komplexum

Hungarian

Etymology

From German Komplex, from Latin complexus.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkomplɛksum]
• Hyphenation: komp‧le‧xum
• Rhymes: -um

Noun

komplexum

1. complex (a collection of buildings with a common purpose, such as a university or military base)

   Synonym: épületegyüttes

2. complex (an assemblage of related things; a collection)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	komplexum	komplexumok
accusative	komplexumot	komplexumokat
dative	komplexumnak	komplexumoknak
instrumental	komplexummal	komplexumokkal
causal-final	komplexumért	komplexumokért
translative	komplexummá	komplexumokká
terminative	komplexumig	komplexumokig
essive-formal	komplexumként	komplexumokként
essive-modal	—	—
inessive	komplexumban	komplexumokban
superessive	komplexumon	komplexumokon
adessive	komplexumnál	komplexumoknál
illative	komplexumba	komplexumokba
sublative	komplexumra	komplexumokra
allative	komplexumhoz	komplexumokhoz
elative	komplexumból	komplexumokból
delative	komplexumról	komplexumokról
ablative	komplexumtól	komplexumoktól
non-attributive possessive - singular	komplexumé	komplexumoké
non-attributive possessive - plural	komplexuméi	komplexumokéi

Possessive forms of komplexum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	komplexumom	komplexumaim
2nd person sing.	komplexumod	komplexumaid
3rd person sing.	komplexuma	komplexumai
1st person plural	komplexumunk	komplexumaink
2nd person plural	komplexumotok	komplexumaitok
3rd person plural	komplexumuk	komplexumaik

Derived terms

• komplexumos
• komplexumú

 

Related terms

• komplexus

 

Further reading

• komplexum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN