Lotus 101
| Lotus 101 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Team Lotus |
| Előző | Lotus 100T |
| Következő | Lotus 102 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | szénszálas kevlár monocoque |
| Első felfüggesztés | vonórudas felfüggesztés |
| Hátsó felfüggesztés | tolórudas felfüggesztés |
| Motor | Judd CV 3,5L V8 szívó |
| Váltó | Lotus 6 sebességes manuális |
| Tömeg | 500 kg |
| Üzemanyag | Elf |
| Gumik | Goodyear |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Team Lotus |
| Pilóták |  11. Nelson Piquet 12. Nakadzsima Szatoru |
| Első verseny | 1989-es Formula–1 brazil nagydíj |
| Utolsó verseny |  1989-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
| Futott versenyek | 16 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 1 |
A Lotus 101 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett az 1989-es Formula–1 világbajnokságra. Pilótái a háromszoros világbajnok Nelson Piquet és a japán Nakadzsima Szatoru voltak.
Tervezése
[szerkesztés]Gérard Ducarouge távozása miatt a korábban a Williams csapatnál dolgozó Frank Dernie lett a technikai részleg vezetője 1988 végén. A tervezésben az oroszlánrészt Mike Coughlan vállalta. A 101-es modellt hetek alatt, kapkodva készült el, és a sietség miatt komoly megkötésekkel kellett szembenéznie a csapatnak.
Ducarogue távozásával ért véget az első turbókorszak is a Formula–1-ben, betiltották ugyanis az addig széles körben használt másfél literes turbómotorokat. A Lotusnak is új motorpartnert kellett találnia, és kézenfekvő választásnak tűnt a Judd motorja. Azonban a Judd elsődleges partnerei a Brabham és a March voltak, ami azt jelentette, hogy a Lotus nem a legújabb és legjobb motorokat kapta. Ezért aztán a csapatnak ki kellett találnia egy saját megoldást, amivel versenyképesek maradhattak és javíthattak a teljesítményen. A Tickford gyárral együttműködésben elkészítették a Judd motor speciális, öt hengerfej-szelepes változatát (ez volt a "Judd Tickford 5 Valve" változat). A motor lehetővé tette a kisebb és könnyebb kasztni tervezését is, ami miatt annyira szűkös lett a hely a pilóták számára is, hogy a kormánykereket tervező Momónak különleges kialakítást kellett megterveznie, hogy beférjen a pilóta keze a kasztniba a kormánykereket fogva.[1]
Versenyben
[szerkesztés]A várakozásokkal szemben az idény katasztrofálisan sikerült. A mindössze 610 lóerőre képes Judd motor mintegy 80 lóerővel maradt el az akkor legerősebb Honda V10-estől, ráadásul kiderült, hogy gumipartnerük, a Goodyear is úgy tervezte meg az abroncsokat, hogy azok kialakításánál a nehezebb és erősebb Ferrari- és Honda-motorokra voltak tekintettel. Ez a gumimelegítés szempontjából volt lényeges kérdés, ugyanis a Lotus 101-es nem tudta rendesen felmelegíteni azokat.[2]
Az idény első felét jobbára kiesések tarkították, de Piquet képes volt a kanadai és a brit nagydíjon is elérni egy-egy negyedik helyet. Ezt követően azonban a Chapman család, amely még mindig tulajdonosa volt a csapatnak, meggyőzte Peter Warr-t és Fred Bushellt (akinek a DeLorean-botrány miatt jogi felelősségrevonásra kellett számítania), hogy távozzanak. A csapat új vezetője a Group Lotus-tól érkezett Tony Rudd volt, és ezzel egy időben a Tickforddal kötött megállapodást is felmondták.[3]
Az optimista hangulatban jobb eredmények is születtek, ám a belga nagydíjon megesett a csapattal az a szégyen, ami 1958 óta még egyszer sem: egyik autójuk sem tudta kvalifikálni magát az időmérő edzésen a futamra. Az idényben Piquet még szerzett egy negyedik helyet Japánban, majd Nakadzsima még egyet Ausztráliában, ahol a borzalmas időjárási körülmények között a leggyorsabb kört is megfutotta.
A rémes szezonkezdethez képest (hét futam alatt csak egyszer szereztek pontot) a 15 pont, amit egész idényben szereztek, elfogadhatónak volt mondható. A csapat 1994-es összeomlásáig többé nem is szereztek egy idényben sem ennyi pontot.[4]
Eredmények
[szerkesztés]| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1989 | Camel Team Lotus | Judd CV
V8 |
G |
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
15 | 6. | |
| Nelson Piquet | KI | KI | KI | 11 | KI | 4 | 8 | 4 | 5 | 6 | NK | KI | KI | 8 | 4 | KI | ||||||
| Nakadzsima Szatoru | 8 | NR | NK | KI | KI | NK | KI | 8 | KI | KI | NK | 10 | 7 | KI | KI | 4 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Will_Broadhead: The 1989 Lotus 101 And The Relevance Of Formula 1 Duds (angol nyelven). Petrolicious, 2017. október 11. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Sam: Gravel Trap: Lotus loving in the land of rum (amerikai angol nyelven). Racecar Engineering, 2014. május 17. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Lunch with... Peter Warr (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ 1989 Lotus 101 Judd - Images, Specifications and Information. Ultimatecarpage.com. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
Alapító: Colin Chapman |
.svg){kind=small}
