjában tartott. Kapor nagyon keveset tudott az édesanyjáról, hiszen a családban nem sokat beszéltek róla. Közvetlenül a második világháború után a családjával a szerbiai Belgrádba költözött, ahol élete nagy részében maradt.
Iskolái
[szerkesztés]Fiatalon a belgrádi Művészeti Akadémián tanult festészetet Nedeljko Gvozdenović professzor irányításával. Bár Kapor festészetből diplomázott, már fiatalon megszerette az írást. Ezért a művészeti tanulmányok mellett a hírek írásával is foglalkozott. Hírcikkeket és interjúkat írt, majd írását saját reprezentatív portréjával vagy illusztrációjával kísérte. Ezzel a módszerrel tudta ötvözni élete két legnagyobb szenvedélyét, a festészetet és az írást.
Irodalmi művek
[szerkesztés]Kapor az egyik legnépszerűbb szerb író, akinek irodalmi jelensége három évtizeden keresztül terjedt el. Könnyen magára vonta a közönség figyelmét azzal, hogy folyamatosan írta a kor valóságáról szóló elmélkedéseit. Az egykori Jugoszláviából származó emberek generációit Kapor írásai kötötték össze, amelyek a zágrábi „Znanje” kiadó és a híres „Hit” könyvtár bestsellerévé váltak.
Kapor számos dokumentumfilmet, televíziós műsort és regényt is írt. Az „Una” és a „Panaszkönyv” (Knjiga žalbi) című regényeiből film is készült. Ezeket a filmeket többek között francia, német, lengyel, cseh, bolgár, magyar, szlovén és svéd nyelvekre fordították le. Leghíresebb művei: „Ada”, „Zoe”, „Héttől háromig” (Od sedam do tri) és „Az elveszett város krónikája” (Hronika izgubljenog grada).
Művészet
[szerkesztés]Számos festményét állította ki különböző országokban, például az Egyesült Államokban, Németországban és Franciaországban. Az ok, amiért inkább külföldön, mint Belgrádban állította ki műveit, az volt, hogy nem élvezte a Belgrádban uralkodó „művészeti légkört”. Úgy érezte, hogy Belgrádban sok nagyszerű művész feledésbe merült, míg más országokban egy új, feltörekvő művész nem „törli” el azokat, akik előtte voltak.
Halála
[szerkesztés]Két műtét után Kapor 2010. március 3-án torokrákban halt meg.
Művei
[szerkesztés]
- Foliranti, 1975
- Provincijalac, 1976
- Ada, 1977
- Lanjski snegovi, 1977
- Hej, nisam ti to pričala, 1978
- Zoe, 1978
- Beleške jedne Ane (hronika u 26 glava), 1978
- Skitam i pričam: putopisni dnevnik, 1979
- 101 priča, 1980
- Una: ljubavni roman, 1981
- Onda, 1982
- Sentimentalno vaspitanje, 1983
- Knjiga žalbi, 1984
- 011-Istok-Zapad, 1990
- Halo, Beograd, 1990
- Dama skitnica i off priče, 1992
- Zelena čoja Montenegra, 1992
- Blokada 011, 1992
- 100 nedelja blokade, 1994
- Lero – kralj leptira, 1995
- Poslednji let za Sarajevo, 1995
- Hronika izgubljenog grada, 1996
- Od sedam do tri, 1996
- Smrt ne boli: priče iz poslednjeg rata, 1997
- Najbolje godine i druge priče, 1997
- Ivana, 2001
- Od istog pisca, 2001
- Legenda o Taboru, 2002
- Sanja, 2003
- Čuvar adrese
- Dosije Šlomović
- Konte
- Lep dan za umiranje
- Ljubavne priče
- Samac
- Uspomene jednog crtača
- Eldorado
- Putopis kroz biografiju
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Tisztviselő-galaxis (Old sedam do tri) – Európa, Budapest, 1985 · ISBN 9630737442 · fordította: Gyimót Ágnes
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Glas javnosti: Ko je ovaj čovek: Momčilo Kapor (szerb nyelven), 2000. június 10. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
- ↑ Dejan Stojanović (1990-11-09). "Pogledi issue #70, pp. 46-47" (in Serbo-Croatian).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Momo Kapor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Momo Kapor az Internet Movie Database oldalon (angolul)
